Búcsú Parádfürdőtől :)

Igazából egyetlen szóval tudom jellemezni ezt a pár hetet: MEGÉRTE. Nagyon is!

De nézzük csak részletesen:

Testileg: 

Őszintén szólva nem tudom, hogy hatottak-e a kezelések (iszap, masszázs, tornák, fürdők), ez kiderül majd júliusban, amikor megyek a kontroll tükrözésre. Annyit mindenesetre tudok, hogy a műtét utáni és Parádfürdő előtti tisztasági betétes korszaknak így a 3. hét befejeztével vége szakadt, szóval szerintem begyógyult a seb!

Nagyon vártam, hogy megjöjjön az ott létem alatt, ez sajna nem következett be. Viszont...volt megint valami érdekes ebben a ciklusban is. Pont, mint legutóbb. Történt ugyanis, hogy kitaláltam még a beköltözéskor, hogy márpedig nekem júni 1-én meg fog jönni. Tudjátok, az elhatározás igen fontos. Jól meg is beszéltem ezt a méhemmel, elmondtam miért lenne fontos, stb., stb. Május 30-án este megyek fürödni, és látom ám, hogy valami elkezdődött. Örömködtem picit magamban, örültem na, hogy működik a kommunikáció. Másnap felkelek és érzem, hogy görcsölök, más egyéb azonban nem történt...és a görcsölésen kívül 3. nap sem. Majd a 4. napra elmúlt a görcs is. Pont ez történt a műtét előtti ciklusban. Megbeszéltem a méhemmel a tutit, majd szenvedés pár napig, de vérzés sehol. Hm. Ezután azon kezdtem gondolkozni, hogy lehet, hogy nem csak a méhemmel kellene kommunikálnom, hanem a petefészkeimmel is, hiszen ők felelősek a hormonokért. Úgyhogy most igyekszem velük is kapcsolatba lépni....jó lenne, ha még ebben a hónapban megjönne.

Lelkileg:

Azt mindig is tudtam, hogy nekem ez a pár hét nem a testi, hanem inkább a lelki gyógyulást hozza majd meg. Úgy érzem, ez be is következett. Rengeteget segített ebben Marika (pszichológus). A rajzok, amiket rajzoltatott velem.....hát, hogy is fogalmazzak. Óriási erőt adnak. Főleg a virágos. Amikor készítettem ezt a rajzot, nem különösebben gondolkodtam, csak úgy jöttek az érzések, a kezem meg tette, amit kell. Amikor aztán Marika a foglalkozáson kérte, hogy meséljek róla, akkor tudatosult, hogy miért is rajzoltam ezt, így. Nekem egy feladatom van a babavárás során, mégpedig az, hogy védjem, óvjam őt a méhemben. A megtermékenyítés nem a mi feladatunk, erről gondoskodnak a biológusok.

Annyira meghatott ez a felismerés, hogy azóta is állandóan a képet nézegetem:) Sőt szeretnék egy sorozatot csinálni belőle, különböző technikával készíteném el a képet. Ez lesz az én terápiás alkotásom:D Marika javasolta, hogy akár már most kezdjek el írni egy babanaplót és kezdjem ezzel a képpel a legelején....azt hiszem hallgatok rá:)
A lelki feltöltődésben része volt a magánynak is, a tv és rádió nélküliségnek, a hatalmas sétáknak, a sok ott kapott kedves szónak. És igen, nagyon jól éreztem így magam. Fekszik nekem ez a remeteség.

Most itthon vagyok, és jó itthon. Hiányzott nagyon Géza is és a kislakás is. Ez a pár magányos hét jó volt arra is, hogy átgondoljam a továbbiakat, tervezgessem a tervezni valót:) Lesz csomó program ebben a pár hónapban. Na, jó, inkább csak ebben az elkövetkezendő két hétben :D De csak eltelik majd a többi is. Lesz lakásfelújítás, orvoslátogatás, tükrözés, balatoni nyaralás és nagyon szeretnénk egy hetet eltölteni Párizsban:) Folytatom a paleot és végre elkezdtem a rendszeres tornát is. Remélem, hogy ezt a nyugalmat, amit érzek, megtudom tartani az elkövetkezendő hónapokra is. Nem tudjuk mikor lesz a következő beülti, szóval ki kellene tartanom még egy darabig.

Jaj, a teljesség kedvéért még pár szót a kajáról. Háát, kmh, na, ezt nem sírom vissza :D Komolyan mondom, a reformom ellenére is botrány volt néha. Csak két kép pl. a reggelikről, vacsorákról.

1. kép

2. kép

98%-ban ezt (1.kép) kaptam mind a két étkezésre, egy pohár keserű teával. A 2% a 2. kép. Hát nem egy mennyiség, nemde? Az ebédek csak csak, bár elég sokszor befigyelt a párolt borsó, zöldbab és kukorica, amik persze mind tiltólistások a paleoban. A reggelikre és vacsikra kapott gm. abonettet mindig ignoráltam, a felvágottakat megettem ugyan, de kiegészítettem pl. egy kis tonhal konzervvel (ezekből vagy 20 db-ot vittem), sajttal és jó sok zöldséggel. Az ebédeket szinte kivétel nélkül megettem, azt muszáj volt, nem akartam csontvázként hazatérni:) A nemdiétás koszt bezzeg elég jó volt, reggelire pl. meleg kakaó kaláccsal...szerintetek? Na, nem mintha Géza mellett nem lennék edzett :D Szóval kellett a kiegészítés. Tízóraira, uzsira pl. répa, alma, mandula, tökmag. Vittem jókora mennyiségű kókuszreszeléket, kakaóport, lenmagot, útifű maghéjat, ezekből isteni kását csináltam szinte minden nap, ez volt a desszertem:) Kellett más felvágott is, kolbi (húúú botrány, hogy mennyit megettem ebből), sonka, mert az ott kapott pulykasonkától már herótom volt így a végére. Ami nagyon hiányzott, az a tojás, a sült hús, a brokkoli, a nemzöldségleves (a leves 95%-ban zöldségleves volt, fagyasztott répával), főzelékek. Bolt persze nincs a közelben, csak 3 kilométernyire. Viszont jönnek árusok (sajtos, zöldséges) egy héten egyszer és asszem minden nap a pék. De a péket ugyebár én nem kerestem fel. Szóval éhen halni nem lehet, de aki diétázik, annak fel kell szerelkezni egy kis hazaival mindenképp.

És akkor még egy kedves kis történet így a végére:)

Az utolsó napok egyikén egy telefonbeszélgetésünk részlete:

G: Lesz egy kis mosogatni való a mosogatóban, nem baj?

R: Ne máááá, pakold már be Édesem a mosogatógépbe. (megjegyzem, még az elutazásom előtt mindent bekészítettem, neki a koszos edények bepakolásán és a start gomb benyomásán kívül nem volt más dolga)

G:  Na jó, meglátom.

Amikor jött értem, újságolta ám, hogy ő bizony elmosogatott:) Este a vacsikészítés közben eszembe jut, hogy van edény a gépben. Kinyitom az ajtót és mit látok? ÉÉÉDES SZÍVEM....mindent, de mindent fordítva pakolt be. Így a koszos lötyi ott volt minden pohárban, tányérban, edényben :D Mosogathattam el mindent. Jáááj, Anyám, megőrülök:D Üdv itthon Rita :D