Köszönöm

A tegnap esti torna után természetesen én is felpörögtem, ahogy az Audrey is írta a megjegyzések között:D Utóvacsi után lezuhanyoztam, azután a kis laptopommal az ölemben leheveredve a kanapéra, nekileselkedtem kijavítani az övéletrajzomat a sok-sok tőletek kapott instrukció alapján.

Mikor végeztem, gondoltam most már nagyon késő van (volt ez éjfél után….ami nálam nagy szó, ugyanis 10 körül én már majdnem mindig alszom. nem vagyok egy éjjeli bagoly) kikapcsolom a gépet, rákukkantottam azért a blogomra…..

Heni hozzászólását olvasva sikerült egy pici könnycseppet eldörzsölnöm a szemem sarkából, nagyon-nagyon meghatódtam! Ugyan úgy, mint oly sokszor már, ez alatt a pár hónap alatt, amikor írtatok nekem. Még ma is hihetetlen számomra, hogy tudok segíteni, ráhatni ezzel a bloggal bárkire is.

Azon gondolkodom, hogy egy csokorba fogom ezeket a leveleket, kinyomtatom, és kitapétázom vele a nappali egyik falát, hogy amikor épp az önsajnálat és önutálat legmélyebb bugyraiban kapálódzom, kirántsanak onnan. Amikor olvasom ezeket a sorokat azon gondolkodom, hogy vajon biztosan nekem szánta? Tuti? Hiszen én nem is írok jól, se nem viccesen, csak úgy egyszerűen…..talán még érdekeseket sem. (Fogalmam sincs miért vagyok ilyen kishitű...talán a lombik tette ezt velem.)

Ezért, KÖSZÖNÖM, hogy vagytok, hogy megosztjátok velem ezeket a gondolatokat, hogy erőt adtok a folytatáshoz és hogy így ismeretlenül is, a barátaim lettetek!