2014. október 28., kedd

Szar az élet


Itt ülök, egyedül, G éjszakás. Pontosan 2,5 óra múlva 35 évesen, és miközben Celine Dion dalokat hallgatok azon gondolkodom, hogy szar az élet. Hát ez van. Holnap remélem jobb lesz. 


De ugye lehet gyerek nélkül is boldogan élni?



11 megjegyzés:

FElla írta...

Jaj Rita...
Ez most nagyon hülyén fog hangzani, de leírom mert őszíntének tartom magam azt szoktam leírni amit gondolok.
Pont most fogalmazgatok egy posztot ami arról szól hogy én már egészen beletőrődtem hogy nem lesz gyerekünk, hogy újra visszamegyek dolgozni megint felkűzdöm magam olyan szintre amit egy pillana alatt dobtam el a lombik miatt, a Férjemmel végiggondoltuk hogy majd utazgatunk (mert sose tettük) támogatunk csángó gyerekeket hogy magyarul tanulhassanak.
És erre most, persze terhes vagyok de már attól kell rettegnem hogy mi van ha súlyos beteg és halva kell megszülnom, mi van ha 5 évesen kap rákot (most olvastam sok szörnyűséget az IVF ma még tagadott és nem vizsgált egészségügyi hatásairól), szóval én most momentán azt érzem hogy talán könnyebb lett volna (nekem) ha nem sikerül. Persze ha egészséges gyerekem születik nem ezt fogom mondani.
Nem sok mindent tudok mondani, de abban biztos vagyok hogy nagyon sokan szorítanak neked és néznek el rád amiatt amin eddig is átmentél.

Heniiii írta...

Rita drága! Először is Isten éltessen! :)

Sokat gondolok rád én is, olyan nincs, hogy nem térül meg a befektetett energia, idő, pénz, érzelmek, lelki megpróbáltatások, meglesz a gyümölcse! Bízz ebben a dokiban, ebben a műtétben, hisz' csakis ez lehet a megoldás kulcsa! Mi más? Nagyon egyetértek FElla szavaival, és én is felnézek nagyon rád! Az elsők között olvastalak, mikor ide a blogszférába keveredtem 2 éve. Sosem felejtem el azt az erőt, amit te adtál nekem akkor és azóta is a soraidon keresztül! Örülök, hogy ráadásul személyesen is megismerhettelek! Ölellek, és kitartást drága! Bárcsak én is csak 35 lennék;) Sok puszi!

Névtelen írta...

Sok sok boldog születésnapot kívánok, drága Rita! Olelest küldök és kitartást Neked. Nem ismerlek személyesen, de írásaid alapján nagyon erős csajszi lehetsz Te, és én mindig próbálok atvenni abból a pozitív energiabol, ami árad sokszor az írásaiból. Ez a hozzaallas, ez az erő, kitartás meg kell, hogy teruljon, Rita. Fel a fejjel, kicsi lány! (Pinkman)

Cicmorgó írta...

Isten éltessen! Ugyan én sem ismerlek, de szeretnélek bátorítani téged! Piszok nehéz, tudom, de ha feladjuk, nem sikerülhet! Mindig csak az következő lépésre koncentrálj, mert ebbe bele lehet hülyülni, ha az ember próbálja előre vetíteni az egész forgatókönyvet. Nagyon drukkolok,,Rita!

kretty írta...

Rita, aki ennyit küzdött egy gyerekért, annak is lehet élni gyerek nélkül (mindent lehet, csak viszonyítás kérdése), de én azt mondom, nem érdemes...

kretty írta...

Amíg egy százalék esélyed is lesz arra, hogy anya legyél, küzdeni fogsz, és megmozgatsz mindent ennek az érdekében.

Csigusz írta...

Egyetertek Krettyvel(is).

Az biztos, hogy rossz volt az idozites. Mar a doki, meg a szulinap, nem csoda, hogy nem unnepled igazan :( De mi gondolunk Rad!!!

Hanna írta...

Nagyon boldog szülinapot kívánok!!
Sajnos vannak rossz napok és olykor még rosszabbak is. Ezekből a gödrökből kell felállnunk és továbbmennünk úgy, hogy hátra sem nézünk. Az írásaidon keresztül megismerve tudom, hogy Te nem csak mégy tovább, Te futni fogsz, csak fel kell venned a futócipőt.:))

Rita írta...

Köszönöm, hogy mindig erőt adtok!!!!!! Ma többször elolvastam a hozzászólásaitokat....nagyon kellettek :)

Névtelen írta...

Szia Rita,

Boldog szülinapot kívánok!
Lehet gyerek nélkül élni, és boldogan,mha visszagondolok az útra, amit bejártam amíg megszületett a kisfiam, azt mondom, akkor is boldog voltam, csak más dolgok tettek azzá. 2006-tól tartott 2013-ig, hét évig. Voltam nagyon sokszor boldogtalan, hogy nem sikerült egy egy beavatkozás, de aztán tovább léptem, és sokat törődtem magammal, pl. jókat ettem,olvastam,msojat aludtam, sportoltam, utaztam, shoppingoltam, masszázsra jártam. Csupa olyasmit amire most nincs időm, de ezt nem panaszként mondom persze. Az apró dolgok nagyon fontosak, amik örömet okoznak, szóval tarts ki, akár mint Kretty, Te is egy csodaszép kisbaba anyukája lehetsz akár mint örökbefogadó szülő. Ezt a párod támogatja? Nálunk nem tudta volna ezt elfogadni a férjem, mert ha igen, akkor nem csináltam volna végig egy halom lombikot az tuti., hanem örökbe fogadtam volna. Ölellek. Lovely

Névtelen írta...

Rita, hogy vagy?