Eltelt majdnem 10 év...

Mostanában gondolkozom, hogy újrakezdjem-e a blogot. Lassan 10 év telt el az utolsó bejegyzésem óta, őrület, hogy megy az idő. 

Ha folytatom is, a téma már nem a régi. Nem jellemző rám, hogy feladok valamit, de ezt az egyet az életemben, ezt feladtam. Belefáradtam. A csodákban persze még hiszek, ha az én esetemben ez gyerekesnek is hangzik.

Szóval lassan eltelt 10 év...ami az utolsó 2 évben teljesen a feje tetejére állt, lelkileg nagyon megterhelő időszak, sosem éreztem még ilyet. Saját magammal sosem kellett elszámolnom, 2 éve azonban megléptem valamit magamért, és ezzel egy őrült nagy lavinát indítottam el a mélységek és magasságok megélése és az önismeret útján. Jöttek új szerelmek az életembe. Előbb egy tevékenység, ami új, merőben más élet lehetőségét kínálja, két éve pedig valaki, aki szorosan kapcsolódik az elsőhöz :)

De mindez nem könnyű út, legalábbis nekem nem, akiben nagyon erősen dolgozik a lelkiismeret-furdalás, aki (még) nem tud csak a jelenben élni, akinek túlságosan fontos mások véleménye, aki önfeláldozó alkat, és aki mindig is másokat helyezett maga elé.

Egyszóval, ha folytatom, már nem az anyává válás lehetőségét keresem majd (bár Szofi által anya lettem, még ha ezt majd csak akkor tapasztalom is meg, ha újra egy helyen leszünk), hanem önmagam, a boldogság és a biztonság megtalálása lesz a cél, és persze szeretném megmutatni azt, ami megváltoztatta az életem.

Szofinak

Vajon elmúlik egyszer a lelkiismeretfurdalás érzése? Vajon túl tudom magam tenni azon, hogy az én hibám is lehet? Hogy az orvosom nem figyelt eléggé? Tudom, érzem, hogy kapunk még egy esélyt, de mi lesz, ha mégsem? Azt hogy fogom túlélni? Egyáltalán a te elvesztésedet, Szofi, hogy élem túl? Lesz idő, amikor enyhül a fájdalom?

Te mutattad meg, hogy igen is szeretnék gyereket, hogy szeretnék természetes úton szülni, de ami a legnagyobb ajándék, hogy ANYA lettem általad! Még így is, hogy nem láttam a mosolyod, nem éreztem a bőröd illatát, nem simogattalak, nem ölelhettelek. 

Minden gondolatomban benne vagy Szofi. Minden nap, minden percében, minden könnycseppben, minden sóhajban, Apukád minden mosolyában, minden ölelésében. Itt vagy velünk, a szívünkben mindörökre!

Szofinak

Bárcsak kapnék tőled egy jelet. Egy hangot, egy érintést, hogy tudjam, jól vagy. 

Vigyáz valaki rád odafenn? 

Úgy féltelek.

Szofinak

Az életembe léptél,

máról a holnap így lett más...Veled.

Mert értelmet nyert minden,

megköszönni mindezt hogy tudnám most...Neked.

Jobban szeretlek, mint valaha hittem.....

Szofinak

Drága Kislányom,

május 25-e volt, amikor először megéreztem, hogy jössz, hogy minket választottál. Olyan izgatott voltam, és olyan boldog….és most…most annyira hiányzol!

Úgy képzelem, hogy egy puha felhőn üldögélsz, onnan vigyázva ránk, figyelve minket. Szerettem volna jó Anyukád lenni, és csak remélni tudom, hogy megbocsájtasz azért, amiért ez most nem sikerült. Ha majd eljön az én időm is, ígérem, bepótolom. Nagyon szeretlek!!! 

A leggyönyörűbb emlékeim közé rejtelek.

Majd a következő

 

Nyh ma 4,valamennyi. (Mondtam én, hogy Tanár Úr nem mért a múlkor.) Eléggé elkeserítő. Igazából nem is tudom, hogy van-e éretelme folytatni....a Kaáliban sem.

 

Most leállok az  ösztrogénnel (juhuuu, ennek azért örülök) és a Fraxival. Követetkező ciklus 3. napjától kezdük megint. Lesz megint Gonal, meg ösztrogén, meg a Fraxi, Aspirin, 7. naptól két naponta Nivestim kezelés és most először kapok Prednisolont is a 7. naptól. A Viagráról most nem beszéltünk, de mivel otthon csücsül a hűtőnkben, így lesz az is.

