Méhtükrözés után...

Reggel eléggé ki voltam. Amikor felkeltem, először azt hittem, hogy csak egy rossz álom volt az egész...de sajna nem. Ideges voltam és szomorú. Minél előbb le akartam rendezni a dolgokat és már alig vártam, hogy hívhassam végre a dokikat.  Miután beszéltem velük, picit meg is nyugodtam. Bár nem lettem sokkal okosabb, de mégis....kisütött a nap a fejemben is:)

 

Sp. Doktor (lombikos):

Az uterus subseptus az semmi. Az nem magyarázza a sikertelenségeket. Azon nem tud megtapadni a magzat, szóval attól még bőben megtapadhat rendesen a méhben, kihordható stb. Most el kell kérdem a Kovács Doktortól (nődokim) a műtéti leírást, amiben leírják, hogy az a sövény mégis hány cm-es. Mert a zárón ez nincs leírva természetesen. Mert hogy asszondja a doki (lombikos), hogy a korrigáló műtéttel, akár rosszat is tehetnek…na, ezért nem akarta ő egyébként anno ezt a tükrözést sem. A sok negatívuma miatt.

Könyörgöm, most kiben bízzak? Mit csináljak?

Valahogy elkérem a kórházból a műtéti leírást és kérek más dokitól is véleményt. Bár őszintén szólva én mindenképp megcsináltatnám a műtétet.

Sk. Doktor (Parádfürdő):

Mindenképp a műtét után érdemes lemennem. De nem azonnal, kell gondolom pár hét felépülés azért. Ha túl vagyok a műtéten, azonnal hívom a dokit (aki egyébként egy tünemény) és akkor kitaláljuk, hogy mikor mehetek:) És végülis tényleg nem ezen az 1-1,5 hónapon múlik a dolog. Csak rossz, hogy most pakolhatok ki…kellett nekem ennyire buzgónak lennem.

…folyt köv., ha beszéltem a nőgyógyászommal is:)

Méhtükrözés nyugtatóval

Azt hittem, hogy a múlt heti 4 órás gyomortükrözéses várakozást már nem lehet felül múlni. Hát nekem ezt is sikerült. 11 órát vártam ma a méhtükrözésre. De jól bírtam, mondhatni megkaphatom a türelem istennőjének címét. Ezt a 11 órát persze víz és étel nélkül szenvedtem végig, a vége felé már egy jó kis fejfájással.

Délután fél ötkor jött a doki, és mondta, hogy két választásom van: vagy holnapra toljuk az egészet, vagy (anesztes híján) bódításban és helyi érzéstelenítésben megcsinálják még ma. Bevállaltam ez utóbbit, mondván az elmúlt két hétben két bódításom is volt, és igazán nem éreztem semmi fájdalmat, szóval, ha már így belejöttem, legyen ez is bódításban…és akkor legalább még ma haza jöhettem. Telt múlt az idő, csak nem jöttek értem. Egészen fél hétig vártunk, amikor végre elindulhattam a műtő felé. Amikor felfeküdtem a műtőasztalra, pár perc és realizálódott bennem, hogy itt bizony nem lesz bódítás, csak helyi érzéstelenítés (elfogyott a bódító szer, mondá a doki). Na, akkor eltörött a mécses. Miért kell nekem ezt átélnem? Miért nem lehetek normális nő? Ekkor könyörületből, vagy nem tudom miért, de kaptam azért egy kis seduxent vénába, ami az első percekben hatott valamit, nagyokat pislogtam tőle, a fájdalmakat azonban mégsem sikerült tompítania, sem az agyamat. Baromira fájt az a 20 perc, amíg a vizsgálat tartott. Szenvedtem és sírtam. Már csak azért is, mert mivel végig magamnál voltam, hallottam a lesújtó hírt: sövény (uterus subseptus).

Miután végeztek a tükrözéssel, pár órát még pihentem…és ettem végre. A doki kilenc után jött a zárójelentéssel. És igen, vagy egy méh sövényem. Ami ugyan nem nagy, lehet, hogy akár egy gyereket is ki tudnék hordani, de az előzményekre való tekintettel (3 sikertelen beültetés), mindenképp műteni kell.

