Nagyon sokat gondolkodom mostanság ezen az anya-magzat kapcsolatanalízisen. A Lelki köldökzsinór című könyvet is megvettem a hét elején, és nagy izgalommal kezdtem olvasni. Azt hittem, hogy még aznap kivégzem, de nem így történt. Kezdtem azzal, hogy még csak a könyv elején jártam, de már pityeregtem. Már akkor, amikor tulajdonképpen még csak a bevezetőt olvastam. Nem tudom miért, csak úgy jött. Bár azt gondolhattam, hogy nem lesz könnyű, hiszen már a boltban bele-bele olvastam és már akkor éreztem, hogy nagy hatást gyakorol rám. A könyvet többször le kellett tennem olvasás közben, emésztenem kellett. Egyrészt a tartalom miatt, másrészt pedig azért mert a mérnöki agyam kissé nehezen fogta fel a pszichológiai monológokat. Aztán eljutottam addig a fejezetig, ami konkrétan az analízisről szól. Na, ott is sírtam egyet. A fejezet vége ugyanis pont egy hematómás kismamáról szól, a történet vége azonban nem lett happy end. Mivel nekem is hematóma alakult ki egy éve a beültetés után, nagyon megráztak az olvasott mondatok.
Most úgy érzem, hogy el kell mennem nekem is majd kapcsolatanalízisre, mégpedig rögtön a legelején, talán már a beültetés előtt. Persze meglátjuk, hogy Elviránál hogy haladok, hogy egyáltalán ő mit gondol erről. Mindenesetre felkerestem ma pár szakembert email-en (konkrétan 3-at), leírtam nekik, hogy mit szeretnék, megkérdezem mik a lehetőségek, árak. Bár, ha Elviránál maradok, akkor ez kilőve, azért ekkora luxusban nem élünk, hogy két pszichológust is fizessünk…meg gondolom ez igazán felesleges is lenne.
Érdekes egyébként, hogy amint arra gondolok, hogy hogyan fogok a leendő babánkkal kapcsolatba lépni, teljesen elérzékenyülök....mi lesz majd élesben?
A könyvet nem most olvastam el utoljára, többször olvasós könyv szerintem:)
2 megjegyzés:
Rita, hogy látod előre, ugye vannak benne pozitív történetek is? :)
Persze Heni, a könyv végén vannak az esetleírások és azok csak pozitívak....talán ez az egy negatív dolog volt a könyvben:)
Megjegyzés küldése