Nem jó

Eléggé letargikus hangulatban vagyok, olyan feladós félében. Régen láttam ilyen kilátástalannak a világot. Teljesen megbénít ez a bizonytalanság, teljesen eltűnt a régi énem. Egy hónapja elkezdtem írni egy bejegyzést, egy amolyan titkosat. Azt hittem, hogy majd bő két hónap múlva terheses bejegyzéssel köszönthetlek benneteket. Hát nem így lett, nem így lesz. Ezért most megmutatom, hogy miket írtam ebben az egy hónapban titkosan. Megmutatom, hogy lássátok, hogy most miért nem jó nekem:

Nem is tudom, hogy igazán hol kezdődött ez a történet. Még talán valamikor tavasszal, amikor elhatároztam, hogy a májusi beültetés titokban zajlik majd (se szüleim, se testvérkém, se senki). Úgy éreztem most ez kell nekünk, át akartam élni a spontán baba titkait. Aztán persze közbeszólt a méhsövény műtétem, így a májusi titkos beültetés eltolódott. Mivel a műtét óta a hormon rendszerem nem méltóztatott feléledni, így július 23-án elhívtam magamhoz Rékát egy masszázsra, hátha, de persze nem éledtek fel a petefészkeim. Így úgy döntöttem, hogy akkor jöjjön a hagyományos orvoslás és augusztus 1-én meglátogattam a rég nem látott intézetünket. Azért elég durva, hogy lassan egy éve, hogy az utolsó lombikunk volt....EGY ÉVE. De végülis nem hiába, mert azért nem ültem ezalatt sem a babérjaimon, lássuk csak miket intéztem:

- laktóz és glutén vizsgálatok január-februárban: laktóz: pozitív, glutén: gliadin IgG pozitív
- paleo étrend januártól
- méhsövény műtét áprilisban
- hematológus júliusban: Fraxiparine injekció a lombik alatt

Szóval ezekkel a hírekkel felvértezve mentem a lombik dokihoz és azzal a kéréssel, hogy hozzuk már meg végre a menstruációmat, mert lassan szeretnénk menni a fagyi babáinkért:
2013.08.01.: Ez az első napja az intézetnek az egy hónapos szünet után, úgyhogy egész nyugi volt. Behívtak, én meg elkezdtem mondani az elmúlt majdnem egy év eseményeit. A doki meg csak írta és írta a dossziémba a dolgokat. Megvizsgált ultrahanggal is és sajnos láttunk, hogy a nyálkahártya extra vékony, tulképpen nincs is:( Úgyhogy 2×1 Estrimaxot kell szednem és majd augusztus 21-én megyek vissza egy ellenőrzésre, hogy megnézzük, hogy alakulnak a dolgok. 5-én kezdem majd a gyogyót, mert van még itthon tavalyról 33 szem, és így ez pont kitart 20-ig. Akkor meg majd kiváltom a most kapott receptemet...már, ha kell.
Hát azért nem mondom, hogy boldog vagyok. Ha egyszer elhatározok valamit, akkor az azonnal kell, nem két hónap múlva. Márpedig szerintem kb. akkorra várható majd a beültetés. Elegem van abból is, hogy ennyire leállt megint a hormonrendszerem. Egyszerűen nem tudom mit tehetnék még. Áááá, nem is idegesítem magam. Mondta a doki, hogy mindenképp hívjam fel a 7-i kontroll után, mert nagyon érdekli a kaparás szövettani eredménye...asszondja, az érdekes lehet. Ettől persze jól betojtam. Ja, és ez a doki, mindig jön itt nekem a "tipikus pcos petefészek" szöveggel. Érdekes, hogy rajta kívül senki nem mondta még ezt nekem (pedig mostanában rajta kívül még vagy 3 nőgyógyász megvizsgált)....és én sem látom tipikusnak. Na, mindegy.

