2017. október 3., kedd

Szofinak



Vajon elmúlik egyszer a lelkiismeretfurdalás érzése? Vajon túl tudom magam tenni azon, hogy az én hibám is lehet? Hogy az orvosom nem figyelt eléggé? Tudom, érzem, hogy kapunk még egy esélyt, de mi lesz, ha mégsem? Azt hogy fogom túlélni? Egyáltalán a te elvesztésedet, Szofi, hogy élem túl? Lesz idő, amikor enyhül a fájdalom?

Te mutattad meg, hogy igen is szeretnék gyereket, hogy szeretnék természetes úton szülni, de ami a legnagyobb ajándék, hogy ANYA lettem általad! Még így is, hogy nem láttam a mosolyod, nem éreztem a bőröd illatát, nem simogattalak, nem ölelhettelek. 

Minden gondolatomban benne vagy Szofi. Minden nap, minden percében, minden könnycseppben, minden sóhajban, Apukád minden mosolyában, minden ölelésében. Itt vagy velünk, a szívünkben mindörökre!




5 megjegyzés:

mrsg írta...

Drága szívem olellek <3

Csigusz írta...

:'''( <3 <3 <3

Rena írta...

Sajnálom!

andi565 írta...

Jaj, ne! :'( Most látom, hogy Szofi már nincs Veletek. :( Borzasztóan sajnálom! Sok erőt Nektek! Ölellek.

Ag írta...

Köszönöm szépen! :)