Piros betűs

Most olyan jó, olyan elégedett vagyok. Megcsináltam, semmi régóta nyomasztó elmaradásom nincs. Felemelő érzés. Jó észben tartani, hogy igen is megéri küzdeni, mert a vége csak siker lehet. Persze gyerek témában nem biztos, de most már el tudom hinni, hogy az is sikerülhet.

 

A felhők felett repkedés azonban nincs ám. Amikor a nyelvvizsga előtt/után elképzeltem, hogy sikerül, hogy meglátom az eredményt, hogy ujjongok, sírok, stb. Na, hát akkor sokkal nagyobb volt az eufória. Most két szó csúszott ki többször is, jó hangosan a számon: B...D MEG! B...D MEG, SIKERÜLT! Aztán rohantam a folyosón az osztályvezetőhöz, aztán vissza az irodába, ahonnan remegő kézzel hívtam mindenkit. G-t sírva, úgyhogy jól azt hitte, hogy nem sikerült. Ezután már nem is dolgoztam. :D Mindenkinek elmondtam, talán csak a postás bácsi nem tudja még. Kicsit lehet, hogy túllihegtem, de nekem ez nagy mumus volt, jó túl lenni rajta.

 

Szóval azért örülök rettenetesen, de most "csak" azt érzem, hogy hát igen, keményen tanultam, az eredmény pedig egy nyelvvizsga lett. És tényleg sejtettem én, hogy sikerült, csak féltem, nehogy becsapjon a megérzés. :)

 

Tegnap voltam mammográfián is, az első pont a mini bakancslistán: PIPA. Minden rendben szerencsére. :) A bónusz hír pedig még tegnapról, hogy lejárt a próbaidőm is. Azt hiszem a március 17-e ezentúl piros betűs lesz.