 

Sajnos az van, hogy szerintem a Kaáliban sem tudnának ennél többet tenni értem. Az agyamba van még egy virtuális tükrözés, hogy megnézzük, hogy összenőt-e megint, vagy mi, de nem tudom, mi legyen. Ha erre megint benevezek, akkor csúszunk még egy hónapot, mert azt közvetlen a menstruáció után kell megcsináltatni.

Vagy azt csináljuk, hogy megpróbáljuk ezt a Nivestimes, szteroidos kezelést, és ha most sem nő a nyh, akkor úgysem lesz beülti, és akkor viszont el kell mennem egy rendes tükrözésre, nincs mese, mert akkor tuti megint összenövés van.

 

Mennek a hónapok....(De most valahogy nem csüggedek. Ez van.)

Pár szóban a máról (9. cn)

Nyh 6 mm, mondjuk arra nem emlékszem, hogy a Tanár úr lemérte volna...szerintem csak szemre saccolta. Megkaptam a Viagrámat, amit majd csak a jövő héttől használok. Mától 3×2 megy az ösztrogénből, amitől picit félek azért, mert 2 éve elájultam, amikor emeltünk az adagon. Hétfőn megyek megint. Melleim eléggé fájnak, és furi, de a petefészkeim is. Pedig elvileg most nem dolgoznak.

Progi pótlásként Utró és Crinone gél megy majd. Mondtam Tanár úrnak, hogy legutóbb a progi szuritól csúnyán kiütéses lettem, ami a mai napig vissza-vissza tér, úgyhogy emellett döntött.

Újabb lépéssel előrébb :)

Ettünk ország tortákat. A cukormentes felejthető, a cukros finom, de abból csak pár falatot ettem. ;)

Ui.: Aludtam délután, és azt álmodtam, hogy beülti után vagyok és vérzek....kezdődnek a rossz álmok?

Túl laza

 

Ez persze jelenthet jót is, nem tudom. Mindenesetre tegnap befaltam egy jó nagy adag csokit. Jó pár hónapja már, hogy rájöttem, nem ezen múlik, úgyhogy nem érdekel, én nem szorítok most meg, eszem, ami jólesik. (Mostanában pl. rá vagyok kattanva a mozzarellára is.) Torna megy mellette persze, de más odafigyelés nem feltétlenül.

 

2014 január óta tudom, hogy valaki vigyáz rám, és segít. A tavalyi év nagyon sikeres volt, ez az idei is jól indult, úgyhogy nagyon bízom benne, hogy ez így folyatotódik szépen. Persze vannak rosszabb napok is, van, amikor egyáltalán nem érzem, hogy sikerülhet. De valahogy akkor is ott van bennem, hogy tök mindegy, hogy én mit érzek, mert úgyis sikerülni fog.

 

Mert ha egy betondzsungel repedéseiben fel tud nőni egy kis virág, akkor talán még az én méhem is képes lehet arra, hogy életet hordjon ki. Ebben bízom rettenetesen.

 

 

És valahogy most az ikrek iránt is elfogadóbb vagyok, sőt. Nem is gondolom azt, hogy csak egy lesz. Úgyhogy ez az új jövőképem :)

 

 

 

Fogalmam sincs, hogy mi lesz....

Szerdán megjött, ma már csak barna. Ha akarom 2 napos volt, ha akarom akkor csak 1...és az is gyér. Asszem bártor (vagy inkább hülye) vagyok, hogy belevágtunk. De ez van. Most már a JóIsten kezében vagyunk.

 

 

 

 

Hullócsillag

Azért este, így az első szurinál volt egy pillanat, amikor bőghetnékem támadt. És nem az örömtől, hogy kezdünk, hanem inkább a nagy sajnálatban, hogy miért kell nekem ennyi mindent tennem ahhoz, ami másnak csak egy gondolat? De nem sírok. Másnak meg biztosan más megy nehezen.

