Gondolatok

Olyan, mintha álmodtam volna az elmúlt 2 hónapot és most felébrednék….különös érzés. Mintha lebegnék a semmiben. 

Érdekes egyébként, hogy az elmúlt napokban nem láttam a jövőt. Jó, persze nem vagyok látnok, tehát nem „úgy” nem láttam, hanem valahogy nem éreztem, hogy mi lesz a beültetés után….nem tudom érthető-e, hogy mit is akarok itt leírni. 

Múlt héten, amikor a 14. napi uh-n voltam és hazaértem, még azon agyaltam, hogy felhívom az intézetet, hogy nézzék már meg, hogy tényleg 5 napos embrióink vannak-e, ugyanis a konzultáción erről beszéltünk (mert én azt mondtam, hogy azok vannak), de senki nem nézte meg a gépben….de aztán még se hívtam őket, gondoltam tuti 5 naposak, hiszen januárban is azok voltak. 

Igazából egyébként akkor sem lettünk volna sokkal beljebb, ha már akkor kiderül a dolog. De azért furák ezek a megérzések. Érzi az ember, mégsem tesz ellene vagy érte.

Mindegy, mostantól csak előre kell nézni. Szerdán megyünk be az intézetbe, megbeszéljük, hogy hogyan is történhetett ez a malőr és, hogy hogyan tudnak bennünket kompenzálni egy picit. Valószínű a kompenzáció abból fog állni, hogy a sorszámunk szerinti szeptember-októberi stimus lombikot megcsinálhatjuk augusztusban. Ami már nincs is olyan messze. Igazából pont két hónap múlva valószínű kezdhetünk is….addig meg pihi :)

Az intézetváltást a szerdán megbeszéltek után döntjük el. Meglátjuk hogyan állnak hozzánk, vissza tudják-e tornázni a bizalmunkat.