Hormonok

Milyen jó is az, ha vannak, ha működnek. Most épp úgy, hogy végigbőgtem úgy 3-4 órát. Ez normális? Peteérés után vagyok egy héttel. Soha nem volt még ilyen (nyomós ok nélkül órákig bőgni). Még lombikkor sem, pedig ott aztán kapjuk a hormonokat.

Úgy kezdődött, hogy reggel a piacon egyszer csak felforrt az agyvizem azon, hogy nem tudom, hogy mit is vegyünk, nem tudom, hogy mit főzzek, és különben is. Miért kell nekem mindenféle hülye diétát követnem, miért nem ehetek főt kukoricát, ha épp azt kívánom. Vagy sajtos-tejfölös lángost. Úgyhogy kb. a bőgés határán legszívesebben dobtam volna mindent a kezemből, és jöttem volna haza (vagy világgá), csak G. miatt folytattam a vásárlást.

Aztán amikor pontban délben hazaértünk, konstatáltam, hogy semmi, de semmi nincs itthon, amiből valami ebéd félét rittyenthetnék, sőt a hűtő is szinte üres annak ellenére, hogy több, mint 10 ezret elköltöttünk a piacon. Felszívtam magam, mondván na jó, akkor leszarom, eszem egy répát egy kis tonhallal. Nagy ebéd, mi? Aztán a gép elé ültem dolgozni kicsit, de azon is felhúztam az agyam, és csak bőgtem, mint egy hülye. Majd amikor elegem volt a hülye (most épp ez a kedvenc szavam) rajzokból, bevonultam a hálóba, és folytattam a bőgést...