Paleo

BAGETT

A facebookon a paleos csoportban terjed ez a recept, szinte mindenki meg akarja csinálni. Ismertek, naná, hogy én sem bírtam magammal, gyorsan meg kellett nekem is sütnöm:)

Több receptem is van, és persze, hogy az enyém nem úgy sikerült, mint az eredeti. Kicsit folyósabb lett a tészta, de nem baj, mert 7 zsemlét így is kihoztam belőle. Éééés.....NAGYON FINOM!!!!

Tehát akkor az eredeti recept:

4 db tojás

2dl finomra reszelt cukkini (jól kinyomkodva)

2 dl mandulaliszt

2 ek. útifű maghéj

2 ek. kókuszliszt

fél dl szezámmag

3 ek. napraforgómag

só

sütőpor (vagy szódabikarbóna)

Felverjük a tojásokat, majd hozzá adjuk az útifűvet, cukkinit, sót. Belekeverjük a száraz hozzávalókat is. Megformázzuk a bagetteket, majd 180 fokos sütőbe tesszük 20-25 percre.

Ez a bagett így néz ki:

A képet a paleos csoportból csentem.

Azután az egyik csoporttag megsütötte ezt a verziót:

3 db tojás

15 dkg finomra reszlet cukkini (jól kinyomkodva)

1 ek. útifű maghéj

6 dkg kókuszliszt

pici élesztő (fél tk.)

fűszerek: bazsalikom, só, bors, foghagyma

Az elkészítés ugyan az, mint az eredetinél, annyi különbséggel, hogy az élesztőt és az útifüvet először beletesszük a felvert tojásba, és állni hagyjuk picit. Ezután tesszük bele a többi hozzávalót.

Na, ez a kép vett rá igazából arra, hogy azonnal megsüssem:

Ezt a kép is a fészről van. Hát nem guszti?

Az én verzióm picit más, attól függően, hogy milyen hozzávaló volt itthon:

3 db tojás

15 dkg cukkini (kis lyukú reszelőn lereszelve, kinyomkodva)

2 ek. útifű maghéj

6 dkg + 1 ek. liszt (2 dkg darált kókusz, 2 dkg darált mandula, 2 dkg szezámliszt. a + kanál a szezám lisztből volt)

fél tk. sütőpor

fűszerek: 2 gerezd reszelt foghagyma, 1 kicsi fej reszelt vöröshagyma, bazsalikom, só, bors.

szezámmag, napraforgómag, csak úgy érzésre

Nah, miután ezt mind összekevertem, mondanom sem kell, hogy baromira nem lett tészta állagú, azaz az lett, egy jó kis folyós tészta :D Szóval lehet, hogy lehetne még bele tenni pici lisztet, hogy bagettet tudjunk formázni. Így csak kikanalaztam a sütőpapírra, kicsi halmokat csináltam, majd megsütöttem. 7 db zsemle lett. 

Az enyém így néz ki...NEM RÖHÖGNI! ;)

Tök tuti ez a sütőfólia. Az Alidban vettem, többször használatos.

A töltelék: karaj (glutén és laktóz mentes), sali, cukkini,
ubi, sajt (laktóz mentes) kápia paprika, répa, hagyma.

Csodablog

Rájöttem, hogy ez és a régi blogom is egy CSODABLOG. Lehet, hogy inkább ezt a címet kellene adnom nekik:) Picit visszaemlékeztem most, és arra jutottam, hogy amióta blogolok azóta nagyon ritkák a mélypontok. Mondjuk épp jókor írom ezt, igaz?...pont egy szar nap (szerda) után, de mindegy, mert a lényeg, hogy sity-suty kijövök ezekből a mélypontokból, mert TI itt vagytok nekem és kirántotok a gödörből! Egyszerűen minden kommenttől kapok valamit, mindegyikőtök sokat jelent nekem!

És akkor vannak még a levelek, amiket kaptam a blogváltás kapcsán. Legszívesebben ide kiposztolnám mind (persze nem teszem) BÜSZKESÉGBŐL!!!!! Büszke vagyok magamra is, hogy ennyien (rengetegen) szerettek, így ismeretlenül is, és büszke vagyok rátok is, mert igenis ti is rengeteget küzdötök, pont mint én, mégis adtok nekem a pozitív energiákból (úgy, ahogy remélem én is nektek) és biztattok, bátorítotok teljes szívetekből.

