Tervek novemberre

Ma délután, épp, amikor aludni akartam egy picit, beugrott, hogy a következő hónapban veszek bérletet a Life1 konditerembe. Muszáj, hogy beizzítsam picit a parazsat, hogy aztán magamtól is tudjak újból teljes erőből és lelkesedéssel mozogni. Mostanában ugyanis semmi, de semmi erőm nincs semmihez. Még biciklizni se sok. Ráadásul a héten visszük haza téli álmot aludni a cangákat, szóval pár hónapig ez a mozgás sem lesz meg. A jövő héten megveszem az egy hónapos bérletet, és azt tervezem, hogy a héten 4-5 alkalommal eljárok ezt-azt csinálni. Főleg kardió és erősítő edzéseket tervezek (most asszem jól jönne, ha meglennének RR edzőtermi kártyái), illetve van ez a nagyon szimpi Stretching edzés is, amit mindenképp ki szeretnék próbálni. G-t sajnos nem tudom rávenni, hogy tartson velem. Próbálkoztam pedig rábeszélni, elhintettem, hogy úszhatnánk, szaunázhatnánk is, de ez sem segített. Nincs esetleg valaki, aki oda jár? Jobb lenne azért nem egyedül:)

Egy hét múlva megyek endo dokihoz, egy újhoz :D Komolyan mondom, úgy cserélem a dokikat, mint más a bugyiját...

ui.: köszönöm a sok-sok köszöntést, amit ma kaptam ;) 34 éves lettem. A nagyim azt mondta ma, hogy ezek a legszebb évek...és milyen igaza van :)

Tegnap

Tegnap délután jógázni voltam az én kedves J. barátnőm jóvoltából Dunaharasztiban. Előre szólok, hogy lehet, hogy túl sok lesz a misztikumból:)

Mielőtt ezt részletezem, elmesélem, hogy miért is nem voltam ott a beígért sütikkel a találkozón, veletek:( Szóval lelkesen megsütöttem reggel a datolyás kekszet (receptet teszek fel). Úgy volt, hogy 3 körül hív J., hogy 4 körül legyek egy megbeszélt helyen. 14.45-kor, amikor már majdnem az Oktogonnál jártam, csöng a telefonom. J. volt, hogy most végzett, és férjestül, picibabástúl vár a Blahán....:( Így kénytelen voltam visszafordulni. Pedig már olyan közel voltam...nah, mindegy, majd legközelebb!

Visszatérve a  jógára. Megérkeztünk, és nekem már akkor kezdett fájni a fejem. Amióta szedem az ösztrogént, azóta többször fájt már sajnos. Most nem vettem be gyógyszert, mert gondoltam, talán majd a jógától elmúlik. 6-kor, egy női jógaórával kezdődött a 3 órásra tervezett összejövetel. J. tartotta, nagyon ügyes volt...imádok jógázni. A fene egye meg, hogy kihagytam ezt a 3 évet (2010-ben jógáztam egy évig). 

Ezután kezdődött a nem mindennapi rész. Először volt transzlégzés. Ezzel a módszerrel és az utána következő meditációval, a szeretetenergiát próbáltuk behozni, a belső gyermeket (önmagunkat) felszabadítani. Nagyon érdekes volt a légzés, pláne így, hogy voltunk vagy 15-en a teremben. 

Miután végeztünk a légzéssel (talán 10 perc lehetett, vagy több, nem is tudom, nem nagyon volt ott időérzékem), egy vezetett meditáció segítségével meg kellett keresnünk gyermek önmagunkat. Nekem, mindig, amikor ilyen feladat van (a pénteki jóga órákon is be-be tesz J. egy ilyen meditációt), a 4 éves önmagam jön elő. Nagyon jó kis gyakorlat. Volt, hogy el kellett képzelni, hogy egy széken ülök, velem szemben egy másik széken, pedig szintén én, kicsiben. És beszélgetni kell azzal a kislánnyal. És komolyan mondom, ez olyan jó érzés! Amikor ez a székes meditáció volt, akkor nekem pl. azonnal az jött be, hogy ez a kislány odahajol hozzám, megfogja a hasam, és ott egy kisbaba. Tudom, hülyeség, de olyan megható volt. Aztán volt olyan is, hogy egy alagútba kellett bemenni, és nézni, ahogy az alagút falán sorakoznak a gyerekkori fényképeim. Majd, annál, ahol érzem, meg kellett állni. Én a 11-12 éves önmagamnál álltam meg, viszont akkor már a karomban volt egy 1-2 év körüli kisbaba. Az én gyerekem. Ott is beszélgetni, ölelni kellett az akkori önmagunk. És, ez is jó volt, valahogy szeretettel töltött fel.

