Megtaláltam

Pár napja, vagy talán hete (?) úgy érzem rendben vagyok. Érdekes mert pont tegnap mondta Elvira is, hogy érdemes lenne lefotóznia a pácienseit az első találkozáskor, majd fotót készíteni róluk az utolsó beszélgetés után is…szembetűnő, és roppant inspiráló lenne a különbség. Rám nézett és azt mondta a beszélgetés végén, hogy már most látszik rajtam a terápia hatása. Egyre szebb és nyitottabb vagyok:) És igen, ezt én is érzem. Az az érdekes, hogy nagyon nem változott semmi azokban a dolgokban, amik eddig nyomasztottak (munka, nyelvtanulás, gyerek), mégis valahogy most azt érzem, hogy jó helyen vagyok, jó irányban. Haladok egy úton, aminek csak a felhőtlen boldogság lehet a vége. Visszataláltam önmagamhoz, és rátaláltam az utamra is….hálás vagyok a sorsnak, hogy ebbe az irányba sodort. 

10 hónapja kezdtem el írni a blogomat, és akkor azt hittem, hogy az utam megtalálása teljesen mást jelent majd, valahogy kézzelfoghatóbb változásra gondoltam.

Most már látom, hogy önmagunk elfogadása, a hit önmagunkban, a hála kiteljesítése viszi előre az életünket…..szóval azt hiszem most már elmondhatom, hogy amire 10 hónapja csak vágytam, az most valóra vált: Megtaláltam az utam…és önmagam, így remélem, hogy hamarosan a babánk is ránk talál:)