2013.08.07.: A műtét kontroll tükrözésének meg is volt kontrollja, de erről írtam már korábban:)
Mivel nem találtak semmi érdekeset, azon gondolkoztam, hogy egyáltalán felhívjam-e a lombik dokit. De aztán csak felhívtam, hátha ő nem látja olyan normálisnak a leletet. Szerencsére ő is úgy találta, hogy minden rendben :)

Ezután elmentünk nyaralni egyet a balcsira, szedtem végig az Estrimaxot, majd aug. 21-én kontrollra mentem az intézetbe:
2013.08.21.: Potom 2,5 óra várakozás után végre bekerültem a vizsgálóba. Rögtön fel is pattantam a uh ágyra, majd jött a vizsgálat is. Uh fej be, és már látjuk is a méhet. A doki elég meglepetten nézegette, ezért én is rápillantottam a monitorra és bizony láttam, hogy valami bibi van odabenn. A következő pillanatban szólt Tanár Úrnak is, hogy jöjjön. Ekkor szóltam (mert biztos voltam benne, hogy nem emlékszik), hogy volt egy sövény műtétem április végén. A látott kép alapján először azt képzeltem, hogy a műtét után lett ott valami....Valami, ami pont úgy néz ki mint egy petezsák szikhólyaggal. Igen, én is láttam, ott volt... A következő pillanatban pedig már érkezett is a kérdés felőlük: nem lehet, hogy terhes? :DDDD Felnevettem. Nem lehet. Nincs petevezetékem. Nem beszélve arról a számtalan egyéb tényezőről, ami eszembe jutott még a nap folyamán: vékony nyh, a júliusi tükrözés után 3 hét önmegtartóztatás kellett, peteérés (?), nega teszt délután. Tudom, furi, de terhességi tesztet csináltam miután haza értem, úgy, hogy nem is volt beültetés...röhej. Így is éreztem közben magam, szánalmasnak.
Ja, és azt, hogy milyen vastag is nyh, nem is kérdeztem. Valahogy ez most nem volt fontos. Hogy kicsit rádolgozzunk a progeszteron szintemre, most nem Duphastont, hanem Utrogestánt kell használnom 10 napig 2×2-t. Hogy hiányzott ez nekem :D

Rákérdeztem a progeszteron injekcióra is. Azt hittem, hogy majd csatákat kell vívnom velük, hogy megkaphassam, de szerencsére, csak egy szavamba került :) Csak szólnom kell a beültikor, hogy én ezt kérem, és már kapom is. Megkérdeztem a Meforált is. Mondtam a hízást (ami amúgy azóta kezd visszaállni), és az endo doki tanácsát/levelét is, de ők is azon a véleményen vannak, hogy nem kell szednem, hiszen nem vagyok elhízott. Érdekes, de ettől valahogy megnyugodtam :D

Egyébként asszondja a Tanár Úr, miután mondtam, hogy nincs, azaz nincs petevezetékem, hogy á, láttunk mi már szűz lányban gyereket. Lehet, hogy csak csonkították a petevezetéket, és most a tükrözés után átjárható lett az a kis maradék. Hm. S. doki, meg megkérdezte, hogy mennyit imádkoztam mostanában. :D

2013.08.22.: A reggeli teszt is nega, ezzel együtt pedig jött a para, hogy akkor viszont mi és főleg miért lett ott ez alatt a 3 hét alatt. Hívtam is az intézetet, hogy megosszam eme igen csak meglepő eredményt. S. doki vette fel. Mondtam, hogy negatív a teszt, ő pedig mondta, hogy akkor a továbbiakban a megbeszéltek szerint: 10 napig utró és ösztrogén, majd a vérzés után folyt. köv.

De azért milyen furcsa is ez a remény dolog. Fejben szemben állítottam a sok-sok miértnemlehetséges dolgot azzal az egy uh képpel. Felfogom épp ésszel, hogy az nem lehet, hogy mégis az uh kép javára dőljön a mérleg, mégis. Egy ici-pici remény azért van bennem. Még most, a nega teszt és a doki szavai után is ilyen párbeszédek fordulnak meg a fejemben:
Rita1: mi van, ha még nem mutatja ki a teszt?
Rita2: dehát elvileg már van petezsák és szikhólyag, ezt már ki kellene mutatni...nem beszélve a többi dologról.
Rita1: talán pár nap múlva...
Rita2: álmodik a nyomor.