Tegnap is egy alagúton kellett bemenni, 10 lépcsőfokon lemenni, majd belépni egy szobába. Ez a szoba nekem fényes, és vakítóan fehér volt, benne azzal a 4 éves kislánnyal, aki voltam. Szomorú volt és elhagyatott. Odaléptem hozzá, megöleltem, és felvittem, az alagútból is ki. Mostantól, ha úgy érzem, mindig visszagondolhatok erre a kislányra. Meditálás közben előcsalogathatom és adhatok neki a feltétlen szeretetből. És komolyan mondom, ha erre gondolok, mindig elönt ez a szeretet hullám. Hihetetlen.

Ez elég misztikusan hangzik, és nem is tudom rendesen leírni. De jó volt és ez a lényeg. 

Ezután 40 perc Théta meditáció, azaz betöltés volt. Itt is meditatív állapotban, a vezető különböző szövegeket olvasott, amiket tulajdonképpen így betöltöttünk a tudatunkba....vagy valami ilyesmi. Erről is nehéz beszélni. Csak azt tudom, hogy sokat adott a tegnap este, és örülök, hogy most ezen az úton vagyok.

Jóga alatt nem fájt a fejem, el is felejtettem. Mikor eljöttünk, és beültem a kocsiba, na, akkor viszont rázendített. Olyan rosszul lettem, hogy mire hazaértünk (22:30), ott tartottam, hogy mindjárt kidobom a taccsot. Jó kis migrénem kerekedett hirtelen. Most is érzem. Meg a hasamat is, a melleimről meg ne is beszéljünk. Csak lenne már egy hét múlva. Akkor veszem be az utolsó gyógyszert. Rá 2-3 napra pedig végre megjön, eltűnik végre az a szemét (ahogy S. doki fogalmazott a minap) a méhemből!!!!!

Új szerzemények

Gyorsan elmondom mizu velem, aztán rátérek az új szerzeményeinkre. Nos, nyh ma is ramaty, vakargatták is a dokik a fejüket, hogy most mi legyen. Felmerült az eü. kaparás lehetősége, de előbb mensi kell. Így most tolom a 2x2 Duphastont 10 napig. Azután pedig mitudoménmilesz. De, ha őszinte akarok lenni, nem is érdekel. Nem vagyok szomorú, se boldog ettől a helyzettől. Olyan semmilyen. Mondhatnám, hogy a szomorúságom átfordult érdektelenségbe :( Azért bejelentkeztem az MM-ba B. doktornőhöz. Nov. 27-ére kaptam időpontot. Az még elég sok idő, nem is tudom, hogy mi fog történni addig, de legfeljebb lemondom az időpontom, ha úgy alakul. Ja, a Merckformint persze elfelejtettem megkérdezni...

Na, ennyit erről, és most jöjjön a lényeg :D

Bijoutól és Anyától elirigyeltem a benti kiscsizmájukat. 1500-ért elég jó nem? És pihe puha és bazi meleg. Nem is tudom, hogyan voltam meg eddig nélküle. Amióta meg van, le sem veszem, még így se, hogy kinn 26 fok van :D

Egyik nap, amikor felkeltem, a kezembe fogtam a telcsimet, hogy bekapcsoljam. Látom ám, hogy hozzá ragadt a hullámcsatom. Teljesen kiakadtam, nem is figyeltem eddig a telefonokat. Ezek ennyire mágnesesek? Próbálkoztam, hogy egy kanál is hozzá ragad-e, de szerencsére annyira azért nem gáz a helyzet. Mindenesetre rendesen vonzotta a kanalat is. Erre fel G tegnap beállított ezzel a sárga, telóra csatlakoztatható telefon kagylóval :D Úgyhogy mostantól itthon, így beszélek a mobilomon. Jó, mi?