Ez viszont teljesen felborítja a terveimet és csomó-csomó kérdést vet fel. Menjek Parádfürdőre, vagy ne? A doki azt tanácsolja, hogy most menjek mindenképp, azután valamikor májusban megcsináljuk a műtétet, majd a műtét után 3-4 hónap és mehet is a lombik. Igen ám, de Parádfürdőben épp az a lényeg, hogy lombik előtt menjek. Viszont.... Úgy érzem, ha most nem megyek el, abba beleőrülök. Ki kell szakadnom abból, amiben most vagyok. Viszont, ha hazajövök Parádfürdőről, akkor is teljes a kilátástalanság. Akkorra kb. már nem lesz cégünk. Se fizetés, se járulékok, se munka. Szívesen belevágnék nagy-nagy lendülettel én egy tök új munkába is, de így hogy menjek el szeptemberben lombikra? Vagy az nem gáz? Ja, és úgy mellesleg még új munka sincs, szóval azt még keresni kell. Abban, amiben most vagyok, úgy érzem megfolyt, nem tudom folytatni:(

Most káosz van a fejemben….nem tudom mi tévő legyek. Ja, és csak úgy megjegyzem: az első lombik után akartam egy méhtükrözést, csak a lombik doki lebeszélt róla. Most már bánom, hogy akkor gyenge voltam:(

Két nap

Tegnap reggel a megbeszéltek szerint hívtam a nőgyógyászom, hogy levegye az antibiotikum utáni ellenőrző kenetet. Hétfőn kell majd telefonálnom, az eredményért. Nagyon remélem, hogy minden rendben lesz, mert másnap, azaz keddel lenne a méhtükrözésem. Persze a sziper-szuper menstruációmmal azóta is bajlódom. Ez már a 3. nap, hogy olyan furán van meg, pedig már réges régen abba kellett volna maradnia. Bekavarhat az antibiotikum és a probiotikumos hüvely kapszula vajon? Sajnos szerintem nem:(

Míg a dokira vártam, rengeteg nagypocakos kismama fordult meg a váróban. Olyan érdekes, hogy nem éreztem késztetést, nem voltam szomorú, nem mozgatott meg bennem semmit a tény, hogy lehet, hogy nemsokára én is itt ülök majd NST-re várva. Azon gondolkozom, hogy vajon miért? A sok év próbálkozás immunissá teszi az embert? Az a vágy, ami mondjuk 20 évesen (vagy még korábban) égett bennem, mára már egyértelműen tovatűnt….azért remélem egyszer még visszajön!

Délután 13:00-ra a gasztroenterológiára voltunk hivatalosak. Mondanom sem kell, hogy a doki 14:15-re be is tolta a képét, mi pontosan 16:00-kor kerültünk be. Nem elég, hogy 3 órát vártunk, még benn is elkezdte, azaz folytatta a múltkori hülyeségeit. (ugyebár a múltkor ő kérdezte Gézát, hogy hogyhogy még nem vált el tőlem, a kibírhatatlan nőszemélytől...nőgyűlölő a szentem) Most kezdődött a pokollal, meg, hogy nők nélkül mennyivel egyszerűbb és nyugodtabb lenne az élet. Aztán folytatta azzal, hogy mi tuti elválunk, ha meg lesz a gyerek stb., stb. Hasonló jó dolgokkal traktált még pár percig. 

Az agymenésén kívül szerencsére azért beszéltünk a leleteimről is. Persze azon kiakadt, hogy én miért diétázom már két hónapja, és most akkor így hogyan értelmezze a leletemet. Mondtam is neki, gyorsan, mielőtt még agyvérzést kap, hogy nyugodjon meg, mikor a vérvétel készült, még csak ismerkedtem a paleoval.

