Tükrözés

Amikor egy hete írtam, hogy félek, a sok-sok biztató szó hatására azért felengedtem ám picit. Barinőm mondta például, hogy ne hülyéskedjek már, a nővére egy jókora mióma kioperálása után simán teherbe esett, úgyhogy bízzak és nehogy elkeseredjek már előre. És milyen igaza van, gondoltam, úgyhogy jól meg is nyugodtam még aznap:) Azután Balcsiztunk egy jót, majd vasárnap vártam a mai napot. Ez a fene nagy nyugalom annyira jól sikerült, hogy ha reggel Géza nem állítja be az ébresztőt, simán elalszunk, pedig életembe egyszer aludtam csak el, és kb. soha nem kelek órára, mert a belső órám mindig felkelt.

7:30-ra odaértünk a kórházba, felvetek az osztályra, kaptam ágyat és egy xanaxot, hogy jól megnyugodjak. Pedig tényleg nem voltam ideges. Azért beszedtem, biztos, ami biztos, majd jól be is aludtam tőle. Amikor szóltak, hogy mehetek a műtőbe, elmúlt már 10 óra.

Na, de még mielőtt írnék a műtétről elmesélem, hogy kivel voltam egy szobában. Egyszerre kaptuk meg az ágyat, ő egy 40-45 év körüli nő lehetett. Én kezdtem a beszélgetést, mert láttam, hogy nagyon ideges. Csak annyit kérdeztem, hogy neki is kis műtéte lesz-e. Mondta, hogy igen, majd nagy kérdezősködésbe kezdett, én meg mesélésbe. Mivel kérdezett, én biza elmondtam az egész kórtörténetemet:D Ő nagyokat hallgatott...és sunnyogott. A történetünk vége felé kezdtem magam rosszul érezni, hogy ő nem mond magáról semmit, úgyhogy rákérdeztem, hogy ő miért van itt. A válasz: abortusz. Na, szép. 10 hetes volt a magzat:( De megértem őt is. Van már 3 nagy fia, nem akart egy 4.-et. Csak kicsit hülyén jött ki, hogy előadtam neki a mi történetünket, a gyermek utáni küzdelmünket.

Vissza a műtéthez:) Még a szobában feküdtem (bóbiskoltam a xanaxtól), amikor bejött Tanár Úr, hogy szóljon, hogy még egy kis türelmet kér. Ekkor megkérdeztem tőle, hogy ha már úgyis arra jár, nem csinálna-e mini biopsziát? Azt mondta, hogy nem feltétlenül szeretne a majdnem frissen műtöt méhemben kapirgálni és szerinte különben sem segít a biopszia, talán egy eü. kaparás, de azt meg most tényleg nem kellene. Hát jó, mondtam, ahogy Doktor Úr látja majd a helyzetet.

Mikor kitoltak és egy picit már magamnál voltam, éreztem, hogy fáj a hasam és egy jókora betétet is raktak a lábaim közé. Mondtam is Gézának, hogy tuti volt itt valami beavatkozás is, nem csak a tükrözés. Eztán 12:30-ig aludtam. Ekkor elővettük a kis otthonról hozott kókusz-kakaó-lenmag-útifűmag keverékemet és pici víz hozzáadása után jól meg is ettem a kásám:D (Szegény diétás nővérke sajnálkozott ezerrel, hogy  nem tud nekem semmi kaját adni a diétám miatt, de megnyugtattam, hogy hoztam hazait, szóval éhen nem halok, az tuti)

13:30-ra várt minket Tanár Úr a szobájába. Picit azért dobogott a szívem, amikor leültünk. Elmondta, hogy van heg, mégpedig 3-4mm-es. De a méh ürege szép, és a kb. 20 mm-es sövényhez képest végülis nyertünk 1,5 cm-t:) Elmondta, hogy mégis csinált egy kis kaparást, mert eléggé egyenetlen volt a nyálkahártya, amin nem is csodálkozom, hiszen 90 napja nem menstruáltam. Most még picit vérzek, de ezen kívül minden rendben. Délután aludtam egy jó nagyot, 3 órát sikeredett.

3 hét múlva kontroll, de a lombikot most már bármikor kezdhetnénk:) Majd meglátjuk....