2015. április 19., vasárnap

Mi legyek?



Az elmúlt 7 napban vagy 20 filmet láttam. Főleg a kedvenceimet néztem meg megint...romantikus, szerelmeseket :) Na, de a lényeg nem is ez. Az egyik filmben a lány, a következő kérdést tette fel a pasinak:

Ha bármit megtehetnél, ha holnap arra kelnél, hogy bármi lehetsz, mi lennél?

Én több minden is. Lennék pl. kutató, vagy egy lombik intézet biológusa :) De lennék művész is, ha választani lehet, és miért ne lehetne, akkor textiles. Ez annyira nincs is messze tőlem, mert iparművészeti szakközépbe jártam, van textilrajzoló végzettségem. De lennék edző is, vagy sportoló. Vagy valaki, aki zenével foglakozik. Ja, és még orvos is lennék.

Csináltam egy tesztet, ami azt méri, milyen szakmák illenének hozzám. Háttt, a sorban vannak bazi viccesek is: fogtechnikus, virágkötő, temetőkertész, dekoratőr, parkgondozó, alkalmazott fotográfus, lakberendező, könyvelő, pénzügyi revizor, női szabó, kárpitos, fodrász, gyógymasszőr. 

Most komolyan. Ezek közül egyik sem az én álom foglalkozásom. Na, de miért is vártam, hogy egy hülye teszt segít, nem igaz? :)

Ti váltanátok, ha tehetnétek? Én szeretnék.






10 megjegyzés:

kretty írta...

Én nem lennék más, mint ami most vagyok. :) élvezek minden percet, nem gondolkodom a jövőn, a most embere lettem. És ez így jó.

Bejus70 írta...

Nem váltanék én se nem, semmiért! :)
Kívánom, hogy találd meg minél hamarabb azt az elfoglaltságot, amiben örömed leled!

Heniiii írta...

Én olykor változtatnék nagyot, már 2x meg is tettem, de azért a fő végzettségemen belül, és nem bántam meg! Az biztos, hogy örök álom/max amatőr hobbi marad pl. kertész, orvos, pszichológus, fotós, valami diy terület :) Érdemes olyan szektorba menni, ahol mindegyikből vagy néhányukból egy kicsi a munkád szelete. Gondolkozol a váltáson?

FElla írta...

Én amióta ennyit foglalkozom az egészségügy témakörrel nagyon sajnálom hogy nem lettem valami gyógyszerészféle aki ért az egyes hatóanyagokhoz, vitaminokhoz minden ilyesmihez.
Valamint gyerekkoromban zongorista akartam lenni, de mikor komolyra fordult volna a szüleim gyorsan letiltottak hogy nehogy arra irányuljak :-)
Engem is érdekel hogy te magad gondolozol valamilyen váltáson?

Pinkman írta...

Én nagyon szeretem a feladataimat, de tény, hogy ez az élethelyzet, amiben évek óta vagyunk, nálam is elültetett pár gondolatot. Amin én változtatnék az maga az alkalmazotti lét, pedig nekem ez sosem okozott problémát. Mostanában nagyon szeretnék a magam ura lenni, hogy ne kelljen senkinek, akinek nem akarok beszámolni arról, hogy x időnként miért kések 20 percet vagy akármennyit, és utána meg hallgatni a megjegyzéseket, hogy hűha már olyan vagyok, mint egy öregasszony ect:) De Te szerintem nagyon jól tudod, hogy ma, itthon vállalkozni nem túl kifizetődő. Szóval ezt mostanság hanyagolom. Ha belevágnék valamibe, akkor viszont szívesen csinálnék én is valamit a két kezemmel, például varrás, vagy naturkozmetikumok készítése vagy növénytermesztés, ilyesmi. Sok minden érdekel:)

Rita írta...

Azt hiszem én nem is konkrétan váltani szeretnék...csak siránkozom itt a múlton, hogy miért nem tanultam ezt vagy azt. Na, de ez tök hülyeség!
Ami hiányzik most, az az, hogy legyen egy cél, amiért kell küzdeni. Jó, tudom, ott a gyerek. De ez már olyan régóta cél, hogy nem is tudom. Már nem villanyoz annyira fel. :( Más cél kell, olyan, mint a nyelvvizsga. Olyan cél, amit szívből, örömmel szeretnék. Utoljára ilyet középiskolában éreztem, hogy tiszta szívből, örömmel csinálok valamit....ez elég gáz.

Heniiii írta...

Sosem késő Rita, én azt hiszem 33 lehettem, amikor nulláról elkezdtem olaszt tanulni, és nagyon élveztem, ha nem jött volna a munkámban egy új kihívás, tuti folytattam volna, a csoporttársaim akkor már középfokúra készültek. Ezt olaszországi utazásokkal ötvözve igazi dolce vita volt :) Ugyanígy voltam a fotózással, síeléssel, golfozással is.

Én hiszek az egész életen át tartó tanulásban, hogy mindig legyen célunk, többféle is, ami lelkesít, motivál, sokszor később derül ki, hol is tudom hasznosítani, de csak az öröm kedvéért is jól esik. A párom ettől "durvább", ő nem bírja abbahagyni a tanulást, mindig kinéz magának valamit, rengeteget olvas. Fősuli után egyetem, majd MBA, szakképzések, állandó lelkesedése van az új dolgok megtanulására, bár ő inkább abban, amit a szakmájában hasznosítani is tud. Épp most is agyal egy továbbképzésen :)

Szóval szerintem bátran vágj bele egy valamibe, mellette a fő célod attól még ugyanaz lesz! :)

Rita írta...

Nem is ez a baj Heni :) Tudom én, hogy tanulni életün végéig, nagyon jó. DE. A fő problémám, hogy MIT? :D Nem tudom miért lettem én ilyen céltalan, semmi nem érdekel ember :( Nem voltam ilyen és ez kesert el. Ha valami pedig nem érdekel eléggé, nem tudok bele energiát fektetni. Iszonyú rossz célok nélkül. Csak vegetálás van.

meselulu írta...

Én már posztoltam erről: soha nem lennék újra szociális munkás. Nagyon kiégtem sajnos.
Szerencsére van már egy új szakmám, remélem hamarosan tudok vele valamit kezdeni, de úgy igazából.
Nekem mindig vannak terveim, talán néha túl sok is, ez sem mindig jó.
Az viszont mega sz.r, hogy a gyerek kérdés nem jön össze nekünk. :-( Elkezdtem belenyugodni, majd unokázok pár év múlva. ;-)

Alíz írta...

Nekem csak az jutott eszembe, én csak ANYA lennék...De ehhez legalább egy közepes csodára lenne szükségem. :(
(egy sorstárs)