Amióta újra jógázom, kb. Buddha létben élek. Van egy zene, ami szerintem gyönyörű. Erre a zenére jógázunk a fittness teremben és többször előfordult, hogy kicsordult a könnyem. Ma is volt feltöltődés óra (kicsi jóga + meditáció), és sírtam. A gyakorlat a következő volt: hanyatt fekvésben felhúztuk a térdeket, a kezeket kisbaba pózba tesszük, majd a térdeket jobbra és balra ringatjuk. Én azt képzeltem, hogy a kisbabámat ringatom a hasamban...fantasztikus volt!!!! Sírtam. Már csak azt nem tudom, hogy miért. Mert lassan átélhetem ezt igazából, vagy azért mert soha?
Hallgassátok szeretettel ti is:
2 megjegyzés:
10 éve voltam Thaiföldön Phiphi szigetén, ahol először hallottam ilyen típusú chillout zenét, azóta a buddhabar és ehhez hasonló zenéket gyűjtőm. Sokszor feldobtak, megnyugtattak vagy épp megtisztuló sírást idéztek elő bennem (akkor is, amikor a cunami letarolta a szigetet 1 évre rá, miután ott jártam, vagy amikor több évig egyedül éltem).
Csodás lehet erre a zenére meditálni... Én hiszek abban, hogy átélheted igazából a ringatást... Hangolódik tested-lelked. Puszillak!
Sok mindenben hasonlítunk Heni :)
Megjegyzés küldése