2015. augusztus 17., hétfő

Túl laza


 
Ez persze jelenthet jót is, nem tudom. Mindenesetre tegnap befaltam egy jó nagy adag csokit. Jó pár hónapja már, hogy rájöttem, nem ezen múlik, úgyhogy nem érdekel, én nem szorítok most meg, eszem, ami jólesik. (Mostanában pl. rá vagyok kattanva a mozzarellára is.) Torna megy mellette persze, de más odafigyelés nem feltétlenül.
 
2014 január óta tudom, hogy valaki vigyáz rám, és segít. A tavalyi év nagyon sikeres volt, ez az idei is jól indult, úgyhogy nagyon bízom benne, hogy ez így folyatotódik szépen. Persze vannak rosszabb napok is, van, amikor egyáltalán nem érzem, hogy sikerülhet. De valahogy akkor is ott van bennem, hogy tök mindegy, hogy én mit érzek, mert úgyis sikerülni fog.
 
Mert ha egy betondzsungel repedéseiben fel tud nőni egy kis virág, akkor talán még az én méhem is képes lehet arra, hogy életet hordjon ki. Ebben bízom rettenetesen.
 
 
És valahogy most az ikrek iránt is elfogadóbb vagyok, sőt. Nem is gondolom azt, hogy csak egy lesz. Úgyhogy ez az új jövőképem :)
 

 
 

9 megjegyzés:

Pinkman írta...

Szerintem egyáltalán nem gond, ha laza vagy, biztos vagyok benne, hogy jobb, mint rafeszulni.
Tetszik az új Jövő képed :) <3

Dorka írta...

Igen, igen, én is egyetértek; nagyon jó, hogy nem görcsölsz rá a dolgokra. :) Csak így tovább!

kretty írta...

Hajrá Rita!

Poppy Field írta...


Nagyon szoritok 😊

Heniiii írta...

Az idei inszemináció előtt Ausztriában síeléskor ki tudott volna ellenállni egy jó kis mákos gőzgombócnak? :) Lazulj bátran! Hajrá Ritám, szívesen megosztom veled az ikres dolgokat ;)

Névtelen írta...

Jajjjj, Rita!!!!!
Ez a bejegyzésed annnnyira <3!!!! A kedvenc bejegyzések közé került nálam. :) <3
Zsófi

Rita írta...

:) köszi Lányok. Igyekszem. <3

Dóri írta...

Rita! Nekünk akkor sikerült,mikor lazább voltam. Drukkolok nagyon,hogy végre nektek is sikerüljön és valóra váljon az álmotok!Sok puszit és erőt kívánok innen a szülőhazádból.

Rita írta...

:) köszi Dóri! Puszi