 

Tegnap persze nem láttunk egy hullócsillagot sem. Mondjuk egy 15 emeletes ház van a szomszédban, amiből dőlt a fény, szóval ne is csodálkozzunk. Kaptam viszont reggelre hullócsillagot a hasamra. Amit először természetesen JELNEK vettem, aztán úgy pár perc múlva rájöttem, hogy ezt a jelet én csináltam tegnap este....nem ment be a tű ugyanis elsőre. :)

 

mondjuk én csak 3 szúrásra emlékszem

Valaki segíthetne, hogy a megérzéseimet hogyan lehet kikapcsolni egy időre. Amikor nyelvvizsgáztam, olyan jó volt tudni, hogy sikerül. Anyának is mondtam, hogy "Anya. Még nem tudom, hogy hogyan, de sikerülni fog." Valahogy éreztem a zsigereimben. Persze, ha a nyelvizsgánál is ez lett volna az 5. próbálkozás, biztosan vegyült volna jó adag félelem is a jó megérzések közé. Most ennyire mélyen ezt nem érzem, mégis ezt szoktam mondani magamban, hogy:

 

"Még nem tudom, hogy hogyan, de sikerülni fog."

 

 

 

So, let's go

És megint egy lépéssel előrébb :) Felhívtam ma az intézetet, mert a 10. napon kellene mennem uh-ra, de az pont 21-ére esik, ami ugye nem munkanap, de szerencsére ők dolgoznak, így anélkül, hogy el kellene kéretőznöm a munkahelyről el tudok menni.

Nem indult egyébként könnyen ez a nap. Arra számítottam, hogy megjön. OK, ez pipa. Fel is hívtam az intézetet, hogy jelezzem, hogy a 10. nap pont az ünnepre esik, de mehetek-e, illetve gondoltam rákérdezek a Viagrámra. Erre mit mond Tanár Úr???? (Komolyan, azt hittem főbe lövöm...magam. Vagy, hogy viccel.) Azt mondja, hogy ők azt már eladták, mert nem jelentkeztem. De mondom azt beszéltük meg, hogy a 10. napon megyek, aztán ott lesz. Mi lett volna, ha most nem telefonálok? Ááááááá. Arra, hogy nyitva lesznek-e, csak annyit mondott, hogy hívjam fel őket jövő hét szerdán. Őőőőő, izé. Ha akkor telefonálok, és kitalálják, hogy nem dolgoznak, akkor mit csinálok???? Úgyhogy megbeszéltük, hogy akkor szerdán megyek a konzira.

Azután felhívtam megint a gyógyszerészt, akitől megrendeltem megint a Viagrát. Ő nagyon cuki volt. Bíztatott, hogy azóta már csomó helyre gyártottak ilyen kúpot, és bevált. Sőt, még a libidón is segít. :D Majd felhívtam megint az intézetet, hogy elmondjam, hogy holnap érkezik a Viagrám, ami az ENYÉÉÉM. Hallottam előtte a telóban, hogy beszélnek az ünnepi nyitvatartásról, így rákérdeztem megint. Nyitva vannak, de inkább menjek 20-án, mert az a nap talán nyugisabb lesz. Erre kérdezem Tanár Urat, hogy oké, DE. Lesz nekem az a Nivesztin (Azt hiszem így hívják. Olyan, mint a Neupogen, csak olcsóbb.) kezelésem is. Erre azt mondja a doki, hogy nem akarjunk már mindent 20-án elintézni. :DDDDDD Hát bazdmeg (már elnézést). Mert ez úgy megy, hogy elkezdem magam szurkálni ma este, aztán ő meg majd bemondja egy hét múlva, hogy bocs, de az ünnep miatt inkább hagyjuk? Megáll az ész.

Mindegy, mert ezt is elintéztem. Felhívtam a gyógyszertárat, megkérdeztem, hogy hogyan dolgoznak. Ők meg felhívták az intézetet, és megbeszélték, hogy pénteken nyitva lesznek 11-ig és Nivesztin is van.

Mindezt lenn a parkolóházban intéztem, csendben, nehogy már valaki meghallja, hogy miről beszélek.

