Ma volt a nagy nap, az első alkalom a pszichológusnál:) Az első benyomásom, érzéseim nagyon pozitívak. Igaz ma még csak az elmúlt évek történéseit, adatait vettük át, mégis élveztem a beszélgetést. Amikor nagyjából látta, hogy honnan kezdünk, azt mondta, hogy jaj, nagyon izgatott, és igazán motivált velem kapcsolatban:) (nagyon aranyos volt és jól is esett, hogy ezt mondta)
Az adatok felvétele közben beszélgettünk egy kicsit arról is (mondván egy kreatív ember vagyok, tehát tuti gondolkoztam már ezen), hogy sejtem-e, hogy hol és mi lehet a bibi. Mondtam, hogy igen tudom. Számomra nyilvánvaló, hogy nekem saját magammal vannak gondjaim. Mind külsőleg, mind belsőleg. Hááát, a külsőt egyáltalán nem értette:D Azt mondta, hogy én egy Tündérvirágszál vagyok, ha a mesekönyvben meg kellene rajzolni egy tündérkét, ilyen lenne, mint én, ezért nem érti a dolgot:D Hát nem cuki!? Na, szóval, ha nem is annyira a külsőm (bár tényleg néha legszívesebben kidobnám a tükröt), inkább az önmagam felé való megfelelésről van itt szó. Valahogy többre vágyom, mint amit nyújtok, tudok, ennek ellenére mégis egy helyben toporgok, mintha valami visszatartana a fejlődéstől…Azt hiszem lesz miről beszélgetnünk még:D
Nagyon érdekesnek találta, hogy az eddigi 3 beültetésnél, mindig a 3., 4. napon történt valami. Ez most, így a 3. beülti után tényleg egyértelmű:(
Nem beszéltük most még annyit a konkrét problémákról, mégis, mintha már most más lennék. Hiszem, hogy nagyon jó úton haladok az anyaság felé, hiszem, hogy mindig akkor találjuk meg a nekünk szánt utat, amikor annak itt van az ideje:)
(tegnap is találkoztam az utcán a volt német tanárommal, és miután kérdezte, hogy mi van velem, és én elmondtam, hogy se gyerek, se német, erre azt mondta: nem baj, majd minden jön, ha itt lesz az ideje:D….milyen igaza van!)
Házi feladatnak azt kaptam, hogy november 29-ére meg kell hoznom a menstruációmat. Igenis el kell döntenem, hogy akkor megjön és kész! Ja, mert hogy akkor lesz a 28. ciklus napom. Jó mi? 33 évig nem menstruáltam pontosan (mit pontosan, szinte egyáltalán nem), most meg ez az első cél:D Én mindent megteszek, de tényleg....kíváncsi vagyok nagyon a végeredményre.
Férjecském kérdezte, hogy kell még mennem? Ő azt képzelte, hogy én olyan okos vagyok (bár ez nem okosság kérdése), hogy egy alkalom untig elég lesz…elmegyek, beszélek egy órát, és már meg is javultam:D
Két hét múlva megyek megint, akkor már biztosan sokkal többet tudok írni a történtekről. Bár elég nehéz visszaadni mindazt, ami ott történt. De azért majd próbálkozom:)
8 megjegyzés:
kíváncsi vagyok a folytatásra.. sztem mindenkinek jót tesz, hogy kibeszélheti magából a szorongásait. itt a blogokon már el is kezdtük, de egy szakember biztos még hasznosabb! :)
Várjuk a beszámolót!
Puszi
igen, a szakember azért más. biztosan a blog írással is sokat teszünk...de ezzel még ráturbózok:D
Hú, én is nagyon kíváncsi vagyok... Én mindig lebeszéltem magam a pszichológusról, pedig lett volna egy-két pillanat az életemben, mikor rámfért volna - de mindig azt okoskodtam ki, hogy annyit elemezgettem én már magam, és annyiszor beszéltem meg a legpiszkosabb titkaimat is, hogy mi újat tudna nekem mondani egy idegen... De az igazság inkább az lehet, hogy ehhez a lépéshez kell egy olyan szintű bátorság, amit én még sosem tudtam összekaparni...
Szóval ügyes vagy, és majd mesélj!
Ez nagyon nagyon tetszik nekem Rita!!!Kíváncsi vagyok a folytatásra!!!Mert nekem is a fejemben van a baj, tudom.....
Csibu
Estsanatlehi, nagyon jól megfogalmaztad...bátorság kell hozzá. Én is már nagyon-nagyon régóta rágódtam rajta, többször a kezembe fogtam már a telefont is, hogy bejelentkezek....most jött el az ideje, azaz most volt egy pillanat, amikor meg volt a bátorságom hozzá. Még jó, hogy felvette a telcsit, mert lehet, hogy két perc múlva már nem mertem volna lépni:D
Csibu, tényleg minden betegség fejben dől el....a meddőség is:( Majd meglátjuk hogy nálam milyen fejlődés lesz:) Már hiányoltalak, jó, hogy itt vagy:)
Ez tényleg izgalmas dolog. Várom a fejleményeket :)
bolyongok a nagyvilágba Rita:))
Csibuka
Megjegyzés küldése