Nagyon nehéz vissza adni az ott beszélteket. (barátnőm, férjem is kérdezte, hogy na, mi volt, de nem nagyon tudtam mit mondani…csak később jutottak eszembe a dolgok) Igazából még mindig nem bonyolódtunk bele a lehetséges problémákba. De bízom benne nagyon, már csak azért is, mert nagy szaktekintély a néni (mert hogy elég idős már, ha még nem mondtam volna). Szóval lassan, de biztosan haladunk, ma volt pl. egy kis biológia felvilágosító is:D Nem mintha nem tudnám hogyan működök, csak gondolom tudatosítani akarja bennem, hogy igen is minden az agyunkban dől el.
A beszélgetés végén volt egy (azaz kettő) kérdése hozzám, amire szégyen, nem szégyen nem tudtam válaszolni…legalábbis nem értelmes választ.
Miért akarok gyereket? Legszívesebben azt mondtam volna, hogy mert ez az élet rendje, hogy legyen utódunk. Ehelyett azt mondtam, hogy a szeretetünket akarjuk tovább adni. Ami persze igaz is, de milyen hülye válasz. Vagy nem is tudom. Miért ilyen nehéz erre válaszolni? Megkérdeztem G-t is. Neki is az első mondata az volt, hogy mert ez a „szokás”. Azután folytatta: mert jó lehet felnevelni valakit….és végülis igen. Ezért akarunk gyereket, mert nagyon nagy öröm lehet felnevelni egy kisembert, aki belőlünk van, aki feltétel nélkül szeret minket, mi pedig őt viszont. Akinek megadhatunk mindent és még annál is többet.
Ti mit mondtatok volna? Megtudjátok fogalmazni?
A másik kérdése, hogy miért nem jött össze eddig a baba. Ez is érdekes kérdés, a válsz pedig nyilván bennem van, remélem kibányásszuk egyszer a lelkemből:)
15 megjegyzés:
Szerintem en is hasonlot valaszoltam volna... De ez a miert nem sikerult eddig?... En ezt elegge a biologiai vegerol fogom meg. Szoval, amikor van szervi ok, akkor ez, hat nem tudom. Majd beszeljunk rola.
Hát az az igazság, hogy én az eddig miért nemre sem szervi választ tudnék mondani:(
Én ugyanezt a kérdést 2008-ban a kineziológusnál kaptam meg, és csípőből az jött ki belőlem, hogy mert a férjem akarja, mert neki még nincs saját gyermeke. Nagyon meglepődtem magam is, mert így kimondva nagyon durván hangzott, és meg is magyarázott egy csomó mindent.
A következő kérdése az volt, hogy min dolgozzunk: azon, hogy én is vágyjam rá gátak nélkül, vagy azon, hogy a férjemmel elfogadtassam, hogy én nem akarok babát. Nem tudtam rögtön válaszolni, ezért haza küldött, hogy gondoljam át. Döntöttem. :-) Azóta kicsit átestem a ló túloldalára, mert a nagyobbik fiam elmúlt 18, a kicsi is 12, szóval nincsenek már harangozó kicsi lábak, melyeket reggelenként harisnyába kell dugni, és nagyon hiányzik még tőlünk valaki. 37 éves múltam csak, úgy érzem rohadt jól tudnám csinálni, ha kapnék még egy esélyt.
Tiszta szívemből akarok még gyermeket, mert CSAK!!! (A kineziológus szerint ez jó válasz. Nem baj, ha nem tudjuk miért akarjuk, csak vágyjunk rá igazán.)
