Lombik, egészség, receptek és még sok más. Minden, ami foglalkoztat, minden, ami én vagyok:)
2013. október 2., szerda
Export - import
És itt a régi blogom tartalma is. :DDDD Úgy örülök! Most már csak a kis olvasóimat kell átcsábítanom ;)
2013. október 1., kedd
Vietnamban
Ma nem volt valami jó kedvem. Bevallom, ez a blog csere is megviselt, el is bizonytalanodtam picit, hogy biztosan ott akarom-e hagyni az én régi, szeretett blogomat. (Na, de erről majd inkább később, bővebben.) A rossz kedvemet fokozta, hogy ma elvállaltam egy kedves barátunk régi-új lakásának a takarítását, és annyira nem esett jól. Baromi nagy ablakfelületek, hatalmas por. A vállam már az első ablak után kiakadt, így kb. félvállról vettem a többit...hihi. És el is pityeredtem egyszer, hogy miért kell nekem ilyet bevállalnom. Persze a rossz kedvben biztosan jócskán szerepet játszik a sok ösztrogén, amit mostanában magamba nyomok.
Viszont, most már nem is olyan vészes a kedvem, mert az én drága férjecském (G) eljött értem a lakásra, majd elmentünk vacsizni kettecskén egy közeli Vietnami étterembe. Na, nem mondom, nem igazán Paleo a hely, viszont elvileg glutén és laktóz menteset ettünk...bár, ehettem volna Paleot is, csak hát a rossz kedv ugyebár. Még egy kis csokit is benyomnék itthon, ha nem tudnám türtőztetni magam :D
Amikor leültünk az étteremben, hozták is az étlapot. Én kiválasztottam egy nagy csirke levest, majd közösen egy főételt rizstésztával, G pedig még egy tavaszi tekercset. Na, erre a tulaj/szakács (?) asszondja: ne vegyünk nagy leves és főételt is, mert sok lesz. Ilyet sem hallottunk még bakker. Mi persze mondtuk, hogy ketten esszük, neeem probléma. Aha, alig bírtunk vele. De szerencsére olyan finom volt, de olyan. És annyi rizstészta volt a levesben és a főételben is, de annyi, hogy mikor haza értünk, gyorsan vércukrot mértem....csak, hogy tudjam, hogy máskor bevállalhatom-e. Kaja után 1 órával: 6,2. Jájj. Tudom, ez jó, de mégis szeretem, ha 6 alatt marad.
Csináltam két képet a kajákról. Hát, nem valami jó képek, de azért felteszem, hogy lássátok, miről is beszéltem itt :)
Az étterem neve: Hai Nam Pho Bistro. Na, igen. Tulképpen ez "csak" egy ici-pici bisztró, de nagyon jókat olvastam róla. Állítólag ebéd időben nem lehet bejutni. Éééés, nem csak nekünk szóltak eddig, hogy nagy lesz az adag, amit rendeltünk :D
Viszont, most már nem is olyan vészes a kedvem, mert az én drága férjecském (G) eljött értem a lakásra, majd elmentünk vacsizni kettecskén egy közeli Vietnami étterembe. Na, nem mondom, nem igazán Paleo a hely, viszont elvileg glutén és laktóz menteset ettünk...bár, ehettem volna Paleot is, csak hát a rossz kedv ugyebár. Még egy kis csokit is benyomnék itthon, ha nem tudnám türtőztetni magam :D
Amikor leültünk az étteremben, hozták is az étlapot. Én kiválasztottam egy nagy csirke levest, majd közösen egy főételt rizstésztával, G pedig még egy tavaszi tekercset. Na, erre a tulaj/szakács (?) asszondja: ne vegyünk nagy leves és főételt is, mert sok lesz. Ilyet sem hallottunk még bakker. Mi persze mondtuk, hogy ketten esszük, neeem probléma. Aha, alig bírtunk vele. De szerencsére olyan finom volt, de olyan. És annyi rizstészta volt a levesben és a főételben is, de annyi, hogy mikor haza értünk, gyorsan vércukrot mértem....csak, hogy tudjam, hogy máskor bevállalhatom-e. Kaja után 1 órával: 6,2. Jájj. Tudom, ez jó, de mégis szeretem, ha 6 alatt marad.