Ezt a jó kis szemüveget pedig ma sikerült beszereznem. Annyira megtetszett a keret, hogy muszáj volt. Van nekem szemüvegem, csak az nem ennyire divatos. Úgyhogy mától szemüveges vagyok, amíg meg nem unom :D (vannak ilyen korszakaim, amikor rám tör, hogy akarok szemüveget hordani :/) -1-es a szemem, szóval nem égető, hogy hordjam, de azért nagyobb biztonság érzetet ad. Így legalább megismerem az embereket az utcán.

Ez most csak egy ilyen időszak

Olyan, mintha hibernáltak volna. Volt idő (erre talán még ti is emlékeztek), amikor tele voltam energiával. Élveztem az életet, sportoltam, sütöttem, főztem, dolgoztam, bíztam, reménykedtem...most semmi nincs. Nincs erőm semmihez. Se, hogy sportoljak, se a tanuláshoz, se a főzéshez...egy nagy SEMMI-ben lebegek. És ez rémisztő. Hiába tudom, felfogom, hogy ez van, mégse tudok tenni ellene. És most, még csak terveket sincs kedvem szövögetni, leginkább gyerekeseket nem :( Lesz ebből kiút valaha? Lesznek még céljaim? Megtalálom egyszer az élet értelmét? 

Tudom, csodák nem mindnyájunk életében történnek, de én szeretnék csodákat átélni. Meg-meg állva, arra eszmélni, hogy egy csoda az életem. 

No, de nem akarom, hogy én legyek az a blogger, aki állandóan kesereg, aki egyébként nem is vagyok! Én lelkesítő vagyok, életvidám, és különben is. Ez most csak egy ilyen időszak, ez most csak egy ilyen időszak...

Kiben bízzak?

Az egyik nagyon kedves barinőm, egyszer azt kérdezte tőlem, hogy nem lehet-e, hogy az a baj (ergo azért nem sikerülnek a dolgaim), hogy én tulajdonképpen egyik orvosomban sem bízom. Hát, ezen a kérdésen eléggé meglepődtem/megsértődtem. Mert okés, hogy szállok dokiról, dokira, mint egy méhecske a virágokra, de azért ennek van oka. Mondtam J-nek (a barinő), hogy én nem azonnal vagyok bizalmatlan! Hanem mondjuk 1-2 év után, amikor a hosszú kezelés alatt semmi sem történik, vagy amikor elszúrnak valamit, vagy egész egyszerűen csak kinyilatkozzák, hogy ők ennél többet már nem tudnak tenni. Ilyen szituk után hogyan ne legyek bizalmatlan? Ezért is félek most új endokrinológust keresni. Nem is tudom, hogy ez egyáltalán jó ötlet-e. Mert lehet, hogy nem is ezen múlik. 

Ja, az apropó: Ma voltam megint ultrahangon. Nyh változatlanul SZ@R! Az az igazi nagybetűs. Péntekig szedjem még a 3x2 Esrimaxot, aztán majd meglátjuk. Azt mondja az egyik doki a másiknak (de lehet, hogy ezt inkább nekem mondta), hogy igazából azt sem látja, hogy egyáltalán van-e nyh! :DDDD Ez röhej, komolyan mondom. Akkor meg minek ez az 5 nap még, ha az előző 25 napban sem épült semmit?! Egyáltalán tudnak velem kezdeni valamit? Nincs valami más, csak az Estrimax? Miért nem próbálkoznak mással? 

