Igazából nem is arról akarok írni, amit ott elhangzott, egész egyszerűen csak az Elvirával való beszélgetés beindítja a gondolataimat. Ilyenkor úgy telik el pár nap, hogy szinte folyamatosan ezen gondolkozom.
Legutóbb amikor elbúcsúztunk, még úgy volt, hogy 1 hónap szünet következik, Parádfürdő miatt. Most meg bejelentem neki, hogy méhsövény műtét.Az első kérdése persze rögtön az volt, hogy mitől lehet ez a sok minden nálam (2 méhenkívüli, hematóma, méhsövény, rendezetlen ciklus), ami az anyasággal, a nőiességgel kapcsolatos? Persze én csak gondolkoztam és gondolkoztam és teszem ezt azóta is, de semmi. N E M T U D O M.
Egyik nap a híradóban láttam egy két gyermekes nőt, aki pár éve megölte az apját, mert az megerőszakolta, bántalmazta egész életében. Börtönbe került, de kegyelmet kapott. Ezen gondolkoztam és mondtam is Gézának, hogy basszus, ő hogyan tudta feldolgozni az erőszakot? Azt gondolnám, hogy ez akkora trauma lehet, ő viszont szült két gyereket, tehát túllépet valahogy a történteken. Én meg nem tudok túllépni a banális dolgokon? Boldog gyermekkorom volt, tényleg irigylésre méltó. Imádom, tisztelem a szüleim…a legjobbak a világon! Van egy húgom, akire bármikor, bármiben számíthatok! Van egy szerető, gondoskodó, odaadó férjem, akibe szerelmes vagyok! Mindenki szeret! Mindenem megvan, amit csak akarok! Mit és miért nem tudok feldolgozni? Hát basszus, nem tudom. (Na jó, az önmagam elfogadásával vannak gondjaim, de ez sem akkora nagy baj szerintem.)
Gondolkoztam azon is, hogy lehet, hogy nem véletlen ez a sok hülyeség. Lehet, hogy tényleg nem szabad nekem gyermeket vállalnom. A sors figyelmeztetni akar, csak én nem veszem a lapot. Közben meg eszembe jut az is, hogy annyi, hasonló gondokkal küzdő nőt ismerek, akik szintén számtalan hasonló szörnyűségeken mentek keresztül, mégsem adták fel és a végén mégis lett gyermekük. Akkor most hogyan is van ez? És azok a nők, akiknek az ég világon semmi, de semmi bajuk…nekik miért nem jön a baba vajon? Mitől vagy kitől függ ez?
Ki osztogatja odafenn a gyerekeket? Van sorszám, csak én eddig nem vettem észre?