Csináltam két képet a kajákról. Hát, nem valami jó képek, de azért felteszem, hogy lássátok, miről is beszéltem itt :)
Az étterem neve: Hai Nam Pho Bistro. Na, igen. Tulképpen ez "csak" egy ici-pici bisztró, de nagyon jókat olvastam róla. Állítólag ebéd időben nem lehet bejutni. Éééés, nem csak nekünk szóltak eddig, hogy nagy lesz az adag, amit rendeltünk :D
Itt vagyok, ragyogok
Érdekes, hogy vannak a hasamon pontok, amik egyáltalán nem fájnak, ha benyomom a tűt. Máshol viszont...komolyan, ki kell húznom, különben betojok a fájdalomtól. Khm. Ez elég érdekes egy első bejegyzésnek, belátom. Ami most kitölti az életem jó részét, az a lombik. Most még csak hormon szurikkal azért, hogy kezdhessünk. De jövök mással is ;)
2013. szeptember 27., péntek
Éjszaka
Tegnap este fejfájással feküdtem le. Bevettem egy gyógyszer, mert azt megfogadtam már rég, hogy fejfájással soha nem fekszem le, mert abból tuti mindig migrén lesz. A fejfájásom el is múlt, viszont 1 órakor arra keltem, hogy iszonyú hányingerem van. 1:08-kor kimentem a wc-re, mert éreztem, hogy ebből bizony lesz valami. Leültem a wc padlójára, és becsuktam az ajtót, hogy Gézát nehogy felkeltsem. A következő pillanatban viszont annyira rosszul lettem, hogy kinyitottam mégis, ha esetleg kiabálnék neki, hogy jöjjön, akkor meghallja.
Nos, a következő kép, hogy fekszem félig a wc, félig a nappali padlóján és nem igazán tudom, hogy hol vagyok. A hátamra fordultam és nagyon zúgott a fülem. Miután éreztem, hogy jobban vagyok, a hányinger is elmúlt, felültem, és látom ám, hogy az eddig a kis kukán lévő dolgok (a popsitörlő, a tisztaságis doboz és egy zacskó papírzsepi) a földön hevernek, a wc papír pedig szintén mind a földön egy halomban, valahogy letekertem a gurigáról, ami a tartón maradt. Ekkor gondolkodtam, hogy bakker, én most elájultam? Felálltam, megnéztem az órát, 1:16 volt, tehát talán 4-5 percig lehettem eszméletlen.
Sem az Estrimax, sem a Gonapeptyl betegtájékoztatóján nincs mellékhatásként feltüntetve az ájulás, szóval lehet, hogy az erős hányingert nem bírtam és így védekezett a szervezetem. Remek.
Az intézetben ma reggel Tanár Úr azt mondta, hogy csökkentsem le 3×2-re az Estrimax adagom. Nem volt nagyon képben, hogy ez akkor most tényleg a hormonoktól volt-e. Nem tudom, lehet megpróbálok még egy napot így 3×3-al. Na, jó, inkább nem!
Egyébként a jó megérzéseim azóta is meg vannak. Valahogy nem aggódom sem az ájulás, sem a gyógyszerek miatt....csak teszem a dolgom, és biztos vagyok benne, hogy jól alakul minden:)
Az intézetben ma reggel Tanár Úr azt mondta, hogy csökkentsem le 3×2-re az Estrimax adagom. Nem volt nagyon képben, hogy ez akkor most tényleg a hormonoktól volt-e. Nem tudom, lehet megpróbálok még egy napot így 3×3-al. Na, jó, inkább nem!
