Ami titoknak indult, aztán már nem is lett olyan nagy titok. De nem is vertem nagy dobra. Szülők, rokonok egyáltalán nem tudták.
Rögtön belevágok a közepébe, nem húzom senki agyát. Túl vagyunk egy sikertelen lombik beültetésen:( Ministimuval kezeltek, hátha ez segíti a nyh épülését. Ennek ellenére nem indultunk nagy esélyekkel, nem tudtunk vastag nyh-t építeni, szóval kb. az esélytelenek nyugalmával vágtunk bele. Úgy kezdődött, hogy a beültetés napján a doki kora reggel hívott, hogy csak egyet ültessünk most be, ha beleegyezem, mert (és most picit sarkítok, de a lényeg ez volt) ilyen szar állapotú méhbe többet nem érdemes. Hurrá. Az embrió legalább tökéletes volt. 5 napos és már elkezdett kibújni a burokból is. Ezek után rengeteget "dolgoztam" a beültetés utáni napokban. Meditáltam, jógáztam és megint meditáltam, és meditáltam és....Őszintén szólva 100%-ig biztos voltam a sikerben. Egészen a 4. napig, ami nálam már menetrendszerűen hozza magával azt a bizonyos nemsikerült érzést. Bár most igazából nem volt nagy jel, mint korábban. Annyi csak, hogy az addigi enyhe tüneteim elmúltak. A beülti percétől picit éreztem a hasam és a derekam, ennyi, de a 4. naptól ezek sem voltak. Innentől tiszta skizó állapotban voltam, mert valahogy tudtam, hogy nem, mégis azt gondoltam, hogy ha nem, akkor nagyon értetlenül fogok állni a történések előtt.
Olvastam blogokat, fórumokat, próbáltam kapaszkodót keresni, hogy lám tünetek nélkül is lehetséges. Persze ilyet nem találtam. A tököm kivan azzal, hogy valaki sír, hogy nincs tünete, csak picit görcsöl...vagy felsorol még 1-2 kisebbet. Bakker, ezek nem tünetek?! Attól, hogy valaki nem hány sugárba, attól még ezeket a pici jeleket is kell értékelni. Persze attól, hogy van tünet, még nem biztos a siker, de 0 tünettel tényleg esélytelenebb.
ET+7. napon visszatért belém megint a pozitivitás, este úgy aludtam el, hogy konkrétan TUDTAM, hogy sikerült. Mintha jártam volna a jövőben:) ET+8. napon negatív lett a teszt, amin még nem keseredtem el, hiszen sikerült, csak még nem mutatja. Azon gondolkoztam, hogy Úr Isten, ugye nem hülyültem meg. Annyira bízom a sikerben, hogy képes leszek a 14. napi negatív teszt után venni egy műhasat, és tovább játszani a terhességet. Aztán sajnos a 8. 9., 10. napon is negatívat teszteltem. Tegnap ahogy felkeltem, elhatároztam, hogy nem várok tovább (rosszul aludtam, mindenféle tünetem is van (lásd. lenn), ami megkeseríti a napjaim/éjszakáim), elmegyek vérvételre. Mára vártam az eredményt. Reggel már nem tettem fel az utrót. Hajnali 4-kor keltem, nem tudtam vissza aludni. Tudtam az eredményt, mégis nagyon izgultam. Aztán küldték az eredményt: <0,1 IU/I.
És hogy hogy vagyok? Olyan üresen, és értetlenül állva az eredmény előtt. De nem bántam meg! A dokikat mégsem értem, hogy miért hagyták?! Na, jó...értem. Mi nekik egy embrió, na bumm. Viszont kaptak 100ezret. Hétfőn hívom őket, januárban szeretnék menni megbeszélni a továbbiakat. Valamit ki kell, hogy találjanak! Nem hiszem el, hogy én vagyok az egyetlen ezen a földön, akinek ilyen problémája van. Nem hiszem el, hogy a flancos továbbképzéseken nem hallottak valami nyh növelő módszerről. Persze közben én is teszem a dolgom. 17-én megyek Kecskemétre az új (és most már remélem az igazi) endo dokimhoz. Ha ő sem tud segíteni, akkor most már tényleg feladom.
Az elmúlt majdnem 5 hónap hormonkezelése megtette hatását. Teljesen le vagyok atomizálódva. Tiszta korpa a fejem, a szám két sarka úgy szétrepedt pár hete, h vicces napjaimon azon gondolkodom, hogy elmegyek a sebészetre összevarratni. Ugyanez a helyzet a bal szememnél :( Tiszta kiütés a nyakam, a karom, és még 1-2 helyen. Viszket, piros, rinocérosz bőr. A nyakam tegnap konkrétan bevérzett a sok vakarástól. Sálban nyomom, mert azt lehet hinni, hogy kiszívták. Az immunrendszerem nagyon nincs a toppon.
Csak egy jó dolog volt ebben a két hétben. Az, hogy tudom, hogy ezt így is lehet. Nem feltétlenül kell hisztizni, meg idegbetegnek lenni beültetés után. Lehet meditálni, nyugalomban készülni a tesztekre. Hát, majd legközelebb. Amit szintén tudok, hogy ezentúl megpróbálok tényleg nem tesztelgetni, inkább csak elmenni egy vérvételre. A negatív tesztek lelomboznak, nem figyelek annyira magamra sem mozgásilag, sem a diétát tartva. Talán jobb bizakodni....bár a tünetmentesség is megőrjíti az embert.
Sokat gondolkozom, hogy érdemes-e más intézetet keresni. Ki is fejtem, hogy miért. Az van, hogy nálunk az embrió minőségével (legalábbis, amit látunk belőle) nincs baj. Megmutatom az eddigieket (nem dicsekvésképp, csak azért, hogy lássátok):
 |
2011 október (nem sikerült) |
 |
2012 január (fagyi, sikerült) |
 |
2012 október (nem sikerült) |
 |
2013 november (fagyi, nem sikerült) |
Szóval az a véleményem, hogy ezen javítani nem tudnak. A Győri Kaálin gondolkodom, DE. Vajon tudnak nekünk újat mondani ott? Én már voltam mindenféle kivizsgáláson. Glutén, laktóz, trombózis. Most szurtam a fraxiparint, és a progi szurit is. Járok endokrinológushoz. Ha tök kezdő lennék, és eddig csak a lombik intézetben kezelgettek volna, akkor ok, aláírom, hogy van értelme átmenni máshova, mert talán ott többet tesznek értem. De így?
Segítsetek nekem: Győrben milyen vizsgálatokat kér a doki? Popi (ha olvasol még), vagy valaki, összeírnátok? Csak, hogy lássam, hogy nekem mi hiányzik még. Szerintem semmi :( Ha nem Győr, hanem Budapest, akkor kihez? Tudom, hogy sztárdokihoz esélytelen. Heni ajánlotta, hogy hívjam fel őket, és kérdezzem meg, hogy létezik-e olyan, hogy a fagyikat átszállíttatjuk. Ebben nem vagyok biztos, hogy más intézetben "csinált" embriókat bevállalnak. Na, mindegy. Talán 17-én okosabb leszek.
Lehet mondani, hogy milyen hülye voltam/vagyok, de én csak egy gyereket akarok...egy gyereket.