gondolatok Parádfürdőről - május 24.

Sokat gondolkozom, időm most van rá bőven. Marika nèni, az egyik szobatárs, azt monda: ő már nem èlt hiába, hiszen ott vannak a gyerekek. Elvira is mindig ezt mondja, hogy a gyerekekkel leszünk halhatatlanok. Ha vannak gyerekeink, elmondhatjuk, hogy tettünk valami igazán maradandòt az èletben. Vajon nekünk Gèzával megadatik majd ez? Egyre inkább èrzem, hogy ez tènyleg fontos lenne...bárcsak.

Basszus állandòan èhes vagyok. A jò levegő vagy a kipihentsèg? Mindenesetre marha jò. Ma gyümi levest ka
ptam ès natùr husit rizzsel. De elhatároztam, hogy szòlok, hogy ezentùl, ha lehet, inkább párolt zöldsèget kèrek köretnek...mert lehet ezèrt vagyok ilyen èhes mindig.
Szòval lehet, hogy duplaekkorán tèrek haza:D

Egy-kèt kèpet hozok most is, pl. a kedves ès jòhumorù szobatársaimròl is ès hát az állatkák ugyebár:)