Konzultáltunk

Ma jó korán keltünk, hogy minél előbb odaérjünk az intézetbe. (féltem, hogy az 1 hónapos nyári szünet miatt rengetegen lesznek) Hát, nem így lett…alig voltak, csak mi voltunk ilyen buzgók:D 

Maga a konzultáció sem tartott sokáig. Megbeszéltük, hogy a következő ciklusban kezdünk:) Kértem Duphastont is, hátha nem akaródzik megjönni magától. Ha, így lenne, akkor majd az 1 hetes balcsis nyaralásunk végén kezdem el szedni, hogy szeptember elején megjöjjön. 

Mikor már mindent megbeszéltünk, mondtam a dokinak, hogy májusban szóba került, hogy csinálnak majd nekem egy méhbiopsziát, ezzel is segítve a beágyazódást. Nézi az iratokat, megkérdezte hányadik ciklusnapon is vagyok (19.), majd egyszer csak azt mondja, hogy jó, akkor megcsináljuk most. Mi? Most? (kérdeztem én meglepve) Nem gondoltam, hogy ezt csak úgy ripsz-ropsz megcsinálják:DDD Mondták, hogy igen, de nem fog fájni, ne aggódjak. Én persze nem aggódtam. Annyi mindenen keresztül mentem már, mit nekem egy kis méhbiopszia:)

Egyébként egyáltalán nem fájt. A szörcsögő hangokból kiindulva, vákuum segítségével szívhatták le a kis darabokat a nyálkahártyából. Olyan volt, mint egy fájdalmasabb rákszűrés, csak kicsit tovább tartott. Pici vérzés van most, de nem vészes:)

Szóval akkor 2-3 hét múlva indul a mandula…várom már:)