Egyébként a jó megérzéseim azóta is meg vannak. Valahogy nem aggódom sem az ájulás, sem a gyógyszerek miatt....csak teszem a dolgom, és biztos vagyok benne, hogy jól alakul minden:)
2013. szeptember 26., csütörtök
Tegnap és ma
Az eddigi lombikoknál valahogy mindig volt egy kis rossz érzésem. Mind a háromnál az első napon, amikor kiderült, hogy kezdünk, valahogy úgy éreztem, hogy jaj, még ne, majd a következő hónapban. Azóta rájöttem, hogy oda kell figyelnem ezekre a megérzésekre, és azok szerint cselekedni, mert úgy tűnik működnek. Hogy ezt most miért írtam le, majd szépen lassan kiderül a bejegyzésből:)
A hétfői intézetes konzim után eléggé vártam már a tegnapit, a sövényes dokival (ezentúl ez lesz az ő megszólítása). Hétfőn elég rossz megérzésekkel indultam útnak az intézetbe, de ezt említettem is néhányotoknak. Ezért amikor szerdán útra keltem, faggattam picit magam, hogy na, most mit érzel Rita? Rossz megérzésem egyáltalán nem volt, sőt. Valahogy nem éreztem, hogy tükrözésem lesz. Az egyéb eltávolító technikákban nem voltam biztos, de ebben igen. És bejött. Sövényes doki ugyanis kijelentette, hogy szerinte ezzel a folyadékkal nem kell semmit sem csinálni. Tükrözés kizárt, az általam felvetett tűs leszívós technikát is ellenezte, mivel nekik pl. nincs is hozzá megfelelő eszközrendszerük. De azt mondta, hogy szerinte nem érdemes bolygatni, majd felszívódik. Előadtam neki a kis teóriámat, de nem nagyon izgatta. Szerinte nem ettől nem menstruálok, és nem a sövény műtét miatt alakult ez oda. No, ez utóbbit azért egy ici picit kétségbe vonom, de végülis ha ő ezt mondja, akkor én elfogadom. Csak nem akarna nekem direkt rosszat! Válaszként tehát ezt írta Tanár Úr levelére: Szerintem, igen! (Erre a válaszra egyébként Tanár Úr kérdőn nézett ma rám, hogy ENNYI? Azt hittem odaírja, hogy mi lehet ez!-mondja. Hát bakker. Majdnem mondtam neki, hogy akkor miért nem kérdezte meg tőle ezt is?)
Ma reggel tehát "A" válasszal elmentem az intézetbe. Jó, hogy én vagyok a postás egyébként. Simán megkonzultálhatták volna az esetemet telefonon, és akkor talán nem kellett volna 8ezret ezért a "Szerintem, igen"-ért kifizetnem. Hátdemostnincsigazam? Na, de visszatérve a lényegre. Ma megint megkérdeztem a kis belső énemet, hogy na, van rossz érzés? És nem volt. Valahogy boldogan mentem az intézet felé, semmi rossz előérzet nem gyötört.
Megint megvizsgáltak, még mindig ott a feketeség. Nyh 3,5 mm, ami extra vékony, szinte nincs is. Elkezdtek viszont előttem agyalni (ennek tökre örültem, végre nem futószalag effekt). Mondtak ott mindenfélét, a méh átmosástól, az Embryogen-en keresztül, a biopsziáig mindent. Azt hiszem mindent megtesznek majd, hogy megfelelő legyen a nyh, mire oda jutunk. Mondjuk az Embryogen nekem már nem kell, mert fagyi babáink vannak, de lehet, hogy nem is ezt mondták, csak valami hasonlót:) Elkezdte Tanár Úr magyarázni, hogy biztos arról lehet szó, hogy amikor kivágták a sövényt, akkor túl nagy darabot kanyarítottak ki, és így egy lyuk keletkezett a helyén. Ezt nyomták is fülembe végig, mire végre eszembe jutott, hogy dehát ez csak most kerül oda egy hónapja! Elkezdtem mondani, hogy Parádfürdőn is ott volt, de még nem volt ekkora, mire Tanár Úr leállított, hogy őket nem érdekli, hogy máshol mit láttak, csak az, amit az intézetben. Jó, gondoltam, akkor mondok olyat is. Augusztus elsején S. doki vizsgált meg itt az intézetben, és ő semmit nem látott akkor! (Vagy nem volt elég alapos, ugye? Bár ezt azért most rögtön észre lehet venni, amint bedugják az uh fejet.) Ergo, ez a valami azóta nőt oda. Erre asszondja Tanár Úr, hogy hát, akkor tényleg lehet, hogy ez mégsem egy légüres tér, hanem mégiscsak valami folyadék. Nem értem. Annyi uh képet láttak már életükben. A levegő és a folyadék ugyanúgy néz ki?
Mivel nincs menstruációm hónapok óta, így ma picit (nagyon) rásegítünk. 3×3 Estrimaxot szedek, ami elég nagy adag, a lombikkor is csak 3×2 volt a legtöbb, amit szednem kellett. Lövöm még mellé 5 napig a Gonapeptyl szurit és a Fraxiparine-t is végig, ez utóbbit azért, nehogy baj legyen. Igazából S. doki kérdezte, hogy szedek-e Aszpirint, mire mondtam, hogy azt nem, de van Fraxiparine receptem. Mondta, hogy jó, azt kezdjem el mindenképp. 6db Esrimax és egy adag Fraxi már bennem is van:) Ja, a Fraxiparine csomó gyógyszertárban hiánycikk, úgyhogy levert a víz picit a 3. gyógyszertár után. Már épp azon kattogtam, hogy hogyan fogom ezt ma elintézni, mire találtunk egy ügyeletes gyógyszertárat, ahol szerencsére volt egy havi adag, és feltehetően lesz is mindig. Huh.