Amikor a glutén értékeimet meglátta, az első amit mondott, hogy hát ez NEGATÍV! A négy értékből egy volt pozitív, amire azt mondta, hogy őt az nem érdekli. Még jó, hogy egy hete az endó/immunológus dokim, meg azt mondta, hogy hát ez egyértelmű POZITÍV! :D Ezt nem mondtam a gasztró dokinak, úgy voltam vele, hogy nem érdekel úgysem, hogy mi az eredmény. Én paleozom, azt jónapot. Max, ha tényleg nem vagyok glutén érzékeny, akkor hurrá. Később, ha kedvem támad bekapni egy kakaós csigát, legfeljebb nem lesz akkora lelkiismeret furdalásom:D

A laktóz értékeimre is azt mondta, hogy hát ez nem egyértelműen pozitív, talán egy enyhe fokú érzékenység van…de azért az adóvisszaigényléses papíromat simán aláírta. Most akkor van, vagy nincs érzékenyég basszus?

Miután beszéltünk a lombikról, meg a Húgom betegségéről, egyszercsak kijelenti, hogy akkor holnap (azaz ma) sűrgősségis gyomortükrözés. Mivan? Nemakarom! Jajneeee! Tökre betojtam, de bevállaltam. Így legalább kiderül, hogy mi van pontosan odabenn.

A tükrözésre ma reggelre 7:30-ra kaptam időpontot. Géza persze dolgozott ma, úgyhogy szegény barátunkat kellett olyan korán odarángatnom a kórházba. Eltelt 10 perc, 20, majd 30 perc, de a doki még sehol. 8:00-kor kijött a nővér, hogy doktor úr 8:30-ra tud jönni. Fasza. Vártunk…és vártunk…és vártunk. Már nem is emlékszem mikor jött a doki, talán 10 felé. Asszondja: Két lehetőség van. Vagy megvárja a kolonoszkópiásokat ma és utána megcsináljuk a gyomortükrözést, vagy visszajön holnap. Wáháháháháhá, holnap mi? Persze mondtam, hogy én holnap vissza nem jövök, itt várok a mára és kész!

11:30-kor hívtak be….4 óra…4 órát vártam megint! De nagy szerencséje a dokinak, hogy nem felejtette el, hogy tegnap könyörögtem a kábításért. Úgyhogy szinte semmire sem emlékszem az egész tükrözésből. Csak mintha a csutorát köpködtem volna ki, meg mintha egy kis öklendezés is rémlene. Minden rendben van szerencsére, talán a jövő hétre meg lesz a szövettan eredménye is. Remélhetőleg negatív lesz, mert úgy tudom, hogy a nagyon durva esetek azért szemmel is láthatóak. Azért mégiscsak jobb lenne úgy leélni az életem, hogy nem kell mindenáron a glutén mentességre odafigyelnem. Bár az a pozitív érték, csak pozitív lett. És azt én is olvastam a neten, hogy az azt mutatja, hogy genetikailag bennem van a betegség. Pont azt olvastam, amit az endó doki is mondott, úgyhogy csak van benne igazság. És mivel érzem is a pozitív hatásait a paleonak, valószínű folytatni fogom én ezt a gyerek után is:) 

 

Szóval így telt ez a két nap. Holnap megkezdjük a hosszúhétvégénket, utazunk Géza anyukájához, majd az én szüleimhez is:) A jövő hét is telis tele lesz jobbnál jobb programokkal: pszichológus, reflexológus, méhtükrözés, német. Jövő héten elkezdek készülődni is parádfürdőre is, mert 25-én megyek:))))))) Már két post it-et teleírtam azokkal a dolgokkal, amiket vinni akarok. Lehet kistehetautóval kellene mennem, meg egy hűtőkocsival:D Viszek kaját is, bár abból max. csak egy hetit tudok magammal cipelni. A parádfürdői doki ma azt mondta, hogy 3 hét (ez az átlag) a kezelés és nem biztos, hogy elengednek hétvégére:D Hm…érdekes lesz. De várom már nagyon:) Ma kérdeztem a dokit, hogy miket vigyek....azt mondta, mintha egy wellness szállodába mennék:)))) Azért van egy kis rossz is: most kezdem érezni, hogy Géza mennyire fog hiányozni:s