Szóval, ma állás interjún voltam. Ez volt a 2. eddigi életemben, nem vagyok egy tapasztalt róka, de talán jól sikerült. Amikor vártam, próbáltam a megérzéseimre hagyatkozni, és baromira nem éreztem, hogy nekem ahhoz az épülethez közöm lesz. De lehet, hogy ezekre a megérzésekre egyáltalán nem kellene figyelni. Egyáltalán minek érkezem fél órával előbb, hogy hülyeségeken gondolkodjam?!
Most úgy érzem felvesznek....viszont. Nem olyan egyértelmű a dolog, ezért megpróbáltam össze szedni az érveket és ellenérveket.
pozitívumok:
- lesz állami, bejelentett munkahelyem
- nyelvvizsga után egész jó fizum lesz (de erre legalább 6 hónapot várni kell)
negatívumok:
- lombik tolódik minimum 8-9 hónapot
- amíg nincs meg a nyelvvizsgám, tulajdonképpen éhbérért dolgozom (minimálbér)
- hogy jobb fizum legyen, hajtanom kell nagyon a nyelvvizsgát, ergo miden nap a munka után el kell
mennem nyelviskolába. Ha bejutok a diploma mentőbe, akkor az azt jelenti, hogy 3×3 órám
lesz 18:00-20:30-ig (45 percesek az órák). És el szeretnék járni heti 1-2× a magán óráimra is,
amikre szintén csak munka után lenne időm. Tehát a hétköznapjaim igen csak későn érnének
véget.
- a sajátcégből lehet, hogy ki kell lépnem, mert összeférhetetlen a két munka. És nem mellesleg a
cégtársamat is szarban hagyom...bár, ezt tudtam eddig is.
Bevallom, ha több (versenyképes) lenne a fizum, akkor nem gondolkodnék, és nem érdekelne a sok negatívum. Így viszont nehéz a döntés. Már csak azért is, mert van egy másik munka lehetőségem is, ami tulajdonképpen biztos állás. Egy ingatlan irodában dolgoznék, mint műszaki asszisztens. Alaprajzokat szerkesztenék, fényképeznék, felmérnék, stb., ami tök tetszik, de persze ennek is vannak jó és rossz oldalai.
pozitívumok:
- 4 órában is dolgozhatok, ami jó, mert így saját céges munkákat is tudok vállalni
- bármikor indulhatunk a lombikkal
- órabérben dolgoznék, ami azt jelenti, hogy kb. annyit kapnék így, mint az állami helyen 8 órában...
persze amíg nincs nyelvvizsga
- több időm jutna az angolra, bár összeségében valószínű így is későn érnek majd véget a napjaim,
mert így is hajtanám azt a vizsgát, de legalább otthon dolgozom
negatívumok:
- ez nem bejelentett munka, ami azért gáz, mert sajátcégben sem vagyunk bejelentve
csak minimálbérre...bár ez még változhat
Anya azt tanácsolta, hogy a lombikot munkáért ne tologassam, és őszintén szólva, ezért (az államiért) a munkáért nem is éri meg. De persze most még a lombik is bizonytalan, most pl. a betegség, allergia, nyaralás miatt csomószor nem tudtam rendes hőt mérni. Vagy lázas voltam, vagy 2 órával később keltem, így az e havi cikluskövetés is veszélyben van. De egy éve voltunk utoljára beültetésen, és bevallom, mennék már szívesen. És tudom, látva a listát, nem is kérdés, hogy mi mellett döntsek: ahol a több pozitívum, ott a jó döntés, de mégis. Kellene egy nagyon konkrét jel, hogy mit válasszak. Persze az állami munka még nem bizti, még felhívnak, hogy hogy döntöttek, szóval lehet, hogy totál feleslegesen agonizálok itt :D Most a mottóm: Bízom a sorsomban, abban, hogy minden pont úgy lesz tökéletes, ahogy lesz. Hogy mindent úgy irányít majd a JóIsten, ahogy nekem a legjobb. Hogy a végén minden jóra fordul, és mindent, amit szeretnék megkapok. Jó kis mottó, ugye?
ui: G megkérdezte, hogy odaírtam-e az államis negatívumok közé, hogy vele alig fogok találkozni...:( tényleg.
FELVETTEK....anyáááááááááám :D