.......villám tépte magányos fenyő.
Mint a vízét vesztett patak.
Mint az odébb rúgott kő.
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér.
Mint a leszakított, haldokló virág.
Mint a porba hullott mag, mi többé nem ered.
Csibu tett fel blogjára egy dalt, abból származik a szöveg. De ma sajnos teljesen így érzem magam:( Fojtogat a szomorúság és az elkeseredettség. Vissza szeretnék találni pár hónappal ezelőtti önmagamhoz!
Amióta leírtam mindezt, történt valami: Andi írt nekem, hogy egy ismerőse lemondta ma a szuper endó dokis, november 26-i időpontját. Én hívtam is azonnal az asszisztensnőt, és képzeljétek, megkaptam az időpontot! El sem hiszem:DDDDD
Csajok, rohanok...most hívtak, 15:20-ra mehetek MOST az endokrinológushoz:DDDDDD kééész vagyok:D
Amióta leírtam mindezt, történt valami: Andi írt nekem, hogy egy ismerőse lemondta ma a szuper endó dokis, november 26-i időpontját. Én hívtam is azonnal az asszisztensnőt, és képzeljétek, megkaptam az időpontot! El sem hiszem:DDDDD
Csajok, rohanok...most hívtak, 15:20-ra mehetek MOST az endokrinológushoz:DDDDDD kééész vagyok:D
6 megjegyzés:
Ismerős Arcok :)) imádom
Végre valami jó is történik!
Ölellek
szuper :)
Nagyon jó!! Várom a beszámolód.
Ahogy elkezdtem olvasni a szöveget, mosolyogtam végig:))Igen, a kedvencem:))Puszillak, lassan Én is írok mááár, elhanyagoltam mostanában!!
Csibuka
Hajrá-hajrá! de jó, hogy ekkora mázlid van ezzel :)
Megjegyzés küldése