ETAMA
de jó, hogy ezt leírtad Etama...tényleg ez a jó megfogalmazás: vágyunk rá és kész.
bár valahol mégis csak van valami bibi, hiszen nem jön a baby. dolgoznom kell nekem is rajta, azt hiszem:)
Nekem egyszerűen nincsenek már petevezetőim egy műtét miatt, úgyhogy csak lombik jöhet szóba (talán már írtam is). Minden eredményünk tökéletes amúgy, elméletileg ha lenne, ami nincs, akkor már lehetne közös gyermekünk. Ehhez képest egyszer jött össze egy fagyi baba, aki nem maradt velünk. Ő volt "kicsi a". :-( Szóval valami nálunk sem működik mégsem. Most a következő beülti előtt Férjet akarom elküldeni kineziológushoz. Ezt még nem próbáltuk, hátha. :-)
Jah, ETAMA voltam. :-)
Etama, ezt nem is tudtam (ha már írtad, akkor bocsánat)....hát akkor nagyon egy cipőben járunk:(
jaj, de szorítok nektek!!!!!
A "Miért akarok gyereket?"-en én is elgondolkoztam már régebben is, és én, szégyen-nem szégyen, arra jutottam, hogy azért, mert nem tudom elképzelni, hogy gyerek(ek) nélkül éljük le az életünket, és ha most nem lesz gyerekem, már soha nem lesz. Ez így elég szarul hangzik, de nekünk ketyeg a biológia, és ha én nem hozom meg ezt a döntést, az idő eldönti helyettem. Nekem még maradt egy-két dolog, amit szerettem volna megtenni, és amit gyerekkel valószínűleg már nem tehetek meg (pl. ejtőernyőzés, mert az felelőtlen lenne, szerintem, amikor már nem csak magamért vagyok felelős), de gyereket jobban akarok, mint ezeket a dolgokat, így ezekrőlvörömest lemondok egy baba kedvéért. Vicces módon eleinte ez nekem ész-döntés volt, mert úgy éreztem, eljött a "most vagy soha", de az elmúlt 2 év során nagyon megváltozott a viszonyom a témához. És szerencsére G-vel is még közelebb hozott minket egymáshoz a küzdelem, amit folytatunk, így karrierista önmegvalósítókból előbb egymásról gondoskodó párrá, majd szülőkké alakultunk, csak a baba hiányzik még a képből.. szóval remélem, mire babánk lesz, már kész leszek, és jó anya leszek. Pontosítok: kész vagyok,és jó anya leszek. :)
A "miért nem jön össze"-re én is csak földhözragadt biológiai válaszokat tudok adni/elképzelni..
Köszi Audrey neked is:)
Ez a jó pár év minket is sokkal közelebb hozott egymáshoz és igen, most már úgy érzem mi is felkészültünk, hogy kellett ez az idő rá...
Egyszer Nekem is feltette ezt a kérdést a pszicho doki(amin bevallom meglepődtem)..akkor azt válaszoltam rá, hogy mert ez az élet rendje. Ma már azt válaszolnám, hogy szeretnék Valakit Aki belőlünk van, és Akit szerethetünk tiszta szívünkből.
A második kérdés látod már érdekesebb, arra én földhözragadtan azt mondanám szerintem, hogy szervi oka van.
Havanna, milyen érdekes, hogy te is meglepődtél a kérdésen....engem is olyan hideg zuhanyként ért.
Szégyen vagy sem, nálunk mindig azt éreztem a Férjem jobban szeretné, mint én. Naná, én "ezernyi" gyerkőccel vagyok körülvéve, milyen egyszerű is nekem...
Ölellek
Jó kérdés! Én idejét érzem csak és szeretném látni, ahogy a férjem egy háromévessel lapátolja a havat az udvaron... A jelek szerint ez nem elég.
(De bezzeg sikeres terhességeket hordtak ki a környezetemben azzal az indokkal, hogy a harmadik után már annyi adójóváírás jár, igazán megéri megszülni! Meg nehogy utcára tegyen a főnököm a szerződésem lejártakor! No, ezek az érvek nyilván többet nyomnak az egekben meg a fejekben, mint az én szimpla kis válaszom!)
No erre mit mond a pszichomókus?
Pocilakó, Anya is azt mondta, hogy ő azért akart gyereket anno, mert szeretett volna adni magából valamit apának...hiszem apa nagyon szeretett volna babát:)
Nyulacska, ez tényleg jó kérdés...majd jól rákérdezek erre:D
Megjegyzés küldése