Nekem a lényeg a mai napban, hogy a konzultáció után sem jött semmi rossz érzés (sá-lá-lá). Pedig aggódásra lenne okom ugyebár, mert annyira azért nem jó a helyzet. De tényleg semmi rossz, sőt, valahogy úgy érzem, hogy sikerülni fog, bármikor is lesz a beültetés. 7-én megyek a következő konzira, úgyhogy egyelőre addig látunk csak. De nem is akarok tervezni semmit, mert eddig mindig közbe jött valami, úgyhogy haladunk szépen lassan, egyik lábunk a másik után:)
(Visszatérve a megérzésekre. Azért nem mindig működik ám ez. Az utolsó lombikkor igaz, hogy az elején volt rossz érzés, utána viszont már megvoltam győződve, hogy sikerül. De azért figyelek erre! Bár, ha a következő beülti előtt jön a rossz előérzet, attól még tuti nem fogok halasztani....nah, akkor ennek mi értelme? :D)
2013. szeptember 24., kedd
A teória
Tudom, unalmas, hogy megint ez a téma, de agyalok rendesen, hogy mégis mitől, mikor és miért alakult így, hogy odaképződött az a folyadék (vagy mi). Mivel baromira nem ultrahangoztak meg a műtét után csak Parádfürdőn, így elég nehéz kitalálni a dolgokat, de azért van egy teóriám.
Március 19-én volt az első méhtükrözésem, amikor is kiderült, hogy van a sövény. A tükrözés előtt elég alaposan megultrahangoztak, tehát akkor még egészen biztosan nem volt ott a folyadék. Majd több, mint egy hónapra rá, április 26-án volt a műtétem. Se a műtét előtt, se utána, se a 3 hetes kontrollon nem néztek rám. Mint már említettem, az első uh Parádfürdőn volt, a leutazásom után közvetlen, talán május 22-én. Eddig nagy mellénnyel állítottam, hogy se itt, se augusztus elején nem láttak semmit, szóval biztosan az augusztus 5-től szedett Estrimax csinálta oda nekem ezt a feketeséget. De rájöttem tegnap (Talán zuhanyozás közben. Mindig akkor jönnek a korszakalkotó felismerések.), hogy bakker nekem ez már Parádfürdőn is ott volt. Hiszen emlékszem is, hogy mondta a doki, hogy lát egy kis folyadékot a méhemben, és én is láttam, csak akkor még nem ekkora volt, hanem mondjuk tized ekkora. Be is rajzoltam a tegnapi uh képre a dolgokat. Picit bénán, de nem baj.
A piros a méhem kontúrja oldalról. A kék a méhüreg, ott kellene lenni az endometriumnak, ami nekem most se valami vastag, ergo megint nem lesz 28 napos ciklusom (na nem mintha valaha is lett volna). A narancs pedig a feketeség még kis korában, 4 hónapja. Érdekes, hogy a parádfürdői doki nem igazán foglalkozott vele, biztosan a műtétnek tudta be, és azt gondolta, hogy majd felszívódik. De, hogy én akkor miért nem kérdeztem rá, azt ne kérdezze senki. Hülye voltam!!!!
Tehát tutifix, hogy a műtét után képződött oda a folyadék, és hogy mikor nőt meg ekkorára...na, erre is van egy ötletem. Ugyebár a július 15-i kontroll tükrözésemkor sem volt uh, viszont nem is látszódott belülről semmi, hiszen azt azért biztosan mondta volna a doki. Augusztus 1-én voltam az intézetben, kezdési szándékkal, akkor nem vette észre a lombik doki sem. Azt azonban láttuk, hogy a nyh extra vékony, ezért kaptam Estrimaxot, majd Utrogestant. Éééés 21-én jött a döbbenet, hogy petezsák, meg hasonló hülyeségek. Szóval szerintem ott volt ez cucc már augusztus elején is (bár nem értem miért nem vették észre), a hormonok viszont jól megtámogatták, és azoktól nőt ekkorára.