Persze sajnos sokat tapasztaltam már, ezért tudom, hogy az, hogy most megjött, még nem minden, nem egyenes út a beültetésig. Ezért csak szépen lassan, lépésről-lépésre haladunk, és örülünk minden egyes centiméternek :)

 

Emlékül

„Félünk a haláltól. S a halállal szemben a halhatatlanság lehetőségével áltatjuk magunkat. A fáraók piramisokat építettek, a költők ódákat írtak, a mérnökök Eiffel-tornyokat szerkesztettek. A társadalmi halhatatlanság azonban sajnos, csak kevés embernek adatik meg. Van viszont a halhatatlanságnak egy hétköznapibb, de sokkal emberibb megnyilvánulása: a gyermek, a gyermekek. Hiszen gyermekeinknek átadjuk kromoszómáinkat és génjeinket, személyes nézeteinket, elveinket, tudásunkat. S gyermekeinktől remélhetjük megvalósított terveink és tetteink folytatását, elvetélt reményeink megvalósítását-s így, akinek gyermeke van, az tulajdonképpen halhatatlan."

                                                                                                                                        (Czeizel Endre) 

Én halhatatlan szeretnék lenni.....

Ajándék :)

Van ez az email címem, amit itt a blogon is megadtam. Nem nézek fel minden nap, sőt van, hogy akár 2-3 hét eltelik, valahogy elfelejtek belépni. Ma viszont eszembe jutott, és mi fogadott? Egy ismeretlen embertől kaptam egy képet, szöveg nélkül:

Ezúton is köszönöm :) Jelnek veszem ;)

Kb. 2 hét...

...és kezdünk :)

Van a jobb oldalon egy 13mm-es tüsző, ami szerintem talán kb. 5 nap, és megérik. Augusztus közepe táján fog megjönni. A 3. napon kezdem a szurkálást és a gyogyót. Vagyis az elsőn, mert a Fraxipatint akkor kell elkezdeni. Viagra kúpot megrendeltem, illetve a Neupogen kezelés is megy majd. A 10. ciklusnapon megyek legközelebb. Izgi...így 2 év után.

Alternatíva 1. - update

 

 

Kipróbálhatom a Viagrát. :) Most beszéltem a Forgács Intézettel. Holnap elugrom munkaidőben egy gyors uh-ra, csak hogy lássuk, hogy így a ciklus 10-11. napján hogyan állok. Beszéltem már egy gyógyszerésszel is, csinálnak kúpot a Viagra tablettából. 1 tabletta megy bele 2 kúpba. Illetve említett Tanár úr még egy másik kezelést is, amit annó még Popinál olvastam több éve (valami "n" betűs szer). Ha jól emlékszem rákosoknak való gyógyszer, szóval elég rosszul hangzik, de remélhetőleg hatásos lesz nyálkahártyaépítésre. Ha holnap azt mondják, hogy okés, következő ciklusban indulhatunk, akkor kipróbálom a hiperbár oxigénterápiát is (mondjuk ezen még gondolkodom, mert bazi drága).

 

Oep-re nem tudunk most menni sajnos, így elég sokba fog kerülni ez a beülti. Ha jól számolom (és ha az oxigénkezelésre is elmegyek), kb. 250 ezer lesz a vége. 

 

Egyébként ma 2 óra hosszát telefonáltam ezügyben. 2x beszéltem az intézettel, amikor is megbeszéltük, hogy a következő ciklusban csak egy bekukk lesz a 10. napon, hogy megnézzük, hogyan is állunk így a'la nature. Már épp elszomorodtam, hogy akkor az augusztus sztoró, amikor eszembe jutott, hogy bakker, én ma pont a 10. napon vagyok, szóval ez a bekukkantós hónap lehetne akár most is. Persze ettől függetlenül lehet, hogy hónapokat csúszunk még. Viszont ezt mostmár végig csinálom itt, addig nem jelentkezek Győrbe. Az úgy nekem nem megy, hogy egy intézetben még kezelnek, de már a másikhoz megyek konzultálni. Nem ezen a pár hónapon fog múlni.....remélem.

 

Holnap jelentkezem ;)

No, megvolt az uhu. Egyelőre nem sok mindent lehetett látni. Pé várható (ezt mondjuk mondtam is a dokinak, hogy hiába vagyok a 11. napon, kb. egy hét múlva várható csak a pé.). Nyh szokás szerint vékony, meg valami olyasmit mondott, hogy látszik, hogy még vonalas....de lehet, hogy nem is ezt a szót használta. Jövő héten hétfőn megyek vissza újabb bekukkra :)

 

Dilemma

Tegnap felhívtam a Kaálit Győrben. Persze időpontot azt nem kaptam, talán majd július végén, viszont most mondta a nővérke, hogy ezek a kiadott időpontok szeptemberi időpontok lesznek.