Mindenesetre pénteken azzal kezdek, hogy gondolkoztam, és én ebbe a "csodálatos" nyh-ba nem akarok beültetést. Találjanak ki valamit, nem érdekel, V A L A M I T! Nem én vagyok az orvos, ne nekem kelljen már ötletelgetnem. (Eszterrel gondoltunk pl. egy eü. kaparásra.)

Aztán megkérdezem még pénteken azt is, hogy esetleg nem akarják-e nekem felírni a Merckformin xr-t? Hogy legalább menstruáljak, épüljön a nyh....a többi meg nem érdekel. Lehet, hogy inkább elküldenek majd egy endo dokihoz. Kérdés, hogy elmenjek egy újhoz, aki nyilván kér majd mindeféle vv eredményt, ami persze nem tb. alapon megy majd. Vagy menjek B.H-hoz az MM-be? Ő egy ici picit ismer már, mivel ugyan nem hozzá, de jártam a MM-be anno. Vagy túl ciki elmesélni neki, hogy T. dokitól indultam, majd B.Cs. profhoz kerültem, aki bazi drága, és konkrétan a menstruáció mentességemmel nem is foglalkozott, majd ide kerültem megint a MM-ba, de nem T. dokihoz, mert ő már régen sem tudott mit kezdeni velem, hanem hozzá, hátha. Lehet, hogy ezt kellene tennem. Jáj, nem bírom én ezeket a döntéseket! Kiben bízhatok? Ki tud segíteni rajtam? (A választ persze tudom: ÉN MAGAM....csak én tudok segíteni magamon!)

Ja, ma, hogy ne az itthoni csokikészletet zabáljam fel bánatomban, beugrottam hazafelé a piacra, vettem datolyát. Gondoltam inkább összedobok gyorsan egy kis paleo csokikrémet. Tettem bele vagy 8 szem datolyát, 1 avokádót, pici vizet és kókuszkrémet, 2 púpos tk. kakaóport és jól összeturmixoltam. Nagyon fincsi lett, és bazi nagy adag. De mindet bepusziltam! Utána egy órával, gondoltam megmérem a vércukrom. Mondtam is G-nek, hogy no, most tuti error-t ír ki a gép, olyan magas lesz a cukrom. Pittyeg, pittyeg, egyszer csak ezt írja ki: 5,2. :DDDD Most vagy elromlott, vagy nem tudom.

A Paleo és Én

Juli kérte, így leírom tapasztalataimat a Paleoval kapcsolatban. Bár bevallom, az első gondolatom, amikor megláttam a kérést, az volt, hogy inkább nem írok semmit, mert egyáltalán nem tudok jókat írni. Aztán persze rájöttem, hogy végülis ez is egy tapasztalat, és különben is...ez nem is igaz. Hacsak nem az egészségemről írok....

Szóval a Paleot januárban kezdtem. Az első két-három hónapban azt hittem, hogy megfogtam vele az isten lábát. Végre menstruáltam. De mint tudjátok, ez azóta sem sikerült. Karcsúnak sem mondanám magam, az allergiám is elég rendesen kínzott a nyár végén. Szóval olyan nagy átütő sikert nem hozott. Mint ahogy eddig semmi sem az életemben. 2x éreztem úgy az utóbbi években, hogy nah, végre, nekem is hat valami: először, amikor 2010-ben elkezdtem a Merckformint szedni. Akkor 3x jött meg 4 hónap alatt! Ez nálam hatalmas szó volt. Azután persze gyógyszerváltás, és azóta sincs, csak kb. egy évben 2x mensim. No comment. Másodszor pedig most, amikor eltűnt a folyadék a méhfalból. Na, jó, idén januárban is ezt éreztem, amikor megjött. Majd márciusban is...wow. De aztán azóta se semmi, szóval ez a lelkesedésem el is múlt. (mint látjátok, nálam egészség = menstruáció :D)

Ettől függetlenül azért imádom ám a Paleot. Szeretem az ételeket. Szeretem, hogy nem vagyok állandóan éhes, hogy nem kapok hisztirohamot, ha nem ehetek pontban 12-kor ebédet. Szeretem, hogy nem kell számolgatnom és pontos időbeosztásban ennem. Tegnap pl. 9-kor keltem, 10-kor reggeliztem :D Ilyen kb. az elmúlt 4 évben 2x volt. Mert azért a napi ötszöri étkezést igyekszem betartani.

