Fura dolog ez a hangulatingadozás. Amennyire pár napja még teljes volt a pozitivitás, a jókedv, a hit, most épp annyira van az ellenkezője. Itt ülök egymagamban, és azon szomorkodom, hogy mennyire nem látom, hogy merre is tarunk. Egész nap azon gondolkodtam, hogy a sors vajon kompenzál-e majd minket azért, hogy ha nem lesz gyerekünk. Vagy már kompenzált is valamivel, csak telhetetlen vagyok, és nem veszem észre?
Az az igazság, hogy full szerencsétlennek érzem magam minden téren, és szomorú, hogy ezt nem csak érzem, hanem ez tény. Semmiben nem vagyok jó, semmire nem vagyok jó. Még egy gyereket sem tudok kihordani, még az se megy, ami ösztönből kellene, hogy menjen. A Jóisten legalább adott volna több eszet, tehetséget, egészséget, szépséget, pénzt, vagy mituddoménmit. Na, jó, tényleg telhetetlen vagyok, hiszen azért van mindegyikből, nem panaszkodhatom egyáltalán! És nem is kellene egyik sem (kivéve az egészséget), ha adna inkább egy gyereket, akit én szülhetek meg.
Ma eszembe jutott, hogy 5 és fél éve kitartóan rójuk a köröket, ugorjuk az akadályokat, tapossuk a malmot egy célért, amit lehet, hogy sosem érünk el. Szörnyű ezt kimondani, de ez van, egyszer bele kell nyugodnom a sorsomba. Még nem tudom, hogy menni fog-e. :(
12 megjegyzés:
Rita! mi most ebben a hónapban töltjük a 3 évet a sikertelenségi rátán... Nagyon sokszor eszembe jut hogy kárpótlás van-e vagy nincs. Igazából egy cuki férjem van, akit én szeretek és tisztelek mint férfi, aki viszont szeret, jól élünk - kopp, kopp, kopp - abszolút nem vagyunk betegek... - kopp, kopp , kopp. De gyermek nincs és az a gáz hogy mindazokat amiket az imét felsoroltam észre sem veszem mert csak a hiányra koncentrálok... :(
Jajj, nagyon tudom, mit érzel! Én is ugyanebben a cipőben járok... :(Annyi mindent megtettél már, olyan nincs, hogy ne sikerüljön. Egyszerűen nem lehet, hogy Neked ne legyen babád! Gondoltam, hogy megkeresem a Jóistent és adok neki két jó nagy sallert, hogy térjen már észhez, és ne szivassa itt a jónépet! :D
De rossz ezt így olvasni! :(
Mintha én írtam volna...tudod, amúgy is szomorkás a blogom, de Te aki életvidám és kemény Csaj vagy...tudom, hogy ki kell adnod Magadból, és ezzel nincs is baj...csak ne hagyd el Magad, kérlek szépen!
Ölellek
Az eszem megáll, mindenki egyszerre? Mi a fene van a levegőben? Az nem fog vigasztalni, hogy mélyen dekkolok én is :(o (nyelvöltés) Kimászol belőle, mindjárt, megígérem, nem olyan fából faragtak, hogy sokáig így maradj, Te nagyküzdő! Ritu, nem fogsz belenyugodni olyan sorsba, amit nem Neked találtak ki! De a fenébe, olyan jó néha nyekeregni, nem? Hisztizzél, csapkodjál, magunk között vagyunk, itt sosem leszel nevetséges!
Futambéli
(:Kretty, most látom csak, hogy itt cipőzöl, miközben én Neked írok Nálad a Te cipődről:)
Drága LÁNYOK! Igyekszem nagyon hamar a régi lenni. Bár egy jó kis uh kép pénteken sokat segítene.
Egyébként az van, hogy nem csapkodok, nem hisztizek. Csak úgy némán nézek ki a fejemből :(
Megkönnyeztél te lány :( úgy segítenék! Lehet, hogy ez a nihil lelkiállapot egy következő történés előtti letisztulás. én sem tudom elképzelni, hogy neked ne sikerüljön! Én hiszek benned, töretlenül :)
Tényleg nagyon rossz olvasni, mert annyira nem te vagy ez a szomorúság, ez a feladás... és mégis annyira te, mert most komolyan hányszor és meddig lehet erőt meríteni a küzdéshez, ha egyszer nincs olyan változás amiből...? És te már annyiszor felálltál, mindig mosolyogva és optimistán, hogy jár neked egy kis fejedből kibambulós kesergés is, ha most épp nem bírod tovább.
Aztán felállsz megint, mert ilyen harcos-féle vagy. Én meg, hiába közhelyek közhelye, hiszek abban, hogy aki kitartóan harcol, az előbb-utóbb elér a célhoz valahogy. Ölellek nagyon.
Jaj, most kihoztad belőlem a sírást, pedig tudod ERŐSEK VAGYUNK! Kizárólag előre szabad nézni, hátra nem.
Sok sok vigaszölelés.
H.
Maximálisan megértelek...és nem akarom ismételni az előttem szólókat, csak annyit tudatok, hogy együttérzek Veled, minden küzdő, babára váró sorstárs ismeri az ilyen lelkiállapotokat, de hiszem, hogy Te is megmutatod majd, hogy igenis van fény az alagút végén! Nagyon szorítok, tarts ki!!!
Biztosan ìrtam már, de leìrom most is: KÖSZÖNÖM, hogy vagytok, hogy olvastok és ìrtok, köszönöm, mert ez ösztönöz arra, hogy felálljak! Hogy nektek példát mutassak, segìtsek...
Nagyon szeretlek benneteket, és köszönöm azt is, hogy ti is szetettek!
Így van, ez az út egyfelé vezet, mégpedig a kisbabátok felé.
Kitartás Rita, a szar is le van szarva !!!!!
Én is beállok a sorba!
Megértem a mélypontot, jártam ott sikszor sik év alatt. Éreztem az űrt, amit te is, de te élből jobb és kitartóbb, alaposabb és még ki tudja milyenebb vagy nálam :) Meg kell lennie a megoldásnak!!!! Drukkolok a mai uh-hoz!
Megjegyzés küldése