Na, és akkor most jó kérdés, hogy ebben a hónapban próbálkozzak-e tovább az időpont hajkurászással, vagy inkább majd csak a jövő hónaptól, ugyanis eldöntöttük, augusztusban megyünk egy fagyi beültetésre a Forgácsba. Elvileg (ha megint 30 napos körüli lesz a ciklusom, és ha minden szépen alakul) a hónap elején tudunk kezdeni, és augusztus vége felé várható a beültetés. Szóval, ha a Kaáliban mondjuk szeptember végére kapnánk időpontot, akkor ez még akár bele is férhet, mert ha nem sikerülne a fagyibeültetés, az szeptember közepére kiderül. Viszont nem tudom, hogyan működik ott az időpont osztás. Felajánlanak egyet, aztán jónapot? Vagy megkérdezhetem, hogy nincs-e szeptember végi időpont? Vagy nyugodjak le, és inkább kérjek akkor, amikor már tutira eldőlt, hogy sikeres volt-e a fagyi, vagy sem. Lehet ez lenne a célravezető....még akkor is, ha a Kaáliban úgyis eltelik 2-3 hónap, mire kezdhetünk. Gondolom minden vizsgálatot meg kell csináltatni megint.

 

Egyébként azt biztosan fogom jelezni a Forgácsban, hogy ez lesz ott az uccsó beültink. Kérem majd őket, hogy próbáljunk meg mindent a siker érdekében. Pl: rákérdezek a Viagrára, mint nyálkahártya növelő alternatíva. Vagy az Embryo glue-ra. Vagy más egyéb dologra, mittudomén, biztosan nem én vagyok az egyetlen ezen a földön, akinek ilyen problémái vannak, és gondolom tanulnak is valamit azokon az orvos konferenciákon.

 

Szúrom majd még a Fraxiparint, és....azt hiszem más nem lesz. Ami plusz lesz az előző 4 beültetéshez képest, hogy nem szedem majd a Meforált, viszont szedek Letroxot és T3 gyógyszert.

 

Ez a ciklusom egyébként nem volt valami szuper. Eleve ugye a nyh 4 mm volt, a vérzés pedig ehhez mérten, még annál is kevesebb, mit szokott, szóval az azért sejthető, hogy amikor több a vérzés, talán a nyh is vastagabb. Remélem tudnak építeni rajta kicsit. :)

 

 

Éjszakai ügyelet, azaz hogyan kerülhetnék be a TLC egyik műsorába

Tegnap megjött....gondoltam kipróbálom ezt az intim tölcsért....ügyelet lett a vége :D 

Nem igazán értem, hogy hogyan lehet vagy kell használni ezt az izét, de valószínű már nem is fogom megtudni, mert nem lesz merszem még egyszer kipróbálni. A sztori úgy kezdődött, hogy este feltettem, szerintem úgy, ahogy kell. Még kényelmetlen is volt egy picit, mert ugye az a pöcök a végén kilógott. Aztán úgy 2 óra múlva mégis úgy döntöttem, hogy kiszedem....

A kis pöckökkel, ami gondolom azért van ott, hogy azzal húzzuk ki, hát azzal meg se moccant (pedig igazán próbáltam ellazulni), sőt, meg se tudtam fogni. Pár perc után kezdtem bepánikolni, majd még kb. 5 percig próbálkoztam, mindenféle pózban, de talán inkább csak beljebb nyomtam. Este 10 volt, amikor gyorsan felöltöztem, és elindultam a kórházba az ügyeltre. Úgy éreztem magam, mint egy idióta, azokban a sorozatokban a TLC-n. Mivel az ügyeletes nőgyógyász éppen szülésen volt, 1,5 óra várakozás után egy nővérke szedte ki egy nőgyógyászati fogóval. Viszonylag nehezen jött ki, elég kellemetlen volt, komolyan attól féltem, hogy a méhszájam is jön vele :D Azután megvizsgált a doki is, szerencsére nem sértettem fel ott semmit.

Éjjel fél 1-re értem haza....

Másnak biztos bejön, nekem valószínű túl nagy volt ez a méret. Két méret létezik azt hiszem. A "S"-es, a még nem szült, és/vagy 30 év alattiak, és egy "M"-es (vagy "L"-es?) a szült és/vagy 30 év felettieknek. Én a 36 évemmel a nagyobbik kategóriába esem ugyan, de ha ezt valaki csak úgy kézzel kihúzza belőlem, az előtt megemelem a kalapom. 