Az éttermekben néha kiakadok, ha nincs normális, nekem való kaja, de akkor is megoldom sült csirkemellel és salátával. Vagy húslevest eszek tészta nélkül...tésztámat ilyenkor G eszi meg, nehogy má' kárba menjen :D

Elég változatosan lehet enni, tulajdonképpen bármit elkészíthetünk Paleo elvek szerint. Kicsit talán drágább, és bonyolultabb, de kivitelezhető majdnem minden. 

A régi ételeket néha kívánom csak meg (lásd. kakaós csiga tegnap). Mondjuk, ha Jamie Olivert nézek a Paprika tv-n, na akkor aztán legszívesebben sutba vágnám az egészet. De persze nem teszem, mert szeretem, és mi van akkor, ha ezen múlik, hogy babánk legyen. Talán majd egyszer, ha lesz gyerek. Mondjuk egy jó kis mediterrán, olaszos konyhát el tudnék képzelni magamnak. Bár, ezt akár így Paleosan is megvalósíthatnám. Csak ugye az alapanyagok. Sajtok, tészták...jáj.

Hát ennyi az én tapasztalatom. Nem sok, tudom. Vannak azért, akik csodás gyógyulásról számolnak be. Én sajnos nem tartozom közéjük...egyelőre ;)

AKAROM

GYEREKET AKAROK SZÜLNI

IGAZI KAKAÓS CSIGÁT AKAROK ENNI

ÉS AZ AKAROM, HOGY A MUNKÁM IZGALOMMAL, MEGELÉGEDETTSÉGGEL TÖLTSÖN EL

...ezeket akarom MOST AZONNAL :D (olyan sokat kérek?)

Paleo

ALMÁS PITE

Tészta:

200g darált mandula

6 tojas

200 dkg aszalt sárgabarack paszta (vízzel daráltam össze…jól le is égett a darálóm. hüp-hüp)

1 tk. szódabikarbóna

Mindent összekeverünk, és sütőpapírral letakarva 170 fokon 25 perc alatt megsütjük.

Töltelék:

Sok-sok reszelt és levétől kinyomkodott almát forró serpenyőben átpirítunk, majd kihűlés után xillittel édesítjük (minimálisan, akar el is hagyható) és fahéjjal fűszerezzük. 

Egyébként töltelék nélkül is isteni, akkor viszont nem almás pite, hanem mondjuk sárgabarackos piskóta.

Hab:

Csak úgy érzésre: kókusztejszínt, útifű maghéjat, citromlevet, xilitet habverővel jól felvernünk, picit hagyjuk állni, hogy az útifű jól megszívja magát, és már kész is.

No, az enyém kicsit formabontó lett, ugyanis a tészta beleragadt a szilikon tortaformába. Ezért az almás reszeléket csak a tetejére pakoltam. Ha minden szuperül működik, akkor kettévágom és a két lap közé pakolom. De így is fini lett!

Mai izgalmas

Jó híreket kaptam ma, de kezdem az elején...nem előreolvasni! ;)

Pár hete arra jutottam, hogy újra vissza kellene kanyarodnom a jógához. 3 éve jógáztam heti 2x, 1 évig, majd abba hagytam, mert azért elég drága egy jóga bérlet, és akkor volt még a lakás hitelünk, és nem akartam 20ezreket jógára költeni. Viszont imádtam, jót tett. Így elkezdtem megint játszani a gondolattal, hogy visszamegyek a régi jógastúdióba és belevetem magam, + elővettem a régi agykontrollos tankönyvemet is, amit még a tanfolyamon kaptunk 2005-ben, mert rájöttem, hogy nekem most ez kell. A testi edzés, de a lelkemé is. És most nem olyan módon, mint ahogy azt a pszichológunál tettem. Most az energia blokkokat akartam feloldani meditálással, jógával. Ekkor jött egy üzenet az én drága barátnőmtől, J.-tól (aki nemrég elvégezte a kismamajóga oktatói tanfolyamot), hogy mit szólnék hozzá, ha nekem, és még egy barinőjének tartana női jógát, kifejezetten a babára gyúrva. :))))) Iszonyúan örültem a lehetőségnek, annyira kellett ez most nekem! És mivel J. nagy agykontrollos, ezért minden hétre kapunk tőle házi feladatot is. A "Lánynak születtem, nővé lettem" meditációs sorozat egy-egy részét kell hallgatnunk minden nap, elcsípve fél-fél órát a napból, amit meditációval töltünk.

