2014. február 24., hétfő

Egyedül...




Éreztétek már azt, hogy semmihez sincs semmi kedvetek? Se felébredni, se felöltözni, hajat mosni, enni, angolra sincs kedvem elmenni (de persze oda elmegyek, ez nem kedv kérdése). Csak nézek kifelé a fejemből, komolyan mondom, még gondolkodni sincs kedven. Nem is értem, hogyan keveredtem ide a blogra.
Azt sincs kedvem leírni (de azért leírom, ha már itt vagyok), hogy a hétvégén beszélgettünk G-vel. Vagyis én elmondtam neki, hogy nincs erőm folytatni a lombikokat és úgy érzem, nekünk nem lesz gyerekünk. Az endó dokis kezelést folytatom, és lehet, hogy elmegyek még egy természetgyógyászhoz is, de csak is magam miatt (!), nem a gyerek a cél. Meg akarok végre gyógyulni. Normális ciklusokat akarok, és ekcéma nélküli létet. Háj helyett izmokat magamon, és csellózni, amit még mindig nem intéztem el :(

Aztán folytattunk a beszélgetést azzal, hogy meglátjuk hogyan alakul. Ha a jóIsten megadja, hogy legyen 3 egymást követő normális ciklusom, akkor egy hormonok nélküli beültetést bevállalunk. Van még 4 fagyink. Azt is államilag támogatott alapon, hiába veszítünk akkor az 5 esélyből. Nem akarok több stimus lombikot! Talán 3,4 vagy 5 év múlva még egyet, de mostanában biztosan nem. Most úgy érzem tönkre mentem ebbe a sok szarba.

Az is elmond valamit, hogy ha esténként imádkozom, nem tudok gyermekért imádkozni....már nem.


13 megjegyzés:

Poppy Field írta...

Teljesen megértelek én is pontosan ezt érzem , ezt a bejegyzést akár én is írhattam volna .
Mi még lombiknál nem tartunk , de már úgy érzem kiégtem . Most egy ideig hanyagolom a témát én már imádkozni sem tudok sajnos :(
Talán jövőre újra belevágunk , de addig semmi ...

Szerintem mindenki életében vannak ilyen hullámvölgyek , de nem vagy egyedül ! Ölelés !

Rita írta...

Köszönöm Poppy! Kár, hogy te is így érzel :'(
Megöli az ember lelkét picit, az biztos. Nekem mindig is kellet sok-sok hónap a beültik után, de most úgy érzem ez a pihi hosszabb lesz.

Névtelen írta...

:-( Ölelés: ETAMA

FElla írta...

Szia Rita,
Jo hogy ezt igy kiirtad magadbol. Nagyon megertelek, tok normalis hogy ezt erzed.
Az is hozzajarul ehhez hogy nincs allando munkad (ahova mindennap be kell menni) es tobb idod van gondolkozni. Viszont a munka nem feltetlenul megoldas (sajat tapasztalat) mert bar elfoglal csak jobban ugy erzed hogy ez nem az amit csinalni akarsz csak elveszi az idot). Tehat nem baj az hogy van idod az jo is mert tudsz foglalkozni magaddal (angol, gyogyulas, edzes). Egyetertek hogy az a legfontosabb hogy meggyogyulj, es az is nagyon fontos hogy csinalj valamit amit szivvel lelekkel ki akarsz probalni (csello). Majd irok meg csak most rohannom kell. Gondolok rad (es meg sokan).

Heniiii írta...

Rita, megértelek, fontosabb, hogy először a te egészséged jöjjön rendbe, és beálljon egy egészséges ritmusra. Mindennek van egy ritmusa, dinamikája az életben, aminek nincs, az elakad, elhalványul... És te nem ilyen vagy, a szervezeted sem! A másik dolog, amit Ella is ír, hogy ha van olyan hobbid, munkád, ami szenvedéllyel tölt el, elveszi a fókuszt a baba hiányáról. Úgyhogy hajrá csellózás és angol órák :) Amúgy pedig tél vége van, azon se csodálkozz, ha ez egy kicsit tavaszi fáradtság is :) Jó, hogy kiírtad magadból, sok puszi, ölellek!!!

Rita írta...

Köszönöm lányok :)

Pocilakóra várva írta...

Te 1 életerős, dinamikus Csaj vagy! Ölellek

Névtelen írta...

Én is pontosan így érzem magam. Nincs kedvem dolgozni, nincs kedvem diétázni, orvosokhoz járni, reménykedni és csalódni. Az már tudatosult bennem, hogy a gyerek utáni vágyamról nem tudok és nem akarok lemondani. Mi most elindítjuk az örökbefogadási eljárást, az is több év, mire lemegy, de remélem, hogy az a tudat meggyógyít majd, hogy így vagy úgy, de lesz gyerekünk...
Edina

Rita írta...

Ölelés neked is Poci :)

Edina, ha ez elhatároztátok és belevágtok, tuti megkönnyebbülsz majd! :)
Mi nem tervezünk örökbe fogadni. Erre nem vagyunk készen, és talán soha nem is leszünk :'(

NMartina írta...

Ritus! Jajjjj!!!! Nem tudok mit szólni! Ölelést Neked és tudd, hogy eszembe vagy!!

Rita írta...

Drága vagy Tinus, köszönöm!!!

Bejus70 írta...

Ha volna egy varázspálcám, menten megkeresne álmaid munkája és jőhetne, mert hozna magával sok-sok újat és változást, műhormonoktól mentes életet, fényeket meg szárnyakat és akkor kedved lenne hirtelen mindenhez. A folytatáshoz legfőképp... És mire idejutottam, hogy megírjam végre ezt neked, látom, nyeltél egyet és izgulsz, juj, ez de jó! :D

Rita írta...

De cuki vagy Bejus :)