Azon gondolkodtam, hogy mi vagyok én, egy tini szűzlány, hogy alig tudtuk kicincálni? Mondjuk pont ezért nem szeretem a tamponokat sem. Ja, és ebben a kórházban tuti én voltam az első, akiből ezt az eszközt vették ki, mert se a doki se a nővérke még csak nem is hallottak ilyenről. Mondták, hogy máskor inkább nem próbálkozzak alternatív megoldásokkal. :D

Nem jó, de mégse 8,5

Elkészültek az eredmények. Nem szuper, de legalább az éhgyomri értékeim tűrhetőek. Írtam dokinak emailt, jó lenne, ha hétfőig válaszolna, mert ha mennem kell, akkor 15-én tudnék is. De azért jó lenne, ha engedné, hogy szigorúbban diétázzak és mozogjak. Nem akarok gyógyszeeeeert.

Azt mondtam, hogy a doki mondta, hogy igen különleges vagyok? :D Azt mondta, hogy nem volt még olyan páciense, akinél ennyire befolyásoló a sport milyensége és intenzitása a ciklusaira. Hát, pedig nálam de. Májusban hajtottam, nem is volt, csak 40 napos ciklusom, meg jöttek fel a kilók. Ezt a hónapot csak lájtosan nyomtam, itthoni torna, séta stb...szerintem holnap megjön, a 29. napon.

Cukor:

0'       4,64 nmol/L      ref: 4,00-6,40

120'    6,86 nmol/L     

Inuzlin:

0'        4,00 mIU/l      ref: 2,00-29,10 

120'     33,70 mIU/l

A győri Kaáliban persze még mindig nem osztanak időpontot. Kellene egy kis protekció. Rajta vagyok az ügyön, de ha valaki tud, szóljon ;)

Intézetváltás

Ezen gondolkozunk most erősen. Az viszont csak most jutott az eszembe, hogy nem úgy van az, hogy odamegyek valahova, megcsinálják a vizsgálatokat, azt ennyi. Itt kemény várólista van mindenhol. Szóval eléggé úgy tűnik, hogy intézetváltással idén nem lesz lombikunk. Újfent szuper hírek :(

Vajon a Kaáliban van még az az akció, hogy 100ezerért csinálnak stimus lombikot? Biztos nincs.


 

Most akkor cukros?

 

Voltam cukor terhelésen. Azt mondta csütörtökön a doki, hogy nem aggódna, ha nem híztam volna ennyit (4-5 kg) indokolatlanul, szóval legyen terhelés.

 

Nos, az eredmények (egyelőre csak az én  vércukor mérőmmel):

0' 5,4 (3 napja 4,29 volt az ellenőrző cukor mérésen)

60' 7,7 (itt már tudtam, hogy ez bizony nem lesz tökéletes eredmény)

90' 6,7 (gondoltam még van esély...)

 

aztán 120 percnél azt hittem, hogy lefordulok a székről:

120' 7,9, majd újra mértem, mert biztosan szar a mérő, szóval kb. 10 mp-el a 7,9 után méretem egy 8,5-öt! Ezmiez?????? 90 percnél lemegy, aztán megy fel? És mi ez a gyors növekedés két órával a cukros lötty megivása után?

Mikor visszaértem az irodába, azaz 180 percnél ment le 5,7-re. Elég elkeserítő.

 

És, hogy tetézzem a mai nap "remek" eredményeit, elmentem ultrahangra is. Az hagyján, hogy először azt mondta a szonográfus, hogy nem volt pé. Mire mondtam, hogy hát ez érdekes, mert tünet volt/van, és a hőm is felment. Ekkor megnézte a hasüreget, amiben volt folyadék, ezért visszanézett a bal petefészekre, ahol aztán mégis látta, hogy volt pé. De nem volt egyértelmű, az már biztos. A lényeg pedig, hogy a pé után kb. 7 nappal a nyh kemény 4 mm vastag....4 mm.

 

Ha egyszer mégis lesz gyerekünk, akkor azt hiszem írok a tv-nek, rádiónak, mert az igazán nagy csoda lesz. De egyre kevésbé hiszek benne. El kellene engednem már végre.