Nem tudom mit mond holnap a doki, mindenesetre ezt a teóriámat jól megmondom neki. Igazából kérdőre kellene vonnom, hogy mi a sz@rért (már elnézést) nem volt soha ultrahang a műtét előtt, után, kontrollokon? Egyébként nem tudom mi lehet ez a folyadék, de, hogy köze van ahhoz, hogy a műtét óta nem menstruálok (azaz konkrétan nem képződik nyh), az tuti. Pont úgy, mint akkor, amikor ciszta van. Úgyhogy holnap addig el nem jövök a dokitól, amíg ki nem találja, hogy mi legyen. De azonnal akarom a megoldást, bármi legyen is az. Ha újabb tükrözés, akkor azt, ha esetleg valami tűvel leszívásos dolog, akkor azt.
Ma hallgattam egy kis Caramelt. A lélekdonor című számot nagyon szeretem. Úgy érzem, most elég találó a dalnak ez a mondata:
"Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el."
2013. szeptember 23., hétfő
A helyzet változatlan
Sajnos. Az a valami köszöni, még mindig jól van odabenn:( Kaptam két uh képet, a hátlapon a következő szöveggel:
Prof L.Á !
Kérem véleményedet az uterusban látható "képlet"-ről. ET-t tervezünk. Lehet?
üdvözöl: F.V.
Ezzel a papírral kell elmennem a sövényt műtő dokihoz. Szerdán 16:50-re kaptam időpontot.
Arra azért felhúztam a szemöldököm, hogy ezzel a valamivel a méhemben Tanár Úr lehetségesnek tartja a beültetést. Amikor kérdeztem tőle, hogy az hogy lehet, hogy ezt nem vették észre a júliusi tükrözésen, azt mondta, hogy lehet, hogy belülről nem látszik. Ebben azért lehet valami, ugyanis ha a méh üregében lenne az a (elvileg) folyadék, akkor az már rég kifolyt volna, hiszen az látszik, hogy nem ciszta. És egyébként meg tényleg olyan, mintha a méh falában lenne.
Berajzoltam, valahogy így helyezkedhet el ez a folyadék a méh falában. A piros amorf akar lenni a folyadék. Szóval nem méhen kívül van, az tuti. Az sztk-s doki azt írta anno az uh képre, hogy az utreus fundus-nál van. De belül. (Ezt már nem írta rá, csak látszik az uh képeken.)
2013. szeptember 21., szombat
Ami tegnap kimaradt
Mert persze jól kihagytam tegnap 1-2 részletet, pedig ezek is nagyon fontosak, szóval most pótolom:
1. A kezelések: egy széken ültem Gyuszi, vagy Ildi (épp ki kezelt) előtt. Először nekik háttal ülve, majd oldalról kezeltek a kezükkel simogatva, nyomkodva. Oldalról úgy, hogy pl. az egyik kezükkel a hátul a derekamat fogták, elől pedig a másik kezükkel a hasamat. Vagy épp a hátamat és a mellkasomat. Valahogy kihúzták a rossz energiákat, és csettintéssel lerázták a földre. Gyuszi mindezt csukott szemmel, sokszor puszit nyomva a hátamra. Ildi a kezelések végén, mindig keresztet vetett rám:) A végén, a záró mozdulattal a lábakról húzták le a rossz energiákat. Kb. 30-45 percig tartott egy kezelés.
2. Az imák: A második nap kaptam egy papírt, amin két "ima" szöveget olvashattam. Ezt meg kelett tanulnom, és minden reggel felkeléskor el kell mantráznom. Persze nekem sokszor eszembe jut napközben is:)
"Kérem a kozmikus energiát, a védőhengert,
védelem és töltődés céljából,
önmagam gyógyítására.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm"
"Ami rosszat ma rám küldenek, az mind menjen oda vissza,
ahonnan jött, mert a rosszra nincs szükségem, csak a jóra.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm"
3. Vízér: A Hartmann hálóról és vízérről halottam már, meglepő módon, nekem már orvos is tanácsolta egyszer, hogy nézessem meg, hogy mennek-e ilyenek a lakásunk alatt. Akkor arra gondoltam, hogy hát, én aztán tuti nem fogok ilyen fém pálcával mérő szakembert kihívni...Géza meg aztán pláne:D
Gyuszi az első napon viszont tanácsolt valamit, ami kivitelezhető, és amúgy meg tök felesleges méregetni. Ezt kell tenni, amit Gyuszi mond és meg van oldva a probléma, már, ha tényleg léteznek ezek az erek, hálók.
