Drága Kislányom,
május 25-e volt, amikor először
megéreztem, hogy jössz, hogy minket választottál. Olyan izgatott voltam, és
olyan boldog….és most…most annyira hiányzol!
Úgy képzelem, hogy egy puha
felhőn üldögélsz, onnan vigyázva ránk, figyelve minket. Szerettem volna jó
Anyukád lenni, és csak remélni tudom, hogy megbocsájtasz azért, amiért ez most nem
sikerült. Ha majd eljön az én időm is, ígérem, bepótolom. Nagyon szeretlek!!!
A leggyönyörűbb emlékeim közé rejtelek.