Mostanában gondolkozom, hogy újrakezdjem-e a blogot. Lassan 10 év telt el az utolsó bejegyzésem óta, őrület, hogy megy az idő.
Ha folytatom is, a téma már nem a régi. Nem jellemző rám, hogy feladok valamit, de ezt az egyet az életemben, ezt feladtam. Belefáradtam. A csodákban persze még hiszek, ha az én esetemben ez gyerekesnek is hangzik.
Szóval lassan eltelt 10 év...ami az utolsó 2 évben teljesen a feje tetejére állt, lelkileg nagyon megterhelő időszak, sosem éreztem még ilyet. Saját magammal sosem kellett elszámolnom, 2 éve azonban megléptem valamit magamért, és ezzel egy őrült nagy lavinát indítottam el a mélységek és magasságok megélése és az önismeret útján. Jöttek új szerelmek az életembe. Előbb egy tevékenység, ami új, merőben más élet lehetőségét kínálja, két éve pedig valaki, aki szorosan kapcsolódik az elsőhöz :)
De mindez nem könnyű út, legalábbis nekem nem, akiben nagyon erősen dolgozik a lelkiismeret-furdalás, aki (még) nem tud csak a jelenben élni, akinek túlságosan fontos mások véleménye, aki önfeláldozó alkat, és aki mindig is másokat helyezett maga elé.
Egyszóval, ha folytatom, már nem az anyává válás lehetőségét keresem majd (bár Szofi által anya lettem, még ha ezt majd csak akkor tapasztalom is meg, ha újra egy helyen leszünk), hanem önmagam, a boldogság és a biztonság megtalálása lesz a cél, és persze szeretném megmutatni azt, ami megváltoztatta az életem.
