Éjszaka

Tegnap este fejfájással feküdtem le. Bevettem egy gyógyszer, mert azt megfogadtam már rég, hogy fejfájással soha nem fekszem le, mert abból tuti mindig migrén lesz. A fejfájásom el is múlt, viszont 1 órakor arra keltem, hogy iszonyú hányingerem van. 1:08-kor kimentem a wc-re, mert éreztem, hogy ebből bizony lesz valami. Leültem a wc padlójára, és becsuktam az ajtót, hogy Gézát nehogy felkeltsem. A következő pillanatban viszont annyira rosszul lettem, hogy kinyitottam mégis, ha esetleg kiabálnék neki, hogy jöjjön, akkor meghallja. 

Nos, a következő kép, hogy fekszem félig a wc, félig a nappali padlóján és nem igazán tudom, hogy hol vagyok. A hátamra fordultam és nagyon zúgott a fülem. Miután éreztem, hogy jobban vagyok, a hányinger is elmúlt, felültem, és látom ám, hogy az eddig a kis kukán lévő dolgok (a popsitörlő, a tisztaságis doboz és egy zacskó papírzsepi) a földön hevernek, a wc papír pedig szintén mind a földön egy halomban, valahogy letekertem a gurigáról, ami a tartón maradt. Ekkor gondolkodtam, hogy bakker, én most elájultam? Felálltam, megnéztem az órát, 1:16 volt, tehát talán 4-5 percig lehettem eszméletlen.

Sem az Estrimax, sem a Gonapeptyl betegtájékoztatóján nincs mellékhatásként feltüntetve az ájulás, szóval lehet, hogy az erős hányingert nem bírtam és így védekezett a szervezetem. Remek.
Az intézetben ma reggel Tanár Úr azt mondta, hogy csökkentsem le 3×2-re az Estrimax adagom. Nem volt nagyon képben, hogy ez akkor most tényleg a hormonoktól volt-e. Nem tudom, lehet megpróbálok még egy napot így 3×3-al. Na, jó, inkább nem!

Egyébként a jó megérzéseim azóta is meg vannak. Valahogy nem aggódom sem az ájulás, sem a gyógyszerek miatt....csak teszem a dolgom, és biztos vagyok benne, hogy jól alakul minden:)