No, és akkor itt térek vissza a mosthoz. Ott hagytam abba még pár bejegyzéssel ezelőtt, hogy a pénteki folyadék leszívás nem igazán járt sikerrel. Miután S. doki kihúzta a katétert, újra megultrahangozott hüvelyi uh-val, és sajnos láttuk, hogy az a nml-nyi folyadék, amit leszívott, tényleg nem látszik, ugyan akkora volt a foltom a méh falában. Nagy szomorúan mentem haza, csalódott voltam nagyon, hogy basszus, még a fizikai ráhatás sem segít. Este 5-kor elmentem az első jógaórára, ami iszonyúan jól esett, nagyon feltöltött. Mindennel: erővel, energiákkal, egyszerűen fantasztikus érzés volt. Már itthon voltam, amikor láttam, hogy picit vérezgetek a délelőtti próbálkozás után, de nem ijedtem meg, hiszen ez normális, pláne egy jóga óra után. Tulajdonképpen csináltak egy mini biopsziát is, ha már benn jártak. Viszont volt egy megérzésem, így kíváncsiságból beraktam a tisztaságira egy adag wc papírt is. Azon jobban látszik, ha kifolyik valami, gondoltam. És láss csodát, kis idő telt csak el, amikor éreztem valami bugyogást, majd láttam is a papíron, hogy ez csak az lehet. Áttetsző, víz szerű folyadék. Persze csak reménykedni mertem, hogy ez bizony az, amit remélek. Egyébként nem kell nagy mennyiségre gondolni. G. kérdezte, hogy mennyi volt ez, 2 dl? :DDDDD Jáj, dehogy. Ez a lufi a méhemben, 9x20mm-es volt (utoljára picit nagyobb is, de akkor már nem mérték le), szóval annyi folyadék lehetett benne, amennyi mondjuk egy ásványvizes palack kupakjában elfér. És azt láttam is, hogy kb. annyi folyhatott ki pénteken.

Ma izgultam nagyon, és úgy reménykedtem! Bár bevallom, nem nagyon mertem hinni, hogy sikerült kipukkasztani. Bementem a vizsgálóba, nem szóltam a szivárgásról a dokinak. Miközben én levetkőztem, arról beszélgettek, hogy ez a valami tényleg a méh falában lehet, hogy ennyire nem adta meg magát. És, hogy milyen ügyesen ultrahangoztam, miközben a doki próbálkozott a leszívással stb. Felfeküdtem az ágyra és már vizsgáltak is. Amint a helyén volt az uhfej, dokibá már irányította is a felém a monitort, és örömködve mondja, hogy ELTŰŰŰŰŰNT:))))) Én is felnevettem, és elmondtam, hogy jógázni voltam aznap este, és utána éreztem, hogy kifolyt valami. (Egyébként J.-t ismeri a doki, mert ő a nőgyógyásza. És a jógát is támogatja, szóval ezért újságoltam el neki) 
Azt persze nem lehet tudni, hogy mi segített. A szkeptikusok (G. szerint) szerint a piszkálás, szerintem a jóga. Vagyis nyilván erősen rásegített a dolgokra, hogy megböködték reggel, de, hogy az esti jóga miatt folyt ki végül, ebben is biztos vagyok. A kettő összjátéka :)