Ami pedig most elindította bennem, hogy ezt le kell írnom, az az egyik nagyon kedves olvasóm levele volt. Zs. azt írta (remélem, hogy nem baj, hogy ezt az egy mondatodat kiírom;)), hogy ennyi küzdelem után tuti, hogy hatalmas jutalom vár rám! Hát...reménykedem benne én is Zs. És köszönöm ezúton is!

Hihetetlen megható olvasni a leveleiteket, a kommenteket, tudni, hogy itt vagytok mellettem és támogattok, szurkoltok. Igazi barátaim lettetek, még ha nem is mindenkivel ismerjük egymást személyesen. ;')

KÖSZÖNÖM!!!!!!!!!!!!!!!!!

Kontrollon

Nos, a mai kontroll nem volt futószalag...

Viszonylag hamar bekerültem, annak ellenére, hogy S. doki egyedül volt. Tanár Úr, Ibolya asszisztenssel fenn beültetett, Zsuzsa asszisztensnek pedig nemrég iker unokái születtek, így ő most pár hétig nincs. Szóval S. doki fogadott és megkérdezte, hogy hogyan is állunk most. Úgy érzem ilyenkor kell mindig pár pillanat, amíg képbe kerülnek rólam, így mondtam, hogy nyh építés és ott az a hülye folyadék. Apropó hülye folyadék. Lehet, hogy nem kellene itt hülyéznem, hanem éppen hogy szeretnem, és akkor talán elkotródna. Na, de visszatérve a vizsgálatra. A következő pillanatban már fenn is voltam az ágyon, és vártam a vizsgálatra. Nyh 6-7 mm, ami jó, mert hétfőn 4 mm volt. Bár azt azért elmondom, hogy még én is látom, hogy rémes állapotban van. Göröngyös, olyan, mintha ott is lenne ici-pici folyadék, szóval nem szép:( Na, de végülis erről most nem esett szó, csak én képzelgek. Bár az azért érdekelne, hogy eddig 2 hét Estrimax szedés után miért lett minimum 10-es nyh-m, most meg miért nem....talán öregszem ?! (Ez költői kérdés volt)

A folyadék még mindig ott van és sajnos úgy néz ki, hogy nőt is. Erre fel a doki azt mondja, hogy megpróbálja megnézni, hogy látszik-e jól hasi ultrahanggal, mert akkor leszívja. Nah, mondom, de tuti. Akkor most megnézi, aztán a jövő héten meg beugrom egy ambuláns folyadékleszívásra hozzá a kórházba. És már tette is a uh fejet a hasamhoz. Mondanom sem kell, hogy úgy, de úgy nyomta, hogy látszódjon a méhem, hogy komolyan azt hittem, hogy a hátamon jön ki. Mikor végre megtalálta, asszondja nekem, hogy okés, most akkor maga lesz az uh asszisztens :D MIVAN? Bakker akkor fogtam fel, hogy ő most itt, azonnal akarja leszívni, nem a jövő héten. :D A vicc, hogy  nem is lettem ideges, nem vert hevesebben a szívem. Csak úgy simán elfogadtam, és nyugtáztam magamban, hogy hát legyen. Én minden kibírok, amit csak kell!

Szóval szorítottam azt az uh fejet, amennyire csak tudtam. Baromi nehéz volt, mert jó lett volna ellazítanom a hasfalam, hogy minél mélyebbre tudjam nyomni, attól, hogy nyomnom kellett, viszont faszán befeszült a hasam....de végülis egész jól ment. 

A leszívás pont úgy zajlott egyébként, mint egy mini biopszia. Először egy vékonyabb katéterrel próbálkoztunk, sajnos vajmi sikerrel. Láttuk ugyan, hogy bemegy a katéter abba a kis lufiba, de szinte nem szívott ki semmit, legalábbis nem annyit, mint amire számítottunk. Kevéske víz szerű folyadék jött le, pici vérrel keverve. (A vér gondolom attól volt, hogy átszúrtuk ott a méhfalat) Na, ez annyira nem tetszett a dokinak, így megpróbáltuk egy vastagabb katéterrel is, sajnos a végeredmény ugyanaz lett. Azaz minimális folyadék lejött, de a nagyja benn maradt, így továbbra sem tudni, hogy mi is lehet az:( Egyébként nem fájt, inkább csak olyan érzés volt, mintha a petefészkeimet csavargatná valaki. Kellemetlen volt.

