Komolyan mondom, az jár a fejemben, hogy ha volt előző életem, akkor valami hihetetlen tehetséges, sikeres ember voltam...ez tuti. Mert most is annyira az akarok lenni (jó, tudom...ki nem?), érzem, hogy annak kell lennem, de valami mégis akadályoz és egyszerűen nem tudok kimozdulni abból ami van. Persze kishitűnek sem akarok tűnni. Tudom, hogy van, aki ezt is irigyelné. Hisz annyi mindenem van most is, annyi mindent elértem most is. Ez nekem mégsem elég.
Azon gondolkodtam tegnap este, hogy miért van az, hogy én soha nem nyertem semmit, soha nem voltam olyan jó semmiben, hogy a legjobbnak járó 1. díjat elhozzam. Aztán persze eszembe jutott, hogy hát persze, hiszen soha nem indultam semmilyen versenyen...így nehéz helyezést elérni. Pedig milyen felemelő érzés lehet nyerni. Küzdeni, harcolni és végül elérni a célt. Alkotni valami maradandót, büszkének lenni a produktumra, magamra...ez hiányzik, de nagyon! Felépíteni valami sikereset a semmiből. Állandóan kattog az agyam valami ötleten...
Középisiben egyébként csomó ilyen élményem volt, de mára eltűntek. Jó, persze ott, kreatív környezetben könnyű volt szárnyalni.
Egy nagy-nagy kihívásra vágyom most is....egy bazi nagyra....kellene gyártani magamnak egyet :) Mert tudom én, hogy csak rajtunk múlik, hogy hogyan, merre, milyen sikereket érünk el. Elmenni futni is csak elhatározás kérdése. Valami löket azonban (nekem) akkor is kell.
Titeket mi motivál? Mi mozdít előre?
8 megjegyzés:
Ez olyan érdekes. Nekem is sokszor vannak ilyen gondolataim. Hogy valami célja van velem az életnek, valami nagy dolog csak még nem találtunk egymásra. Valami kihívás, valami amihez én kellek, amit nem tud megoldani bárki...hogy még van/lesz feladatom, nagy feladatom...aztán lassan 40 leszek és nem történik semmi...Engem legtöbbször az motivált, hogy megmutassam a világnak, hogy képes vagyok rá és igen, nekem ez megy, nem is akárhogy! Maximalizmus ezerrel...de sosem éreztem semmiben igazán jónak magam. vagyis a legjobbnak. Mint ahogy írod, mindig első akartam lenni, de sosem lettem az...mindig ment minden, de én sosem voltam/vagyok elégedett...mindig jobb és a legjobb akartam lenni. legyen ez munka, sport, tanulás...stb. Aztán sokszor a "büntetés" jelleg motivált. Azaz pld: Nekem azért nincs normális pasim, mert kövér vagyok, tehát le kell fogynom, hogy megtaláljam az igazit.És lefogytam.(46 kilóra, meg is találtam a pasit, az már más kérdés, hogy rá pár évre lepattant a túlsúlyos barátnőmmel....és rájöttem mégsem ő az akit kerestem...:-) ) Éppen ez mindig attól függöt hogy mi foglalkoztatott, akkoriban mire vágytam...Most meg ez: azért nem jön össze a baba, mert...
Egy nagy falat szakmai kihívás asszem engem is kimozdítana az állóvízből...
Cselló???? :-)
Köszi U2 :) Hát igen...a szakmai kihívás. Nekem most az lenne a legfontosabb. Komolyan mondom, most még a gyerek projektet is megelőzné.
Cselló most picit pihen. Fontosabb a nyelvtanulás. A kettő egyszerre nem megy anyagilag :(
Nem is tuodm Rita! Ez már nekem is megfordult a fejemben. Még tavaly. Aztán, a vetélés óta azt vallom, hogy minden okkal történik, és elvileg minden úgy van ahogy annak jelen helyzetben lenni kell. Próbálok mindenből pozitívan kijönni és minden napot úgy megélni. A lényeg: tök mindegy hogy mi lehettél előző életedben, most ezt éled és van egy übernagyon szerető férjed és a többi pedig alakul ahogy alakulnia kell. No ezt az utóbbit kell optimistán kezelni. Néha nehéz. Egy szó mint száz, TE szuper vagy csak nem mindig érezhető ez számodra. De mi tudjuk!!!!!!! Ölelés.
P.S nekemiskellpalacsintaaa
:) de cuki vagy Tinus!
Nekem először kamaszként sok szívás volt az egészségemmel, akkor az motivált, azért is megmutatom, vagyok olyan, mint az egészséges osztálytársaim, akkor pl túlvállaltam magam nyelvvizsgákból műtét után 3 középfokúra mentem el, 2 sikerült is. Tilos volt a sport évekig, utána, miután lehetett, azért is síeléskor gleccserre mentem! 6 év szingliség és hódító lódító pasik szívatása után megalomán módon randihegyeket szerveztem :) Párosultak ehhez koncertek, fesztiválok, barátnős berugások :) Volt idő, mikor ezen tapasztalatok, párkapcsolati pszicho könyvek alapján segítettem másoknak párt találni, akkor az "doppingolt", hogy ebben segíthetek. Most a munkám lelkesít, hogy sokat változott, hogy több benne az értelmesebb rész, ezáltal a kihívás, totál le is foglal. Emellett hobbik: fényképezés, golf - ez utóbbi fontos, hogy közösen Sz-al! De tény, kevesebbet teszünk ezekért, mint amennyit lehetne, hogy tartalékolunk mi is az anyagiakkal. Nektek G-val közös új hobbi esetleg, ami mindkettőtöknek új lenne, hm? A közös felfedezés, újdonság élménye nagyon jó tud lenni :)
De jó, hogy leírtad te is Heni :) közös sportra csábítom kisSzivemet, egyelőre kevés sikerrel...bár a közös bringázásokat imádjuk. Ja, végülis ez is sport :D
Te úgy vagy jó, ahogyan vagy!
Ölelés
Megjegyzés küldése