Mivel a nyh még mindig nem az igazi, ezért mindent ugyanúgy folytatok (3x2 Esrtimax), és egy hét múlva megyek újabb kontrollra.  Elkezdhetnék itt most teóriákat gyártani, hogy egy hét múlva majd ez történik, két hét múlva meg az, de nem akarok. "Nem mozogunk nagyot" lehet hallani a Réka torna közben....én erre azt mondom, hogy Nem gondolunk nagyot...csak szépen lassan. Most épp egy héttel előre csak ;)

Addig is minden este 1 óra Arwen torna és 30 perc meditálás. Az Arwen most azért is jobb, mint mondjuk az Aviva, mert csomó olyan jóga elemet tartalmaz, amit J. is mutatott nekünk. Lefekvéskor meghallgatom az agykontrollos hanganyagot, utána pedig az elmetükre technikára alszom el. Ezekről írok majd egy külön bejegyzést, szerintem a hétvégén ;)

Paleo

BAGETT

A facebookon a paleos csoportban terjed ez a recept, szinte mindenki meg akarja csinálni. Ismertek, naná, hogy én sem bírtam magammal, gyorsan meg kellett nekem is sütnöm:)

Több receptem is van, és persze, hogy az enyém nem úgy sikerült, mint az eredeti. Kicsit folyósabb lett a tészta, de nem baj, mert 7 zsemlét így is kihoztam belőle. Éééés.....NAGYON FINOM!!!!

Tehát akkor az eredeti recept:

4 db tojás

2dl finomra reszelt cukkini (jól kinyomkodva)

2 dl mandulaliszt

2 ek. útifű maghéj

2 ek. kókuszliszt

fél dl szezámmag

3 ek. napraforgómag

só

sütőpor (vagy szódabikarbóna)

Felverjük a tojásokat, majd hozzá adjuk az útifűvet, cukkinit, sót. Belekeverjük a száraz hozzávalókat is. Megformázzuk a bagetteket, majd 180 fokos sütőbe tesszük 20-25 percre.

Ez a bagett így néz ki:

A képet a paleos csoportból csentem.

Azután az egyik csoporttag megsütötte ezt a verziót:

3 db tojás

15 dkg finomra reszlet cukkini (jól kinyomkodva)

1 ek. útifű maghéj

6 dkg kókuszliszt

pici élesztő (fél tk.)

fűszerek: bazsalikom, só, bors, foghagyma

Az elkészítés ugyan az, mint az eredetinél, annyi különbséggel, hogy az élesztőt és az útifüvet először beletesszük a felvert tojásba, és állni hagyjuk picit. Ezután tesszük bele a többi hozzávalót.

Na, ez a kép vett rá igazából arra, hogy azonnal megsüssem:

Ezt a kép is a fészről van. Hát nem guszti?

Az én verzióm picit más, attól függően, hogy milyen hozzávaló volt itthon:

3 db tojás

15 dkg cukkini (kis lyukú reszelőn lereszelve, kinyomkodva)

2 ek. útifű maghéj

6 dkg + 1 ek. liszt (2 dkg darált kókusz, 2 dkg darált mandula, 2 dkg szezámliszt. a + kanál a szezám lisztből volt)

fél tk. sütőpor

fűszerek: 2 gerezd reszelt foghagyma, 1 kicsi fej reszelt vöröshagyma, bazsalikom, só, bors.

szezámmag, napraforgómag, csak úgy érzésre

Nah, miután ezt mind összekevertem, mondanom sem kell, hogy baromira nem lett tészta állagú, azaz az lett, egy jó kis folyós tészta :D Szóval lehet, hogy lehetne még bele tenni pici lisztet, hogy bagettet tudjunk formázni. Így csak kikanalaztam a sütőpapírra, kicsi halmokat csináltam, majd megsütöttem. 7 db zsemle lett. 

Az enyém így néz ki...NEM RÖHÖGNI! ;)

Tök tuti ez a sütőfólia. Az Alidban vettem, többször használatos.

A töltelék: karaj (glutén és laktóz mentes), sali, cukkini,
ubi, sajt (laktóz mentes) kápia paprika, répa, hagyma.