Olyan, mintha álmodtam volna az elmúlt 2 hónapot és most felébrednék….különös érzés. Mintha lebegnék a semmiben.
Érdekes egyébként, hogy az elmúlt napokban nem láttam a jövőt. Jó, persze nem vagyok látnok, tehát nem „úgy” nem láttam, hanem valahogy nem éreztem, hogy mi lesz a beültetés után….nem tudom érthető-e, hogy mit is akarok itt leírni.
Múlt héten, amikor a 14. napi uh-n voltam és hazaértem, még azon agyaltam, hogy felhívom az intézetet, hogy nézzék már meg, hogy tényleg 5 napos embrióink vannak-e, ugyanis a konzultáción erről beszéltünk (mert én azt mondtam, hogy azok vannak), de senki nem nézte meg a gépben….de aztán még se hívtam őket, gondoltam tuti 5 naposak, hiszen januárban is azok voltak.
Igazából egyébként akkor sem lettünk volna sokkal beljebb, ha már akkor kiderül a dolog. De azért furák ezek a megérzések. Érzi az ember, mégsem tesz ellene vagy érte.
Mindegy, mostantól csak előre kell nézni. Szerdán megyünk be az intézetbe, megbeszéljük, hogy hogyan is történhetett ez a malőr és, hogy hogyan tudnak bennünket kompenzálni egy picit. Valószínű a kompenzáció abból fog állni, hogy a sorszámunk szerinti szeptember-októberi stimus lombikot megcsinálhatjuk augusztusban. Ami már nincs is olyan messze. Igazából pont két hónap múlva valószínű kezdhetünk is….addig meg pihi :)
Az intézetváltást a szerdán megbeszéltek után döntjük el. Meglátjuk hogyan állnak hozzánk, vissza tudják-e tornázni a bizalmunkat.
7 megjegyzés:
Döbbenten olvastam, hogy mi történt!
Remélem tényleg kárpótolnak valahogy!!!
hát..ezt holnap meglátjuk:)
Az a döbbenet egyébkénk, hogy legalább 4x voltam konzultálni a fagyis ET-ről január óta. Olyan nehéz és bonyolult lehet megnézni, hogy van-e egyáltalán miről konzultálni? Na, de majd talán holnap erre is meg kapjuk a választ.
Gondolom nem szívesen adod ki, hol vagytok most...de ha mégis...
mert mi is gondolkodunk az intézetváltáson, és nem szeretnénk még 1 rosszba beleszaladni...
Privibe elküldöm okés? Nem akarok senkit nyilvánosan lejáratni. Mint olvastuk Bánat megjegyzésénél, más intézetben is vannak ilyenek:( Lutri az egész sajnos.
A profilomban megtalálod az emial címemet;) Majd írd meg, hogy ti hova jártok:)
Hát igen, Nekem 11 év kellett hogy megtaláljam a megfelelő orvost.Tök mindegy mi is lesz a vége.Vagyis nem mindegy, de legalább egy olyan orvossal fejezem be ezt az egész tortúrát, akivel ebben a témában úgy érzem mindent kimerítünk, és végig járunk...
Nagyon várom hogy holnap mit mondanak Neked!!!!Én meg voltam győződve hogy egy intézetben járunk:O
Neeeem:) mi egy kisebb intézetbe járunk.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Megjegyzés küldése