Szombaton az esküvőn, amíg vártunk a vacsira, odajött hozzánk egy 6 éves kislány. Ott ugrabugrált, rohangált körülöttünk, majd odajött csacsogni kicsit. Ilyenkor úgy csodálom Gézát, ő olyan simán elbeszélget, játszik velük. Én bezzeg mindig feszélyezve érzem magam, pl. úgy érzem, hogy csupa hülyeségeket kérdezek tőlük, vagy még rosszabb, kb. meg sem tudok szólalni...nem tudom, valahogy befeszülök.
Viszont azt észrevettem, hogy ennek ellenére ők kedvelnek engem. Valahogy mintha vonzódnának hozzám, persze csupa jó értelemben. Most is, ahogy ott ültem a fotelben, a kislány össze-vissza ugrált körülöttem, odahajolt, simogatott, mintha belém akarna bújni. Dicsért, hogy milyen szép vagyok, hogy szép az orrom, a szemem, és (hihi) a fogam. (A fogaim görbék és nem hófehérek, szóval gondolhatjátok, milyen szép lehet :D)
Csomószor előfordult máskor is, hogy egy társaságban lévő kisgyerek ennyire megszeret, hogy csak rajtam lóg:) Biztosan van valami bennem, amit szeretnek a gyerekek, viszont akkor jó kérdés, hogy én miért érzek így, amikor gyerekek között vagyok? Miért feszélyez a közelségük? Egyébként a bébi babák társasága nem váltja ezt ki belőlem, csak a nagyobbakkal nem tudok mit kezdeni:(
Ettől függetlenül ezektől a képektől azért igencsak elérzékenyülök....olyan jó lenne egyszer ezt átélni!
8 megjegyzés:
Át fogod élni! :)))) én a babákkal nem tudok mit kezdeni, a nagyobbakkal bandázok! :D
Nálunk is hasonló a képlet, bár rám nem szokták mondani hogy szép vagyok, mert a gyerekek őszinték :) B-n lóg mindig mindenki, én meg tisztes távolból mosolygok :)
Köszi Kretty :) remélem te is, mihamarabb!
Jaj, Popi :D de lökött vagy! Naná, hogy minden Csibe gyönyörű!!!!!!
az én hugim gyerkőcei is jobban csüngenek Sz-on, mint rajtam :) amikor nagycsaládi hétvégéken együtt vagyunk, van, hogy előre készülök pár aprósággal, feladattal, hogy velem is legyen pozitív élményük, ne csak az improvizálni nem mindig tudó nagynénjükként ismerjenek :) idegen gyerkőcökkel vegyes a tapasztalat, én is inkább kisbabákkal vagyok "kompatibilis"
Hú, pár éve még én is rettegtem a gyerekektől, meg főleg az olyankor a környéken levő felnőttektől, hogy mit fognak ezek szólni, ha én ennyire béna vagyok a kicsikkel.
Aztán egyszer csak átkattant valami, és rájöttem, hogy francért akarok megfelelni bárkinek is, majd azt mondom nekik, ami jön, ha nem értik, visszakérdeznek, mért kellene nekem tudni, hogy mi foglalkoztat egy akárhányévest. És csodák csodája, azóta imád minden kölök... én úgy vettem észre, hogy annyi a trükk, hogy miniemberként kell velük beszélgetni és viselkedni, nem kell gügyögni, meg infantilis témákat keresni, és végigkérdezgetni ugyanazt a sok hülyeséget, amit minden felnőtt szokott (Szereted az ovit? Ki a legjobb barátod? - most komolyan, egy értelmes veled egykorútól megkérdeznéd valaha ezeket, ha tényleg kommunikálni akarsz vele, és nem csak üres-udvariaskodni...?).
Mondjuk jó, néha átesek a ló másik oldalára, mert egy hathónapossal is hajlamos vagyok megtárgyalni a globális felmelegedés hatásait... :)
Nos. Én megértelek Rita.
Én azt szoktam mondani, hogy a gyerekeimet szeretem, a sajátjaimat. Elfogultan, (néha) ész nélkül.
Bezzeg más gyerekén rögtön észreveszem, ha nyűgös, ha kényes, ha elkényeztetett. Az enyémek gyarlóságai... az mááás. ;-)
Nem szoktam közeledni a gyerekek felé (máséról beszélek), csak ritka esetben, nem tudom miért. Valami fura ez bennem, főleg, hogy a gyermekvédelemben dolgozok. Ugrok, ha bárki gyermeket bánt, a jogait tiporja, etc..., de klasszikus értelemben nem szeretem a gyerekek társaságát, fárasztanak (ebben is kivételek a sajátok). Szóval nekem egy kínszenvedés most a két hét gyerekjós nyári tábor. :-( Inkább visszatérnék már a határozatok, szülők kordában tartása munkakörbe, de még inkább valami teljesen másba. ;-)
Ugye ezért nem utáltok ki? :-(
Amúgy nálunk is a férjemért rajong minden gyerek, ő meg minden gyermekért. Teljesen az ellentétem.
ETAMA
Látom, akkor nem csak én vagyok így a gyerkőcökkel. Persze a saját, ő nyilván más lesz...őt imádni fogom :)
Ezzel en is igy voltam sokaig. NEm tudtam mit mondjak. Aztan amikor "muszaj" volt, mert jatszani akartak velem, konkretan, akkor csak jol mehetett a dolog, mert nem rinyaltak. Estnek tokeletesen igaza van, ez a gugyoges felejtos. Pici babakkal egysezru a helyzet. Veluk is lehet normlaisan beszelni szerintem. Pofakat vagni, eltakarod az arcot aztan megmutatod az orok slager, mindig rohognek rajta. :)
Megjegyzés küldése