Mindenesetre az elég aggasztó, hogy hormon hatására nőt. De mi a sz@r lehet az? Tök fekete az uh képen, szóval biztosan folyadék. Vagy talán ha valami kocsonyás anyag lenne, amit nem lehet csak úgy leszívni? Viszont az is feketén látszódna? Nincs, valamelyikőtöknek esetleg egy nőgyógyász férje, testvére, apukája, hogy megkérdezze ezt nekem?

Annak ellenére, hogy túl jó híreket azért nem kaptam, nem jöttem el szomorúan. Hétfőn megyek megint, addig is folytatom a 3x2 Estrimaxot, aztán meglátjuk. Most csak pár napra előre tudok gondolni.

Sors

Fura dolog ez a hangulatingadozás. Amennyire pár napja még teljes volt a pozitivitás, a jókedv, a hit, most épp annyira van az ellenkezője. Itt ülök egymagamban, és azon szomorkodom, hogy mennyire nem látom, hogy merre is tarunk. Egész nap azon gondolkodtam, hogy a sors vajon kompenzál-e majd minket azért, hogy ha nem lesz gyerekünk. Vagy már kompenzált is valamivel, csak telhetetlen vagyok, és nem veszem észre?

Az az igazság, hogy full szerencsétlennek érzem magam minden téren, és szomorú, hogy ezt nem csak érzem, hanem ez tény. Semmiben nem vagyok jó, semmire nem vagyok jó. Még egy gyereket sem tudok kihordani, még az se megy, ami ösztönből kellene, hogy menjen. A Jóisten legalább adott volna több eszet, tehetséget, egészséget, szépséget, pénzt, vagy mituddoménmit. Na, jó, tényleg telhetetlen vagyok, hiszen azért van mindegyikből, nem panaszkodhatom egyáltalán! És nem is kellene egyik sem (kivéve az egészséget), ha adna inkább egy gyereket, akit én szülhetek meg.

Ma eszembe jutott, hogy 5 és fél éve kitartóan rójuk a köröket, ugorjuk az akadályokat, tapossuk a malmot egy célért, amit lehet, hogy sosem érünk el. Szörnyű ezt kimondani, de ez van, egyszer bele kell nyugodnom a sorsomba. Még nem tudom, hogy menni fog-e. :(

 

Mai gyors

Ma, kb. 2 percig tartott a konzultáció. Rita szobába be, nadrágot le, ágyra fel, uh fejet be. Szinte minden a régi. A folyadék még mindig ott van sajnos. Azt, hogy nagyobb-e, azt nem tudom, mert nem mérték le. Én bazi nagynak láttam, de szerintem most nagyobb volt az uh kép....vagy nem. Nyh: 4 mm. Ami azt jelenti, hogy kb. 1 mm-t nőt 12 nap alatt. Ez baromi kevés. Az elmúlt 3 beültetésem alkalmával mindig olyan szép nyh-t produkáltam ennyi Estrimax szedésekor, hogy csak na. Úgyhogy talány számomra, hogy most akkor miért nem hat. És az hagyján, hogy most nem hat, de mi lesz, ha élesben kell működnie? 

Na, azért ennyire nem izgatom ám magam rajta. Lesz, ami lesz módban élem most az életem. Pénteken megyek megint az Intézetbe, akkor rákérdezek majd mindenre. Remélem jobban rám érnek majd a dokibácsik!

Konzi

Megjött a dokim válasza:

"A 4-5 kg-os hízásnak nyilvánvalóan hormonális okai vannak. Egyelőre azt tanácsolom, hogy a Meforál1000 2xfél tbl-ra térjen vissza, s remélhetőleg a menzesz is jelentkezik majd. A glutén mentes diétát tartsa! Ne legyen elkeseredve, mert menni fog!"

