A második

Az első lombikkor szándékosan nem mondtam, hogy az "első lombikunk". Nem akartam, hogy legyen első, második stb. Úgy gondoltam, hogy egy lesz és kész….hát nem így lett.

December végén, kezünkben a trombózisos leletekkel, elhatároztuk, ahogy akkor mehetünk a kis eszkimókért. Normál, hormon kezelés nélküli beültetés volt annak ellenére, hogy nekem nem nagyon van ciklusom. Minden szépen alakult: szép vastag nyálkahártya, a 2 blasztó babából mind a kettő felébredt, és ami még + öröm volt, hogy a férjecském benn lehetett velem a beültetésen. Olyan jó volt látni a meghatottságot az arcán, amikor kitoltak. Úgy nézett rám, mint az esküvőnkön, amikor először meglátott az anyakönyvvezető előtt.

Az első napokban nyugodt voltam, nem történt semmi különös. A 3. napon viszont éjjel felkeltem, és valahogy azt éreztem, hogy nem sikerült. Attól a pillanattól kezdve érzelmi hullámvasúton ültem. Sírás, kiabálás, nyugalom. Nagyon rossz volt lelkileg. Egy héttel a beültetés után pedig elkezdtem vérezgetni. Azonnal hívtam a dokit, hogy mit tegyek. Igyak meg egy felest és feküdjek, emeljem meg a progeszteron adagot, más nem tudok tenni, csak várni. Én azért elmentem egy hcg vérvételre. Kíváncsi voltam, hogy egyáltalán elindult-e valami. És igen, 59 lett az eredmény. Nagyon örültem, reménykedtem, hogy a vérzés, csak időszakos állapot, esetleg a beágyazódás tünete volt. Ezek után minden nap véreztem egy picit, viszont a tesztek egyre erősebbek lettek. Az érzelmi hullámvasút azonban kitartott, így egy életem egy halálom, egy vasárnapi napon bementem a kórházba az ügyeletre. A doki nagyon rendes volt, akkor 6mm-es petezsákot látott, azt mondta ez normális. Egy picit talán megnyugodtam. A nagy tesztelés napján is pozitív lett a teszt, a hcg-m pedig 762. Mivel továbbra is vérezgettem, nem két hét múlva kellett mennem az első ultrahangra, hanem már másnap. A netet böngészve, nagyjából tudtam, hogy mekkorának kell lennie már a petezsáknak, a legutóbbi ultrahang óta. Úgy 12-15 mm-re számítottam.  Két héttel a beültetés után a petezsák mérete azonban csak 10mm-es volt. Szívhang sem volt még, viszont volt a peteszák mellett egy hematóma. A doki egyáltalán nem biztatott, csak annyit mondott, hogy 1 hét múlva kontroll. Akkor már éreztem, hogy nem lesz jó vége...nagyon szomorú voltam. Egy hét múlva a peteszák 17mm-es lett, viszont baba még mindig nem látszódott, a hematóma viszont a duplájára nőt. Így az ítélet a missed ab lett.

Újabb egy hét telt el, mire mehettem a műtétre, ami nagyon megviselt. A laminária felhelyezése után el is ájultam. A folyosóról a doki cipelt be valahogy a szobába, ahol a padlón keltegettek, majd feltettek az ágyra. Ezután kb. 5-10 percig nagyon görcsöltem. Aznap 13.05-kor adták be az altatót, 18.00.kor indultunk haza…