Raffaello

Már ezer éve nem hoztam receptet, úgyhogy most leírom az egyik nagy-nagy kedvencem, a Raffaello paleosított változatát. Az íze ugyanaz, mint az eredetié, kicsit töményebb változatban. Pillanatok alatt elfogyott szerencsére….így másnap már nem csábított a hűtőben. Ugyanis miután elkészült, állandóan az agyamban motoszkált és muszáj voltam bekapni egy és még egy golyócskát:D

Elkészítés:

20 dekányi kókuszreszeléket 5 percig aprítógépben aprítunk. Amikor krémessé vált, 4 evőkanál olvasztott kókuszolajat, egy fél mokkáskanálnyi vaníliaaromát, 2 evőkanál xilitet keverünk bele, illetve kb. 5 deka héjától megfosztott mandulát. Az egészet még 5-6 percig aprítjuk. (Nekem egyébként egyáltalán nem lett krémes, azt hiszem nem a legmegfelelőbb aprítógép van itthon. De így is egész jól összeállt.)

Ezután golyókat formázunk belőle, és mehet is hűtőbe (Előtte megforgathatjuk kókusz reszelékben). Elvileg pár órára, nálam csak pár percig volt benn:)Ezután olvasztottam 85%-os csokit, kikevertem pici kakóporral, és megmártottam a csoki szószban a golyókat. Persze az autentikus érzésért hagytam csoki nélküli példányokat is:)

Aki szereti a kókuszt, mindenképp próbálja ki…nem bánja meg;)

ui.: képzeljétek szombaton elkezdtem a futást. Idén először:) Annyira jólesett. Igaz csak 20 percig ment, de ez is csoda, hiszen az októberi lombik óta szinte semmit nem mozogtam. A tegnapi szemerkélő esőben, késő este is tutkó volt az a 20 perc nagyon....most viszont bazi izomlázam van :D