Már be is vettem az első felet a gyógyszeremből. Most ezt érzem a helyes útnak! Szerdától pedig elkezdem a mozgást és az étkezéseim reformját is. (Szerdától, mert itt most Móron nem megy, hétfőn-kedden meg sokat leszünk úton a Hugimékkal.) Addig kigondolom legalább, hogy hogy legyen, mit mikor egyek, mit mikor mozogjak. És én is úgy érzem, hogy menni fog ez!

A rossz hír

Tegnap délután, szinte már menetrend szerűen, megérkezett a szokásos lombik előtti rossz hír. Mert én hülye, elmentem egy éhgyomri cukor és inzulin vizsgálatra. És naná, hogy a legrosszabb értéket produkáltam: 

cukor: 4,87 mmol/l

inzulin: 8,13 mIU/l

Az első sokkból való feleszmélés után sürgősen írtam az endó prof asszisztensének, megkérdeztem, hogy mit csináljak. Ő felhívott este, beszéltünk vagy fél órát. Igaz túl sok okosat nem tudott mondani, annyit csak, hogy ma mindenképp írjak a doki orvos válaszolós rovatába, majd a válaszától függően megbeszéljük a továbbiakat. Ha kielégítő választ kapok, akkor oké, ha nem, akkor beajánl egy másik dokihoz ott náluk a kórházba. Ugyanis a profhoz nem tudok elmenni, mert nincs tb-s rendelése....a magánba meg már nem vagyok hajlandó 18ezret fizetni, vagy 36ezret, ha esetleg visszahív. Ez egyébként nem az ő hibája. Ő ott csak egy alkalmazott, tehát nem az öve az összes lóvé. Bár igazán elmehetne valami pénztárcabarát helyre dolgozni. Ma reggel elküldtem neki a levelet...

Este, lefekvés után azért volt egy kis kiborulás. Mondtam G-nek, hogy nyugodtan hagyjon el, mert nekem nem lesz gyerekem. Persze ő vigasztalt, és mondta, hogy akkor nem lesz. És, hogy ne beszéljek hülyeségeket, ő nem hagy el. 

Gondolkoztam sokat. Nincs erőm a küzdéshez. Nincs erőm egy újabb dokihoz, aki majd egy újabb lesújtó hírt mond: most nem kezdhetünk, előbb tegyük rendbe az inzulint! (ami ki tudja, hogy mennyi ideig tart?!) Tavaly közvetlenül a lombik program után produkáltam életem legjobb éhgyomri inzulin értékét: 4,79. Úgy, hogy lombik előtt 7,valamennyit mértünk. Akkor, miről is beszélünk?  Mitől függ ez az egész? Stressz? Rágörcsölés? Nem tudom:(

A legszívesebben most azt csinálnám, hogy hagynám az egészet a francba, és nem is szólnék a hétfői intézetes konzin sem senkinek, hanem először is elkezdeném újra a Meforált (hiszen az endó doki azt írta nekem egy hónapja, hogy ha további kilók jönnek fel, akkor térjek vissza a Meforálra). Majd kicsit átvariálom a diétám úgy, hogy az glutén és laktóz mentes maradjon ugyan, de a ch bevitelre is odafigyelek, azaz újra számolom, próbálok 160 g ch-t bevinni. És elkezdem a napi mozgást. Nem kemény kardiót, mert az tavaly nem jött be ugyebár. Maradna a minimum 30 perc gyors gyaloglás és pici saját testsúlyos edzés, egy kis izomépítés. Egy hónap múlva pedig bízom és remélek, hogy nem ezen múlik, mármint nem a megfelelő inzulin szinten. Hiszen, mi van akkor, ha pont akkor, amikor kellene, akkor pont jó lesz a szint! Olyan nem lehet, hogy ez ingadozik napról, napra? Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ha csak ezen múlik, akkor a sok extrém túlsúlyos nőnek, hogy az istenbe sikerül teherbe esnie? Mert azt ne mondja nekem senki, hogy 30-40 kiló túlsúllyal tök rendbe van valaki inzulin szintje.

