Tegnap délután, szinte már menetrend szerűen, megérkezett a szokásos lombik előtti rossz hír. Mert én hülye, elmentem egy éhgyomri cukor és inzulin vizsgálatra. És naná, hogy a legrosszabb értéket produkáltam:
cukor: 4,87 mmol/l
inzulin: 8,13 mIU/l
Az első sokkból való feleszmélés után sürgősen írtam az endó prof asszisztensének, megkérdeztem, hogy mit csináljak. Ő felhívott este, beszéltünk vagy fél órát. Igaz túl sok okosat nem tudott mondani, annyit csak, hogy ma mindenképp írjak a doki orvos válaszolós rovatába, majd a válaszától függően megbeszéljük a továbbiakat. Ha kielégítő választ kapok, akkor oké, ha nem, akkor beajánl egy másik dokihoz ott náluk a kórházba. Ugyanis a profhoz nem tudok elmenni, mert nincs tb-s rendelése....a magánba meg már nem vagyok hajlandó 18ezret fizetni, vagy 36ezret, ha esetleg visszahív. Ez egyébként nem az ő hibája. Ő ott csak egy alkalmazott, tehát nem az öve az összes lóvé. Bár igazán elmehetne valami pénztárcabarát helyre dolgozni. Ma reggel elküldtem neki a levelet...
Este, lefekvés után azért volt egy kis kiborulás. Mondtam G-nek, hogy nyugodtan hagyjon el, mert nekem nem lesz gyerekem. Persze ő vigasztalt, és mondta, hogy akkor nem lesz. És, hogy ne beszéljek hülyeségeket, ő nem hagy el.
Gondolkoztam sokat. Nincs erőm a küzdéshez. Nincs erőm egy újabb dokihoz, aki majd egy újabb lesújtó hírt mond: most nem kezdhetünk, előbb tegyük rendbe az inzulint! (ami ki tudja, hogy mennyi ideig tart?!) Tavaly közvetlenül a lombik program után produkáltam életem legjobb éhgyomri inzulin értékét: 4,79. Úgy, hogy lombik előtt 7,valamennyit mértünk. Akkor, miről is beszélünk? Mitől függ ez az egész? Stressz? Rágörcsölés? Nem tudom:(
A legszívesebben most azt csinálnám, hogy hagynám az egészet a francba, és nem is szólnék a hétfői intézetes konzin sem senkinek, hanem először is elkezdeném újra a Meforált (hiszen az endó doki azt írta nekem egy hónapja, hogy ha további kilók jönnek fel, akkor térjek vissza a Meforálra). Majd kicsit átvariálom a diétám úgy, hogy az glutén és laktóz mentes maradjon ugyan, de a ch bevitelre is odafigyelek, azaz újra számolom, próbálok 160 g ch-t bevinni. És elkezdem a napi mozgást. Nem kemény kardiót, mert az tavaly nem jött be ugyebár. Maradna a minimum 30 perc gyors gyaloglás és pici saját testsúlyos edzés, egy kis izomépítés. Egy hónap múlva pedig bízom és remélek, hogy nem ezen múlik, mármint nem a megfelelő inzulin szinten. Hiszen, mi van akkor, ha pont akkor, amikor kellene, akkor pont jó lesz a szint! Olyan nem lehet, hogy ez ingadozik napról, napra? Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ha csak ezen múlik, akkor a sok extrém túlsúlyos nőnek, hogy az istenbe sikerül teherbe esnie? Mert azt ne mondja nekem senki, hogy 30-40 kiló túlsúllyal tök rendbe van valaki inzulin szintje.
Olvastam egy cikket tegnap, ami röviden arról szól, hogy kevés ch-s, sok fehérjés étrend akár nagyobb inzulin szintet is kiválthat, mint egy nagyobb ch-s. Ezt némileg alá is támasztja, hogy szintén tavaly, amikor T. doki felemelte a ch adagom (185 g ch-ra), sec-perc alatt lement 3 kiló, és elvileg az értékeim is javultak. Mondjuk ez is érdekes, hogy akkor, az otthoni vércukor mérővel ellenőriztem a dolgokat, T. doki ezeken az értékeken látta a javulást és engedett a lombikra.
Kb. két hete nézegetem megint itthon a cukor értékeimet, és elmondhatom, hogy semmi baj velük. Csinálok majd egy átlag számítást, de addig is elmondhatom, hogy az éhgyomri 5 körül mozog mindig, a 60 perces 2x ment 6 fölé, de két óra múlva vissza is állt szépen az 5 körülire. És átlagban nem ment 6 fölé sem a kaja után egy órával!
Nem tudom, mi a jó döntés. Nem tudom, hogy mit csináljak. Nem tudok én már semmit sem :(
6 megjegyzés:
Jaj Rita, ne beszéld le G-t magadról, tee! :) Én a helyedben hagynám a francba az inzulinértéket! én sem értem, nekem 10 feletti lett az éhgyomri, és ugyan nem tudom, januárban mennyi volt, de basszus, teherbe lehet esni nem normális inzulinszinttel is (lásd az említett kövér és spontán terhes nőket)! egyik molett kolléganőm úgy volt terhes, hogy magas vny-a és magas IR-je volt, és mind utólag derült ki, amikor már rég terhes volt, és nem is diétázott, mozgott! Ha nekem ilyen éhgy. inzulinom és cukrom lenne, mint neked, lehet, a gyógyszert sem szedném, csak egy kis mozgást és min. 160 g Ch-t csinálnám, és én sem mennék már egy újabb dokihoz most lombik előtt, de lombikra mindenképp mennék. Most azt mondom, cselekedj ösztönösen aszerint, amit a SZÍVED súg :)
Szerintem se tedd függővé az egész lombikot ettől az egy eredménytől! Tényleg sok nőnek sikerül teherbe esnie úgy, hogy sokkal komolyabb problémái, inzulin-értéke vagy egyéb más baja van! Fel a fejjel, minden rendben lesz, nagyon szorítok, menni fog ez a lombik!!! :)
Köszönöm Lányok. Az én ösztönöm is ezt súgja. Hiszen el sem kellett volna mennem. És különben is, ha én kreálom ezeket a dolgokat, akkor tök mindegy, mindig lesz valami.
Jo, ez a cukorbogyos szaj :) Elsirtam magam, ahogy elkepzeltelek Titeket. Nem tudom, en sem tudom. Azt se mondom jo szivvel, hogy szard le. Kivancsi vagyok mit ir a prof.
Ritus, olyan szerintem ritkan van/ vagy nincs is hogy valakinel minden tokeletesen rendben legyen, ilyen egyszeruen nincs. Vard meg mit mond a doki, de ha szeded a meforalt azzal vegulis rendben tartod az inzulint nem? Mon djuk en ehhez annyira nem ertek. De ilyesmi nekem is eszembe jut hogy hogy a fenebe sikerul annak akinek pl fogalma sincs arrol milyen bajai vannak, marpedig vannak. A ferjednek meg nehogy mar te mondd meg hogy mikor hagyjon ott, mert ugysem fog ;) Hisz nem azert van veled hogy babatok legyen ez mar az egyutteles kovetkezmenye, de tuti nem ugy nezett ki maganak mint lehetseges anyajeloltet ;) ugyhogy ilyesmiben ne is remenykedj hogy fogja magat es otthagy, ezert most megy egy virtualis fenekbebillentes.... amit kovet egy nagy oleles :)
Eszter, Marcsi:) köszönöm. A seggbe billentést is, az ölelést is, és különben is...mindent!
Megjegyzés küldése