No, de vissza a földre. Azért biztos, ami biztos, elmentem ma az sztk-ba, hogy bejelentkezzem a jövő hétre egy uh-ra. Jövő héten nem tudok menni, mert tele vannak, viszont most azonnal fel tudtam menni. Hozzá teszem, annyira be vannak táblázva, hogy egy árva nő nem várakozott a folyosón és engem is azonnal behívott a doki.
Szóval nem igazán értette a doki, hogy mit akarok, megultrahangozni meg aztán pláne nem akart. De azért egy holnap reggeli hcg vérvételt és egy uh-s beutalót kisajtoltam belőle. Azért beszélgettünk picit és rákérdeztem, hogy ha nem baba, akkor szerinte mi? Aggódom ugyanis, hogy valami rossz indulatú. Azt mondta, hogy az tuti nem, inkább valami hematómára gyanakszik. Ettől megnyugodtam, én is így gondolom, hogy az lesz. De miért lett az ott? Pedig isten látja lelkem, nagyon szeretném már ezt a lombikot, a babát. Igazi örömmel töltött el a tegnapi nap pici reménykedése:)

2013.08.23.: Tegnap éjjel nem aludtam szinte semmit. Igazából reggelre ezt a vérvételt is feleslegesnek gondoltam már, de azért elmentem. Eredmény hétfőn.
Azon gondolkoztam, hogy vajon mi volt a célja ezzel a sorsnak. Talán azt akarta megtudni, hogy hogy reagálom le a terhességet? Hát, kössz. Viszont az éjjel elhatároztam valamit.
Bejelentkeztem a Táltoshoz...

2013.08.26.: BHCG 1. A csodák mindig mással történnek....szokták mondani. Viszont az az uh kép beleégett a retinámba.

Annak ellenére, hogy az sztk-s doki azt mondta, hogy 2-3 hét a várólista az ultrahangon, azért megpróbálkoztam bejelentkezni. Sikerült. Az eredményét, már tudjátok:
2013.08.28.: nyh: 3 mm! És: az uterus fundusánál 20×9 mm-es, kissé szabálytalan alakú folyadék, amely egészen az uterus faláig terjed. Teljesen kiborultam. Nem azért természetesen, hogy nem terhesség, mert azt tudtam. Azon gondolkodom, hogy mi jöhet még. Tudjátok, összeszámoltam, hogy melyek a hátráltató tényezők nálam: petevezetékek hiánya, IR, PCOS, hashimoto, műtött méhsövény. Ebből egy is elég lenne egy nőnek ahhoz, hogy  ne essen teherbe. Nekem mind az 5-ből kijutott. Minek köszönhetem vajon ezt a megtiszteltetést? Mit tettem az életben, vagy akár valamelyik előzőben, hogy ez a büntetésem? Jövő héten újabb uh. Nem tudom, hogy lesz-e tovább...

És akkor a folytatás: Ma nem jött meg. Próbálkozik a szervezetem, de sokra nem megyek vele. Nyűglődök. Nem tudok/akarok beszélni, nem tudok mozogni, nincs kedvem semmihez és senkihez. Ki kellene mondani, hogy vége, és akkor lehet, hogy megkönnyebbülnék. Új munkahelyet kellene keresnem, újra heti rendszerességgel mozognom, új kihívások kellenének, mert ezzel az eggyel valahogy nem tudok megbirkózni és egyre inkább érzem, hogy ő győz le engem. Élnem kellene. Mert ez most nem az, legalábbis nem így érzem...

(leszek ám majd jobban is, csak ez a menstruáció hiánya körüli mizéria most kiborított picit)