Olvastam egy cikket tegnap, ami röviden arról szól, hogy kevés ch-s, sok fehérjés étrend akár nagyobb inzulin szintet is kiválthat, mint egy nagyobb ch-s. Ezt némileg alá is támasztja, hogy szintén tavaly, amikor T. doki felemelte a ch adagom (185 g ch-ra), sec-perc alatt lement 3 kiló, és elvileg az értékeim is javultak. Mondjuk ez is érdekes, hogy akkor, az otthoni vércukor mérővel ellenőriztem a dolgokat, T. doki ezeken az értékeken látta a javulást és engedett a lombikra. 

Kb. két hete nézegetem megint itthon a cukor értékeimet, és elmondhatom, hogy semmi baj velük. Csinálok majd egy átlag számítást, de addig is elmondhatom, hogy az éhgyomri 5 körül mozog mindig, a 60 perces 2x ment 6 fölé, de két óra múlva vissza is állt szépen az 5 körülire. És átlagban nem ment 6 fölé sem a kaja után egy órával!

Nem tudom, mi a jó döntés. Nem tudom, hogy mit csináljak. Nem tudok én már semmit sem :(

Export - import

És itt a régi blogom tartalma is. :DDDD Úgy örülök! Most már csak a kis olvasóimat kell átcsábítanom ;)

Vietnamban

Ma nem volt valami jó kedvem. Bevallom, ez a blog csere is megviselt, el is bizonytalanodtam picit, hogy biztosan ott akarom-e hagyni az én régi, szeretett blogomat. (Na, de erről majd inkább később, bővebben.) A rossz kedvemet fokozta, hogy ma elvállaltam egy kedves barátunk régi-új lakásának a takarítását, és annyira nem esett jól. Baromi nagy ablakfelületek, hatalmas por. A vállam már az első ablak után kiakadt, így kb. félvállról vettem a többit...hihi. És el is pityeredtem egyszer, hogy miért kell nekem ilyet bevállalnom. Persze a rossz kedvben biztosan jócskán szerepet játszik a sok ösztrogén, amit mostanában magamba nyomok.

Viszont, most már nem is olyan vészes a kedvem, mert az én drága férjecském (G) eljött értem a lakásra, majd elmentünk vacsizni kettecskén egy közeli Vietnami étterembe. Na, nem mondom, nem igazán Paleo a hely, viszont elvileg glutén és laktóz menteset ettünk...bár, ehettem volna Paleot is, csak hát a rossz kedv ugyebár. Még egy kis csokit is benyomnék itthon, ha nem tudnám türtőztetni magam :D
Amikor leültünk az étteremben, hozták is az étlapot. Én kiválasztottam egy nagy csirke levest, majd közösen egy főételt rizstésztával, G pedig még egy tavaszi tekercset. Na, erre a tulaj/szakács (?) asszondja: ne vegyünk nagy leves és főételt is, mert sok lesz. Ilyet sem hallottunk még bakker. Mi persze mondtuk, hogy ketten esszük, neeem probléma. Aha, alig bírtunk vele. De szerencsére olyan finom volt, de olyan. És annyi rizstészta volt a levesben és a főételben is, de annyi, hogy mikor haza értünk, gyorsan vércukrot mértem....csak, hogy tudjam, hogy máskor bevállalhatom-e. Kaja után 1 órával: 6,2. Jájj. Tudom, ez jó, de mégis szeretem, ha 6 alatt marad.

Csináltam két képet a kajákról. Hát, nem valami jó képek, de azért felteszem, hogy lássátok, miről is beszéltem itt :)

Az étterem neve: Hai Nam Pho Bistro. Na, igen. Tulképpen ez "csak" egy ici-pici bisztró, de nagyon jókat olvastam róla. Állítólag ebéd időben nem lehet bejutni. Éééés, nem csak nekünk szóltak eddig, hogy nagy lesz az adag, amit rendeltünk :D

Itt vagyok, ragyogok

Érdekes, hogy vannak a hasamon pontok, amik egyáltalán nem fájnak, ha benyomom a tűt. Máshol viszont...komolyan, ki kell húznom, különben betojok a fájdalomtól. Khm. Ez elég érdekes egy első bejegyzésnek, belátom. Ami most kitölti az életem jó részét, az a lombik. Most még csak hormon szurikkal azért, hogy kezdhessünk. De jövök mással is ;)