A szkeptikusok kérem most ne olvassanak tovább :D
Múlt hét pénteken hagytam abba a Duphaston-t, hogy annak rendje és módja szerint (és ahogyan mindig is történt, amikor ezt a gyógyszert szedtem) hétfőre megjöjjön. Hétfőn azonban nem jött meg. Valami volt, de inkább semmi, mint valami. Délután elmentem futni, aviváztam is, de nem sok eredménnyel. Még nem izgultam nagyon, gondoltam sebaj, majd kedden. Na, kedden már jobb volt a helyzet, de én nem ehhez szoktam, ez még mindig semmi mennyiség volt, éppen hogy nem volt elég a tisztasági (bocsi a részletekért). Estére már igazán kezdtem bepánikolni, hogy mi lesz így. Ilyenek kavarogtak bennem, hogy elmarad a műtét, lesz műtét, de a doki nem tudja rendesen megcsinálni, mert nem látja rendesen a sövényt….Ráadásul tegnap késő éjjelig dolgoztam, így a betervezett Aviva és/vagy Insanity is elmaradt.
Ezért éjjel, amikor lefeküdtem, kitaláltam, hogy most márpedig én a méhemmel fogok beszélgetni:) Elmondtam neki, hogy legyen szíves rendesen működni. Elmondtam, hogy azért lenne fontos, hogy most rendesen megjöjjön, mert akkor biztosan elvégzik a műtétet. A műtét pedig azért fontos, mert így most már minden akadályt elgörgetve tud élete egyik legfontosabb feladatára készülni, mégpedig arra, hogy kihordjon egy kisbabát….reggel megjött, úgy, ahogyan azt megszoktam:)
Őszintén szólva, lehet, hogy ez véletlen. Nekem mégis nagy dolog, hiszen teljesen el voltam keseredve attól, hogy most megint azért nem jön meg, mert biztosan félek a műtéttől, félek attól, hogy most már tényleg minden akadályt átugrottam és sikeres lesz a következő beültetés. Úgyhogy most örömködöm, hiszen ez a pár mondat nem csak a méhemnek szólt, hanem saját lelkemnek is…és úgy érzem hatott:)
9 megjegyzés:
Akár szkeptikus, akár nem az valaki, azt nehéz vitatni hogy hogy hinni kell abban amire vágyunk, akarni kell azt amit el akarunk érni, mintegy be kell hívni a céljainkat, és ennek te most iskolapéldája voltál. :) Ügyes vagy, ilyen szépen beszéld meg a testeddel azt is hogy hamarosan készen állhat a kisbabára is! :) Puszik!
Jót tett, hogy beszéltél a "fejével" :) Örülök a sikernek!
Jaj de jó Rita!!!!! Nekem nagyon működött a kommunikáció a méhemmel még a bambino előtt, mindenben szót fogadott! most még türelmes vagyok vele, nem stresszelem a kéréseimmel :) de alap esetben szerintem létezik kapcsolat a tudat és a szerveink között, ha "beszélgetünk" velük koncentráltan, egy kicsit meditálva.
Eskuszom nem fintorogtam olvasas kozben. Figyi, a pluss mehem utan... :D
Rita! Örülök, hogy szóra bírtad a méhed! Én is beszéltem magamban a szerveimhez a méhsövény műtétem után! Este mondogattam magamban, hogy méhem szépen forrj össze, szívem ne szaladj nagyon (mert én is nagyon izgultam. Ezek nem csak véletlenek, hanem minden fejben dől el! Szorítok neked!
Erősen támogatom az ilyetén kommunikációt! Éljen a méhed, aki hallgat az agyadra!
De jó Rita! :) Gratulálok!Amúgy nekem ma jött meg...:D Szerencsére időre,mert nekem meg előbb szokott.
simán lehet, hogy a méhed jobban hallgat rád, mint majd a gyereked fog;) (pardon, nehéz napom volt)
Jaj, Lányok....köszönöm, hogy írtatok és hogy velem örültök:)
Folytatom ezt a kommunikációt ezentúl is, és kíváncsian várom, hogy engedelmeskedik-e:)
(Molly, pár év múlva meglátjuk.Ha emlékszem még akkor a szavaidra, írok erről is egy bejegyzést :D)
Megjegyzés küldése