2000-ben ismerkedtem meg drága férjecskémmel, majd 2007-ben összeházasodtunk. Azt hiszem mindkettőnk életének egyik legszebb napja volt. 2008 elején el is határoztuk, hogy akkor jöhet a bébi is. Teltek a hónapok, de nem lettem terhes. Ez igazából nem is foglalkoztatott, valahogy mindig tudtam, hogy nem fog könnyen menni, soha nem volt rendszeres a menstruációm. Gondoltuk egyszer majd csak sikerül.
Éppen ezért villámcsapásként ért a hír, amikor júniusban kiderült, hogy kisbabát várok. Pár nap kemény hányinger után úgy döntöttem csinálok egy tesztet, annak ellenére, hogy egyéb más tünetek arra utaltak, hogy nem lehetek terhes. Nagy meglepetésemre a teszt pozitív lett. Azóta sem értem, hogy miért csak egy hétre rá, de kiderült: méhen kívüli terhesség. Furcsa lehet, de akkor örültem. Mármint nem a méhen kívülinek, hanem annak, hogy egyáltalán lehetséges, hogy én is teherbe tudok esni. Csak pozitívan tudtam gondolkozni, eszembe sem jutott, hogy miután eltávolították az egyik petevezetéket, csökkentek az esélyeink.
Ezután teltek a hónapok…..pontosabban két év telt el, de a baba csak nem jött. Számtalan természetes gyógymódot próbáltam: homeopátia, teák, akupunktúra…stb. 2010 júliusban elmentem egy reflexológushoz is, aki úgy „megkínzott”, hogy amikor kijöttem tőle éreztem, hogy valami történt. Iszonyúan fájtak a petefészkeim. Akkor tudtam, hogy most, vagy soha. Éppen ezért csalódott voltam, mikor pár hétre rá megjött. Csodálkoztam, hiszen annyira biztos voltam a sikerben…aztán eltelt 1 hét, a menstruációm elmúlt, majd 1-2 nap múlva visszajött. Éreztem, hogy baj van. Másnap reggel 5-kor keltem, hogy megcsináljam a tesztet. Pozitív lett. Rögtön bementünk a kórházba, ahol mindenki rettenetesen lekezelő volt…majd pont én mondom meg, hogy méhen kívüli terhes vagyok. Persze az ultrahangos doki meg sem tudott szólalni, amikor kiderült, hogy nekem van igazam. Sajnos a másik petevezetéket is el kellett távolítani, így világossá vált, hogy nekünk már csak lombikkal lehet gyermekünk.
Rettenetesen sírtam…azt hiszem sajnáltam magam, magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése