Csibetali

Eszter és Én voltunk az elsők. A bejáratnál kerestünk egy padot, ott vártuk a többieket. Először Audrey érkezett meg, rögtön felismertük egymást:) Bár azért rajtunk voltak jellemző cuccok: Eszter a csodaszép piros bakancsában, én pedig az ominózus napszemüvegemben vártam a lányokat. Ezután szépen sorban megérkezett mindenki: Est, Popi, Heniii és végül Kretty.

Az idő nem volt annyira rossz, így első körben kerestünk egy viszonylag szélvédett gyepes területet, kiterítettük a plédeket, kipakoltuk a finomságokat (na jó, az enyém nem volt annyira finom :D) és elkezdődött a traccs parti. Eszter jóvoltából volt szupi poharunk is, amit mindenki aláírt, így megörökítettük ezt a jeles napot így is. (köszi Eszter még egyszer)

Pár óra után hűvösebb lett, ezért beültünk egy étterembe. Ittunk meleg teát, van aki evett meleg levest és folytattuk ott, ahol abbahagytuk. Este 7 felé búcsúztunk el:)

Azt néztem miközben beszélgettünk, hogy annyira szépek a lányok, de tényleg! Azt gondolná az ember, hogy ez a sok küzdelem nyomot hagy rajtunk, pedig nem...hacsak nem az a nyom, hogy megszépít:) De a terhesség is szépít rendesen, Est remekül példázta ezt:)

Izgalmas, hogy mindenki szinte napokon belül kezd, lesz kiért szorítani az elkövetkezendő hetekben. Én pedig majd örömködöm, feltöltődöm a sok terheshírtől és talán majd valamikor év vége felé nekem is lehet szorítani:)

Köszönöm ezt a délutánt nektek Csajok. Én éreztem a pozitív energiákat, remélem ti is jól begyűjtöttétek azokat;)