2013. október 23., szerda

Ez most csak egy ilyen időszak



Olyan, mintha hibernáltak volna. Volt idő (erre talán még ti is emlékeztek), amikor tele voltam energiával. Élveztem az életet, sportoltam, sütöttem, főztem, dolgoztam, bíztam, reménykedtem...most semmi nincs. Nincs erőm semmihez. Se, hogy sportoljak, se a tanuláshoz, se a főzéshez...egy nagy SEMMI-ben lebegek. És ez rémisztő. Hiába tudom, felfogom, hogy ez van, mégse tudok tenni ellene. És most, még csak terveket sincs kedvem szövögetni, leginkább gyerekeseket nem :( Lesz ebből kiút valaha? Lesznek még céljaim? Megtalálom egyszer az élet értelmét? 

Tudom, csodák nem mindnyájunk életében történnek, de én szeretnék csodákat átélni. Meg-meg állva, arra eszmélni, hogy egy csoda az életem. 

No, de nem akarom, hogy én legyek az a blogger, aki állandóan kesereg, aki egyébként nem is vagyok! Én lelkesítő vagyok, életvidám, és különben is. Ez most csak egy ilyen időszak, ez most csak egy ilyen időszak...

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Figyelj, en február óta olvasgatok blogokat, fokozatosan találtam rátok, egymás olvasolistaiban levő blogokat egy-egy hétvégi éjszaka alatt 'kiolvastam', és mára napi program lett, hogy megnezzem, kivel mi történt, akinek szorítani kellett, zugolvasokent szoritottam, akinek vizsgálatai voltak, azokból en is okultam, eeees, a lényeg, amiért ezt írom neked: akiket elkezdtem akkor olvasni, meg akikre azóta ratalaltam, egy ket kivételtől eltekintve mind babát várnak!!! Ezt tessék jó omennek venni, akit en elkezdek olvasni, belátható időn belül terhes lesz ;) fel a fejjel, Kata

NMartina írta...

Rita! Annyira sajnálom hogy ezen mész keresztül! :'( :'(
De úgy gondolom, hogy aki ilyen önzetlen mint Te, és minden ellenére tiszta szívből örül mindenkinek, sőt, minden kis apró dolognak, annak, hidd el segít a Jóisten! Én legalábbis így gondolom! Ölellek!!

Alíz írta...

A szomorúságod természetes, csak azt jelzi, hogy normális ember vagy. Ilyen hullámvölgyeken mindannyian átesünk, akik ebben a cipőben járunk. Szomorúan is szeretünk, Rita...

Heni44 írta...

Rita, ez most egy ilyen időszak, nem tudsz rajta változtatni :-(:-(
Hidd el túlleszel rajta hamarosan és a Csodák is jönni fognak :-)

Névtelen írta...

Igen, Rita, ez most egy ilyen időszak, fogadd el, képtelenség folyamatosan szárnyalni meg lebegni mindennek ellenére is. Jön a változás hamarosan, magadra találsz újra! Kívánom, hogy ez minél bekövetkezzen!

Fbeli

Rita írta...

Jaj, Lányok :)

Rena írta...

Rita ahogy írtad ez egy ilyen időszak. Nem várja el senki Tőled hogy mindig pozitívan gondolkodj, hogy mindenről kitörő örömmel és lelkesedéssel írj.
A blog azért van, mert az ember a jót is és a rosszat is kiírja magából.
Gyorsan átlendülsz ezen az időszakon, és meglásd minden visszazökken ha nem jobb lesz mint az előző kerékvágás.

Heniiii írta...

Egy ismerősöm nemrég írta magáról, idézem őt neked is Rita: "Olyan ez, mint egy malomkerék gurul előre. Rájössz, nem jó felé megy, és van az a holtpont, amikor meg kell fordítanod a forgás irányát. Akkor olyan, mintha nem történne semmi, pedig óriási munka folyik. Épp a helyes irányba akarod állítani. Látszólag nem forog, mégis..." Ölellek!

mrsg írta...

Ritus, nem baj lesz még itt csoda ;) Ilyen idoszaknak is kell lenni, azt mar fejtegettem a blogomban hogy ez olyan mint az idojaras: esik az eso aztan sut a nap ;) Kitartast neked :) oleles <3

Rita írta...

Heni, jó ez a malomkerekes történet...és igaz!

Köszi, Rena, Marcsi nektek is :)