Szóval Gyuszi szinte azzal fogadott, hogy vegyünk tükörfóliát a tüzépen (Pesten Baumax, stb.), majd a fényesebbik felével lefelé tegyünk az ágy alá, vagy az ágyneműtartóba. Na, nekem sem kellett ám több, hazafelé be is mentünk, meg is vettük. Otthon és itthon (vagy 6 dupla ágy) is jól befóliáztam az összes ágy alját, és nem is került sokba, 4ezer forint se volt összesen. És még maradt is bőven....kicsit elszámoltuk magunkat:D
Szóval ezek a dolgok történtek még...ha eszembe jut még valami, akkor jövök;)
2013. szeptember 7., szombat
Paleo
MÁKTEJ
Hugim kívánsága volt, hogy ha otthon leszek, csináljunk máktejet, mert neki most nagyon kellene a kálcium pótlás. Gondoltam mielőtt élesben kipróbáljuk, megcsinálom még itthon. Vettem is ma a Dm-ben mosózsákot a szűréshez. (bár most jut eszembe, hogy van itthon pár harisnya is, az is jó lett volna...)
Szóval ma reggel elmentem a piacra és vettem 30 dkg mákot. Persze miután kimérte nekem a bácsi, vettem észre, hogy darált mákot adott. Így ezt használtam, eltérve picit a recepttől, de most már elhasználom. Hogy is ne használnám, amikor imádom a mákot minden formában:)
A recept:
A mákot beáztatjuk 1 éjszakára. Az áztatólevet leöntjük róla majd a mák mennyiségéhez 2-3 szoros mennyiségű vízzel turmixoljuk. Gézen, harisnyán vagy mosózsákon keresztül kinyomjuk a levét és kész. Én most 2 dl mákot öntöttem fel 4 dl vízzel, és mivel darált mákot használtam, így csak 1-2 órára áztattam be, és ezzel az áztatóvízzel turmixoltam botmixerrel. Tettem még ebbe az elegybe 2 szem mennyei datolyát is. Így is finom nagyon, de egy kis fahéjjal és kakaóporral naná, hogy kakaónak is:) És hogy mák íze van-e? Igen. Úgyhogy aki nem szereti a mákot, annak csak sok-sok kakaóporral, fahéjjal fog ízleni, de mindenképp próbáljátok ki!
Egy kis ösztönzőnek íme a mák jótékony hatásai:
A mák aminosavakban, zsírsavakban, foszforban, kalciumban, káliumban, magnéziumban és vasban gazdag. Az olajos magvak közül a mák tartalmazza a legtöbb cinket, mangánt. Régóta tudjuk, hogy lassítja az öregedési folyamatokat, elősegíti a magas vérnyomás csökkentését. Kedvező zsírsav összetételének köszönhetően megelőzhető a trombózis és embólia kialakulása. Normalizálja a vér koleszterinszintjét, fokozza a szervezet védekező mechanizmusát. Jótékony a sebek gyógyulásában, növeli a szellemi teljesítőképességet, idegerősítő, idegfájdalom csökkentő, nyugtató, altató hatású.
Azt hiszem esti kakaónak fantasztikus lesz:)
A kép nem az enyém, de mindenképp meg akartam mutatni.
Hát nem fantasztikus, hogy milyen fehér?
2013. szeptember 4., szerda
UH
Még mindig ott van, de legalább nem változott. Nem tudni, hogy mi lehet. Nem csalódtam, mert azért sejtettem, hogy ettől a 2 napos majdnemmenstruációtól nem fog eltűnni. 3 hét múlva kontroll. Ha még mindig ott van, akkor egy gyors telefon a sövényt műtő dokinak (Tanár Úr azt ígérte, hogy személyesen ő hívja majd fel) és akkor egy újabb tükrözés vár rám. DE. Előtte két hét Táltos kezelés, ami pont jól jön ki, mert így le tudom csekkolni, hogy hatott-e. Bevallom, én nagyon hiszek benne és remélek.
Egyébként közben rájöttem, hogy az áprilisi műtétem óta többször is ultrahangoztak már. Parádfürdőn is 2x is. Azután volt a kontroll tükrözés, majd rá két hétre a következő ultrahang. Ezek közül egyiken sem látszódott ez a valami. MI A SZAR LEHET EZ?
Nah, nem agyalok. Majd a kezelésektől szépen felszívódik és kész!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




